Sport, mozgás szeretete, fegyelmezettség és kitartás, a táplálkozásra való fokozott odafigyelés, emberi növekedés és gyarapodás minden nehézség leküzdése után, felülemelkedés a fizikai fájdalmakon…- ismerősek ezek a szófordulatok, igaz? Számomra, drága Endoblog olvasó, te vagy a legagyobb hős, a legkitartóbb, legbátrabb harcos. Meglepetéssel készültem a Számotokra. Tudjátok, hogy szenvedélyem a futás, gondoltam hát egyet, és beszélgettem egy jót a 2016-os Riói Olimpián induló magyar sportolókkal, akik futásban, atlétikában képviselik hazánk színeit idén az ötkarikás játékokon. Sportról, kitartásról, küzdelemről, étkezésről, fejlődésről…Fogadjátok szeretettel a fiatal magyar olimpikonjaink Endoblog olvasóknak szóló üzeneteit!
Baji Balázs (Békéscsaba, 1989. június 9. ) Európa-bajnoki ezüstérmes magyar gátfutó.
Árvai Nóra: Balázs, mikor és miért kezdtél el edzeni, emlékszel a kezdetekre?
Baji Balázs: Mindig is sportos gyerekkorom volt, sokféle sportágat kipróbáltam iskolai szakkör szinten, de igazából egyik se elégített ki teljesen. Szerettem volna valamiben a legjobbak közé kerülni és ezt az atlétikában megtaláltam az elvárásaimat. Amellett, hogy jól is éreztem magam a közösségben, maga a sport is tetszett.
Á.N.: Mit ad neked a sport?
B.B.: Szeretek sportosan élni, élvezem a mozgást, azt hogy a fizikai képességeimet a maximum határáig fejlesztem és természetesen nagyon szeretek versenyezni. Majdhogynem függőséget okoz eleve a gátak fölötti versenyzés és főleg magas szinten, ahol már rengeteg néző előtt tehetjük ezt és tétje, színvonala is nagyobb a versenynek. Mindezt tetézi, ha siker is kíséri a versenyt, egyrészt önmagam miatt, másrészt ezzel örömet, büszkeséget okozok másoknak, ami talán értelmet is ad annak, hogy miért futkosok összevissza a gátak fölött.:-)
Á.N.: Mit csinalsz ha mélyponton vagy, értsd ezt akár fizikailag, akár lelkileg?
B.B: Alapvetően elég céltudatos vagyok és nincsenek igazi mélypontjaim, amikor komolyabban megkérdőjelezném az elvégzett munkát vagy hogy miért is csinálom azt amit. Ha mégis előjönnek ilyen gondolatok, akkor hamar túlteszem magam azzal, hogy a mégkeményebben edzek vagy kicsit több energiát, figyelmet szentelek a pályán kívüli életemre. Ha beteg vagyok, akkor természetesen mindent megteszek a mihamarabbi felépülésre, akár az adott edzéseket is egyből beáldozom, csak hogy hamarabb gyógyuljak. Szoktam orvosi segítséghez is folyamodni, ha szükségét érzem. Egyébként később magam is gyógyító tevékenységet fogok végezni, leendő állatorovsként én is tudok pár dolgot a sikeres gyógyulás módjáról, amit tudok kamatoztatni, ha engem ér sérülés.
Á.N.: Hogy készülsz az olimpiara, hogyan edzel, pihensz, étkezel?
B.B.: Igazából nincs különbség az eddig megszokott edzésmódszerben vagy életvitelben, amit az előző években megszoktam. Egyedül talán annyiban, hogy az Olimpia miatt minden mást sokkal inkább beáldoztam, mint pl az egyetemi tanulmányomat, ezért több időm van edzeni és pihenni, illetve edzőtáborozni, de alapvetően a megszokott alvás, evés, pihenés, edzés körforgásban élek.
Á.N.: Mit üzensz az Endoblog olvasóinak?
B.B.: Az olvasóid, követőid minden bizonnyal sok fájdalmon, veszteségen vannak túl. Szerintem a sport nagyon jó eszköz lehet az ebből eredő problémák leküzdésében, remek módja lehet a stresszkezelésnek, és fizikálisan is sok jó hatással bír.
Ebben a betegségben ha jól tudom, a hormonoknak is szerepe van, a mozgásnak hormonálisan is sok kedvező hatása van, ezt is érdmes kihasználni. Jobb lesz tőle a közérzet és nem utolsó sorban jobban érzi magát az ember egy megerősített, felvérzetett testben.
Úgyhogy azt üzenem, hajrá, mozgás, ne hagyjátok magatokat eltántorítani, húzzatok futócipőt!
Balázsnak köszönjük az interjút, és sikeres szereplést kívánunk Rioban!
Árvai Nóra
krónikus nőbetegeket segítő pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró,
Leave a Reply