JÖVŐKUTATÁS
2023-ban Dr Meskó Bertalan (The Medical Futurist) témavezetése mellett kezdtem meg PhD tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen, orvosi jövőkutatás témában világelsőként.
Az egészségügyben az utóbbi időkben bekövetkezett kulturális átalakulás megváltoztatta az orvosok és pácienseik közötti kapcsolatot. Ahogy a páciensek egyre inkább tájékozottabbá és “felhatalmazottabbá” váltak, – talán ezek a szavak adják vissza az “empowered patient” kifejezés mibenlétét- úgy egyre aktívabb szerepet keresnek az egészségüket érintő kérdésekben való döntéshozatalban. Az orvos már nem a mindenható, minden titok tudója, a páciens a saját teste, egészsége szakértőjeként van jelen a folyamatban, és egyre inkább közös a döntéshozatal. Eközben az orvosok új szerepet találtak maguknak, eltávolodva a hagyományos patriarhális, autokratív rendszertől. Mentorként, edzőként és útmutatóként segítik a pácienseket az egészségük felé vezető úton.
Az orvoslás nagymértékben függ a technológiától, és az egészségügyi technológia fejlődésének tempója lenyűgöző. Az elmúlt évtized gyors változásai az egészségügyben, a technológiai fejlődés és az orvosi mesterséges intelligencia (AI) megjelenése új lehetőségeket és kihívásokat jelent az egészségügyi szakemberek számára. Az egészségügyben történő hihetetlenül gyors technológiai fejlődés kulturális forradalommal jár együtt, kulturális természetű.
Mivel a digitális átalakulás jellege kulturális, fontos, hogy az egészségügyi dolgozók hogyan közelítik meg a technológiai újításokat. Az orvoshiány és a köztudottan jelen lévő egészségügyet sújtó egyéb terhek miatt különösen fontos az innovációk elfogadásához szükséges erőfeszítés, idő és készség szerepe. Az mesterséges intelligencia lehetőséget nyújt az emberi erőforrások válságának enyhítésére az egészségügyben a diagnosztika, a döntéshozatal, az adatok elemzése és az adminisztráció megkönnyítése és felgyorsítása által. Leveheti a terhet az orvosok válláról minden repetitív, adatok elemzésén alapuló munka kiszervezésével, hogy az orvosok valóban azzal foglalkozhassanak, ami miatt korábban szenvedélyesen szerették a hivatásukat: a gyógyítással és a beteggel magával.
A szakirodalom bővelkedik olyan cikkekben, amelyek az orvosok attitűdjét és véleményét vizsgálja az orvosi AI iránt. Majdnem minden cikk elismeri a negatív érzelmeket, mint például a félelem és az ellenállás, de tartózkodik ezeknek az érzelmeknek a mélyebb okainak alapos feltárásától. Ezenkívül észrevehető a negatív érzelmek enyhítésére vonatkozó potenciális stratégiák mélyreható elemzésének hiánya, pedig az ellenállás enyhítése kritikus jelentőségű az orvosok túlzott munkaterhe miatt, akik mentális és fizikai jóléte jelentősen elmarad az ideálistól. Az egészségügyi szakmának súlyos orvoshiánnyal kell szembenéznie, és az egészségügy az egyik legsebezhetőbb terület a kiégés szempontjából is.
Az egészségügyi szakemberek egészsége és mentális jóléte ijesztő képet fest. Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy az orvosok halálozási aránya magasabb, mint az azonos korcsoportban a halálozási arány (Balog, 1978; Molnár & Mezey). Az egészségügyi szakemberek jellemző problémái közé tartoznak a túlterhelés, hosszú munkaidők és elégtelen alvás. Többet dohányoznak, több altatót fogyasztanak, kevesebb fizikai aktivitást végeznek, magasabb náluk az alkoholfogyasztás, a depressziós tünetek előfordulása, valamint az öngyilkossági gondolatok és kísérletek gyakorisága. Ezekből a drámai adatokból is látható, hogy minden olyan eszközt, amely terhet emelhet le az egészségügyi dolgozók vállról, és a munkájukat segítheti, hatékonyabbá tehet, azt érdemes támogatni.
A saját kutatásomban azt a célt tűztem ki magam elé, hogy megértsem, hogy pontosan milyen aggodalmakat táplálnak az orvosok az orvosi AI használata kapcsán, és azonosítsam azokat a tényezőket, amelyek gátolhatják őket az ezen technológia beépítésében a saját szakmai gyakorlatukba. A teljesség igénye nélkül most kiemelek néhány témát, amellyel a leginkább foglalkoznak a szakirodalomban: el fogja-e venni a mesterséges intelligencia a munkámat, vezet-e a képességeim csökkenéséhez, elég etikus-e, megfelelően van-e szabályozva, mit csináljak, ha a személyes szakmai véleményen eltér az AI által javasolt diagnózistól vagy kezelési tervtől, biztonságban vannak-e a páciensek adatai, ki a felelős az AI tévedéséért, az orvos, a fejlesztő vagy a beteg, aki beleegyezett az orvosi AI használatába? Elképesztően izgalmas kérdések ezek egy merőben új korszak kezdetén.
Ezeknek az aggodalmaknak az azonosításával és kategorizálásával gyakolati edukáló-támogató intézkedések kialakításához szeretnék hozzájárulni, biztosítva az orvosi AI hatékony, előrevivő és örömteli gyakorlati felhasználását mind a páciensek, mind az egészségügyi szakemberek számára. Munkámmal egy orvos és betege számára is örömtelibb, nyugodtabb, szerethető egészségügyi rendszer kialakításához kívánok hozzájárulni.
Árvai Nóra
Debreceni Egyetem Laki Kálmán Doktori Iskola
