RIO 2016- Olimpikonjaink üzenete az Endoblog olvasóknak 2. rész Csere Gáspár

Sport, mozgás szeretete, fegyelmezettség és kitartás, a táplálkozásra való fokozott odafigyelés, emberi növekedés és gyarapodás minden nehézség leküzdése után, felülemelkedés a fizikai fájdalmakon…- ismerősek ezek a szófordulatok, igaz? Számomra, drága Endoblog olvasó, te vagy a legagyobb hős, a legkitartóbb, legbátrabb harcos. Veletek nagyon gyakran, más hősökkel viszont ritkán beszélgetek. Most bepótoltam:-) Meglepetéssel készültem a Számotokra. Tudjátok, hogy szenvedélyem a futás, gondoltam hát egyet, és beszélgettem egy jót a 2016-os Riói Olimpián induló magyar sportolókkal, akik futásban, atlétikában képviselik hazánk színeit idén az ötkarikás játékokon. Sportról, kitartásról, küzdelemről, étkezésről, fejlődésről…Fogadjátok szeretettel a fiatal magyar olimpikonjaink Endoblog olvasóknak szóló üzeneteit!

csere gáspár

Árvai Nóra: Mikor és miért kezdtél el sportolni?

Csere Gáspár: Már óvodáskoromban elkezdtem sportolni,  mert egy sportos családba születtem bele, főleg édesapám hatására kezdtem bele a futásba. Majd hét évesen a szüleim beírattak a  helyi atlétikai klubba, itt ismerkedtem meg az atlétikával,  ahol megtanultam az alapokat, majd tíz évesen a nővéremet követve a BEAC-hoz kerültem.  Itt kezdtem el  komolyabban foglalkozni a  futással,  2001-ben verenyezni kezdtem, napi szinten készültem, egyre komolyabb versenyeken vettem. Itt döntöttem el, hogy a futás lesz az én sportágam, mert előtte több más sportág is vonzott, főleg az erő-és állóképességi sportok. Serdölőkoromban több Budapest bajnokságot is megnyertem, itt már elkezdtem az olimpiáig jutás gondolatával kacérkodni.

Á.N.: Mit adott neked a sport, a futás? 

A futástól rengeteget kaptam. Ahogy éveken keresztül egyre komolyabb versenyekre kellett készülni, megtanultam, hogy szorgalmasnak kell lenni, céltudatosnak kell lenni, formálódott az akaraterőm.

Megtanultam, hogyan kell felépíteni egy teljesítményt, ezt akár alkotásnak is nevezhetjük. Megtanultam, hogyan kell felépíteni az edzéseket, hogyan kell veresnyhelyzetben viselkedni.

Megtanultam, hogyan tudom magamat fejleszteni, hogyan tudom magamból kihozni a maximumot, hogyan tudok lelkileg is egyre erősebb lenni. Megtanultam tudatosnak lenni, beosztani az időt, megtervezni, megszervezni a dolgokat, beosztani az időmet, hogy ne csak ahogy esik úgy puffan módon végezzem a dolgaimat, hiszen a sok edzés erre rákényszerített. Az évek során több megpróbáltatáson is átmentem, megtanultam, hogyan legyek alázatos és hogyan kezeljem a sikereket.

Az élsportolás rendszerint perfekcionistává teszi az embereket, ami nem feltétlenül egészséges dolog.

Én megtanultam, hogy az életemnek csak ezen területén legyek maximalista, a többi területen pedig oldottabb, lazább, „normális”,  így szerintem egy élsportoló is lehet üdítő személyiség. A sport területén a tökéletességre törekszem, de az elmúlt időszakban megtanultam más emberekkel való kapcsolataimat másfajta módon szemlélni, embertársaimtól nem a tökéletességet elvárni. Verseny előtt bejött betegségek, sérülések, nehézségek megerősítettek abban, hogy sose adjam fel, és hogyha kimarad egy-egy edzés, az sem a világvége, nem kell mindig perfekcionistának lenni,

A futás nem az életemnek a végső célja, most ez a munkám, ez a küldetésem, nagyon fontos a számomra, de egyre inkább törekszem arra, hogy a futást elhelyezzem egy nagyobb rendszerben az életemben  és ezen túl is találjak célokat, értékeket az életben.

A futás sokat segített a konfiktusaim kezelésében is, ezek főképpen családi háttérrel összefüggő gondok voltak, de akár az önmagammal való problémáim leküzdésében is számíthattam a sportra.

Önmagammal sem voltam rendben sokáig, az önértékelésem a béka feneke alatt volt, ezért is menekültem bele a futásba, önmagam és a problémáim elől futottam. Ezeket a dolgokat felnőtt fejjel átgondoltam, most már lenyugodtam, megnyugodtam, és már úgy tudok futni, hogy ez nem egyfajta kompenzáció, nem valami elől menekülök.

A futás most már nem csak magamról, hanem másokról is szól, szeretnék a sikereimmel másokat inspirálni, bíztatni. Fontosnak tartom, hogy mások  is profitáljanak ebből, próbálok másokat ösztönözni a produktivitásra.

Hívő keresztényként azt gondolom, hogy nem véletlenül érek el sikereket a futásban.  Nagyon fontosnak tartom a hitem. Hiszem hogy Isten adott egy tehetséget, és hiszem hogy konkrét céllal adta ezt. Ha a futást az ő dicsőségére végezzük, még jobban felemel, még jobb eredményket ad.

És nem utolsó sorban ott vannak a holtpontok, ezek időről időre felbukkannak a futásban, főleg a maratoni távnál a vége felé, vannak olyan pillanatok, amikor az ember a teljesítőképessége határait feszegeti. Lelkileg is komoly kihívást okoz ez.

Az ezeken való továbblendülés megerősít nem pusztán a futásban, hanem az élet más területein is. Észrevettem például, hogy az egyetemi tanulmányaim során egy vizsgaidőszak megpróbáltatásait jobban bírtam, jobban tudtam vizsgahelyzetben teljesíteni mint mások, szerintem ezt is a sportnak köszönhetem.

rio 2016

Á.N.: Hogyan készülsz, hogyan edzel, táplálkozol? Mit szeretnél elérni az olimpián?

CS.G.: 24 évesen kijutottam az olimpiára, ez már önmagában nagyon nagy teljesítmény, nagyon örülök neki. De természetesen nem dőltünk hátra, próbáltunk nagyon alaposan felkészülni, most a cél hogy középmezőnyben vagy annál még előrébb végezzek. 100 induló van, és az olimpián nincsenek papírformák, szerintem a 20. és 100. hely között bármi benne van a pakliban. Remélem, hogy sikerül egy komoly eredményt elérni. szeretnék egyéni csúcsot futni, tehát 2 óra 16 percen belül futni.

Titkos vágyam az. hogy a valaha volt legjobb magyar időt megfussam.  Hogy hogyan edzem? Nálam a ciklikusság és a folyamatosság  a kulcsszó. Hetente kilenc-tíz edzésem van, ez általában napi két edzést jelent, edzőtáborban akár napi hármat is. Van egy edzésstruktúra, amit nagyjából tartunk. Változatos, mert van benne résztávos edzés,  hetente két-háromszor kemény hosszútáv edzés, van futópados edzés, gimnasztika, torna, néha úszunk is. Nincs kimondott étrend amit követek, egyszerűen csak figyelünk arra, hogy egészségesen étkezzek és sok szénhidrátot, fehérjét fogyasszak, valamint nagyon fontos a folyadék-, ásványianyag- és só pótlása is.

Á.N.: Mi segít át a holtpontokon, a nehézségeken? 

Cs.G.: Több minden.

Idegileg, lelkileg és szellemileg is nagyon igyekszem koncentrálni. Összeszedem a gondolataimat, felidézem, milyen sokat készültem, és hogy igenis én erre képes vagyok, és nem adom fel. Ilyenkor sokat segít az edzőm is, aki rengeteget foglakozik velem és a motivációimmal, bíztat. Elmondta, hogy a holtpontokon az ember még valójában testileg nem 100%-osan fáradt, hanem  80-90%-osan, , és ha lelkileg összeszedjük magunkat, akkor képes az ember kitolni a határait.

Az emberi szervezet egy csoda, szinte mindent kibír.  Itt is meg kell említeni a  hitemet, a holtpontokon szoktam imádkozni, ami új erőt ad. A hosszútávfutó attól különleges, hogy nagyon a célokra kell koncentrálni. A maraton 42 kilométerét kiélezett körülmények között kell végig futni. már a rajtvonalnál meg lehet nyerni, vagy el lehet veszíteni, ez attól függ, hogy lelkileg hogyan készítette fel magát az ember.

Aki kételyekkel áll oda, az félig már el is veszítette a küzdelmet. ez fejben dől el, és a holtpontok legyőzése is éppen itt. Ha az ember helyreteszi magában és feldolgozza, hogy mennyi lemondással járt a felkészülés, de tudatosítja magában, hogy ő képes erre, mert felkészült erre a kihívásra, és kételyek nélkül, magabiztosan áll a a startvonalhoz, akkor biztos lehet az eredményben.

Á. N.: Mit üzensz Rióból az Endoblog olvasóinak?

Cs.G: Az Endoblog olvasóinak azt üzenem, hogy nagyon ajánlom nekik a futást. Egy műtét után lassan, fokozatosan kell felépíteni, utána pedig az egészség megőrzését segíti. A futás alapsport, a szívet, keringést erősíti, tehát az életünk középontját, ami nekünk az életet és az egészséget adja.

Nehéz elkezdeni a futást, komoly erőfeszítést igényel, rá kell venni magunkat, bátran oda kell állni és kilépni a passzivitásból. Aztán a következő lépés, hogy fenn is kell tartani a teljesítményt. rendszeresen ki kell mennünk futni, megtanuljuk a kitartást, a szorgalmat, a célkitűzést, nem szabad feladni, a kudarcok után fel kell állni, tovább kell menni.

Erre is fel kell készülni testben és lélekben egyaránt, be kell melegíteni, le kell vezetni… nem véletlenül szeretem a páylafutás szót, szerintem ebben metaforikusan minden benne van.

Futás közben találkozunk azokkal a jelenségekkel, amelyek az élet más területein is szembejönnek. figyelni kell a saját testünkre, egészségünkre, egyfajta óvatosságot, mértékletességet is tanít. Mindezek a képességek jól jöhetnek,a mikor az ember egy betegség ellen is küzd, harcol. szóval hajrá, fejlesszük magunkat, a futást nagyon ajánlom minden Endoblog olvasónak, mert remek gyakorló terep.

Gáspárnak nagyon köszönjük az értékes gondolatokat, és tiszta szívből szurkolunk, hogy meglegyen az egyéni csúcs és minden idők legjobb magyar maraton ideje!

Az Olimpia zárónapján szurkolhattok majd neki, hivatalos Facebook oldalát  pedig itt találjátok.

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

Leave a Reply

Your email address will not be published.

Kérem a legfrisebb kutatásokat, legfinomabb recepteket és jó híreket

minden kedden a levelesládámba!