Az endometriózist általában reproduktív korú nőkben diagnosztizálják, körülbelül 10-12% -os előfordulási gyakorisággal. Az endometriózisban leggyakoribb tünetei a dysmenorrhea, a dyspareunia, a krónikus medencefájdalom és a meddőség.
Már régóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy miért alakul ki az endometriózis bizonyos nőkben, másokban pedig nem. Néhány kockázati tényezőt azonosítottak, amelyek szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában. A túlzott ösztrogén kitettség, a korai menarche, a rövid menstruációs ciklus, a menstruációs vérzés hosszú időtartama, a késői szülés, az családban korábban előforduló endometriózis mellett a fehér bőrszín is feltételezhetően az endometriózis nagyobb kockázatával jár- állítják egyes kutatók.
Az 1920-as években alapozták meg azt a véleményt, amely szerint ez a betegség gyakrabban alakul ki fehér nőkben, sőt , abban az időben konkrétan a fehér nők betegségének tartották.
Meigs egy elméletet javasolt, amely szerint a terhességek, szoptatási időszakok nélküli menstruáció hosszú időszakai a hám kóros változásaihoz vezetnek. Hangsúlyozta azt is, hogy elméletét, miszerint a fehér, középosztálybeli nőkben az endometriózis előfordulási gyakorisága magasabb, a saját klinikai tapasztalataira alapozza.
Bougie és munkatársai, kanadai tudósok egy csoportja cikket jelentettett meg az „American Journal of Obstetrics & Gynecology” folyóiratban. A szerzők tisztázni akarták, hogy akkor most van-e bárminemű összefüggés az etnicitás és az endometrózis előfordulási gyakoriságában.
Meghatároztak néhány olyan változót, ami az endometriózis kialakulását befolyásolja, többek között genetikai és környezeti tényezőket. A szerzők szerint az endometriózis faji különbségeit hangsúlyozó kutatásokban szelekciós torzítások lehetnek.
Először is, az endometriózis jelenlétét különféle etnikai csoportokban kellene vizsgálni, de a mögöttes mechanizmusokat vizsgáló vizsgálatokat főleg fehér nőkben végezték. A társadalmi-gazdasági státusz fontos tényező, hiszen befolyásolja az ellátáshoz való hozzáférést, a szakellátást, a diagnózist és a kínált kezelést is, így erősen befolyásolja az értelmezést.
„Az individualizált és betegközpontú megközelítés adaptálását támogatjuk az endometriózis kezelésében, hogy pontosabb és gyorsabb legyen a diagnózis.”
Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30738028/
Nézzünk egy másik kutatást is.
Dr. Farland és Horne, kanadai és fülöp-szigeteki kutatók egy tanulmányról számolnak be, amely megállapította, hogy a fekete nők esetében kevésbé, ázsiai nők esetében pedig nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak endometriózist, mint a fehér nők esetében.
A kutatók szerint sok megválaszolatlan kérdés merül fel a diagnózis ezen eltérésével kapcsolatban. Például nem egyértelmű, hogy ezek az összefüggések diagnosztikai torzítás következményei, vagy tényleg különbözik-e a betegség előfordulása a különböző etnikai csoportokba tartozó nők körében.
Diagnosztikai torzítás lehet minden olyan szisztematikus hiba a kutatói gondolkodásban, amely befolyásolhatja a döntéshozatalt és az ítéletet, hiányos vagy pontatlan diagnózist eredményezve.
„Az endometriózis történelmileg olyan betegségként definiálták, amely „magas teljesítményű nőket” érint. A szerzők példát hoznak egy 1979-ben közzétett tanulmányra, amely kimondja: „Általában az endometriózisos betegeink intenzíven vágyakoznak arra, hogy kiemelkedjenek a többiek közül. Általában jól öltözöttek és csinosak.”
(Aha, szóval innen gyökerezik a „Virágkötőnek nem lesz endometriózisa” című klasszikus. 😀 Számomra elképesztő, hogy a nem csak 1979-ben, hanem napjainkban, Európa szívében, hazánkban is elhangozhatnak ilyen s ehhez hasonló, a nőket degradáló, munkára nem való, túlérzékeny népségként való leírása, ráadásul ami még nagyobb probléma, hogy egy úgynevezett szakértő szájából.)
Manapság hasonló elavult, megbélyegző nézetek továbbra is létezhetnek és befolyásolhatják a klinikai ellátást, Farland és Horne szerint eltérésekhez vezethetnek az endometriózis diagnosztizálásában.
Ehhez szorosan tartozik az endometriózis diagnosztizálásának nehézsége. A nőknek átlagosan hét évig kell várniuk a diagnózis megszerzéséig a tünetek első megjelenésétől kezdve. A tünetek valóban szerteágazóak és tényleg olyan könnyű például egy hólyag érintett endometriózisost urológushoz átküldeni, aki, ha csinál egy vizelet tenyésztést, nagy eséllyel semmit sem talál a tünetek hátterében. És el is kezdődhet az ördögi kör.
Egy másik fontos nehezítő tényező a nem invazív diagnosztikai teszt hiánya. (A laparoszkópos műtét az egyetlen módja a betegség biztos diagnosztizálásának.) A diagnózis eltérésében más tényezők is hozzájárulhatnak, mint például a társadalmi-gazdasági háttér és a magánellátáshoz való hozzáférés.
Érdekes módon, amikor a kutatók csak a terméketlen nőkre fókuszáltak, nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az endometriozis diagnosztizálásában a fekete, ázsiai vagy fehér nők körében.
„Amint a betegek hozzáférést kapnak a klinikai ellátáshoz, csökkennek a diagnózisban mutatkozó különbségek” – írta Farland és Horne.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy további kutatásokra van szükség az endometriózis és az etnicitás közötti kapcsolat jobb megértése érdekében. Hozzátették, hogy a diagnosztikai ellátáshoz való hozzáférés terén mutatkozó különbségeket figyelembe kell venni az ilyen tanulmányok eredményeinek értelmezésekor.
Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31033134/
Ha ezzel a témával kapcsolatban jobban elmélyednél, olvasd el egy további cikkemet, amely a fekete nők diagnosztikai késésének okairól s ennek követlezményeiről szól, nagyon elgondolkodató cikk az is. ITT találod.
Árvai Nóra
az EndoBlog.hu szakpszichológusa
Bejelentkezés konzultációra ITT
Könyvek, segédanyagok ITT
Leave a Reply