Endometriózis és etnikai szempontok: A fehér, csinos, karrierista nők betegsége?

Az endometriózist általában reproduktív korú nőkben diagnosztizálják, körülbelül 10-12% -os előfordulási gyakorisággal. Az endometriózisban  leggyakoribb tünetei a dysmenorrhea, a dyspareunia, a krónikus medencefájdalom és a meddőség.

Már régóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy miért alakul ki az endometriózis bizonyos nőkben, másokban pedig nem. Néhány kockázati tényezőt azonosítottak, amelyek szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában. A túlzott ösztrogén kitettség, a korai menarche, a rövid menstruációs ciklus, a menstruációs vérzés hosszú időtartama, a késői szülés, az családban korábban előforduló endometriózis mellett a fehér bőrszín is feltételezhetően az endometriózis nagyobb kockázatával jár- állítják egyes kutatók.

Az 1920-as években alapozták meg azt a véleményt, amely szerint ez a betegség gyakrabban alakul ki fehér nőkben, sőt , abban az időben konkrétan a fehér nők betegségének tartották.

Meigs egy elméletet javasolt, amely szerint a terhességek, szoptatási időszakok nélküli menstruáció hosszú időszakai a hám kóros változásaihoz vezetnek. Hangsúlyozta azt is, hogy elméletét, miszerint a fehér, középosztálybeli nőkben az endometriózis  előfordulási gyakorisága magasabb, a saját  klinikai tapasztalataira alapozza.

Bougie és munkatársai,  kanadai tudósok egy csoportja cikket jelentettett meg az „American Journal of Obstetrics & Gynecology” folyóiratban. A szerzők  tisztázni  akarták, hogy akkor most van-e bárminemű  összefüggés az etnicitás és az endometrózis előfordulási gyakoriságában.

Meghatároztak néhány olyan változót, ami az endometriózis kialakulását befolyásolja, többek között  genetikai és környezeti tényezőket. A szerzők szerint az endometriózis faji különbségeit hangsúlyozó kutatásokban szelekciós torzítások lehetnek.

Először is, az endometriózis jelenlétét különféle etnikai csoportokban kellene vizsgálni, de a mögöttes mechanizmusokat vizsgáló vizsgálatokat főleg fehér nőkben végezték. A társadalmi-gazdasági státusz  fontos tényező, hiszen befolyásolja az ellátáshoz való hozzáférést, a szakellátást, a diagnózist és a kínált kezelést is, így erősen  befolyásolja az értelmezést.

“Az individualizált és betegközpontú megközelítés adaptálását támogatjuk az endometriózis kezelésében, hogy pontosabb és gyorsabb legyen a  diagnózis.”

Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30738028/

Nézzünk egy másik kutatást is.

Dr. Farland és Horne,  kanadai és  fülöp-szigeteki kutatók  egy tanulmányról számolnak be,  amely megállapította, hogy a fekete nők esetében kevésbé, ázsiai nők esetében pedig  nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak endometriózist,  mint a fehér nők esetében.

A kutatók szerint sok megválaszolatlan kérdés merül fel a diagnózis ezen eltérésével kapcsolatban. Például nem egyértelmű, hogy ezek az összefüggések diagnosztikai torzítás következményei, vagy tényleg különbözik-e a betegség előfordulása a különböző etnikai csoportokba tartozó nők körében.

Diagnosztikai torzítás lehet minden olyan szisztematikus hiba a kutatói gondolkodásban, amely befolyásolhatja a döntéshozatalt és az ítéletet, hiányos vagy pontatlan diagnózist eredményezve.

“Az endometriózis történelmileg olyan betegségként definiálták, amely „magas teljesítményű nőket” érint. A szerzők példát hoznak egy 1979-ben közzétett tanulmányra, amely kimondja: „Általában az endometriózisos betegeink intenzíven vágyakoznak arra, hogy kiemelkedjenek a többiek közül. Általában jól öltözöttek és csinosak.” 

(Aha, szóval innen gyökerezik a “Virágkötőnek nem lesz endometriózisa” című klasszikus. 😀 Számomra elképesztő, hogy a nem csak 1979-ben, hanem napjainkban, Európa szívében, hazánkban is elhangozhatnak ilyen s ehhez hasonló, a  nőket degradáló, munkára nem való, túlérzékeny népségként való leírása, ráadásul ami még nagyobb probléma, hogy egy úgynevezett szakértő szájából.)

Manapság hasonló elavult, megbélyegző nézetek továbbra is létezhetnek és befolyásolhatják a klinikai ellátást, Farland és Horne szerint eltérésekhez vezethetnek az endometriózis diagnosztizálásában.

Ehhez szorosan tartozik az endometriózis diagnosztizálásának nehézsége. A nőknek átlagosan hét évig kell várniuk a diagnózis megszerzéséig  a tünetek első megjelenésétől kezdve. A tünetek valóban szerteágazóak és tényleg olyan könnyű például egy hólyag érintett endometriózisost urológushoz átküldeni, aki, ha csinál egy vizelet tenyésztést, nagy eséllyel semmit sem talál a tünetek hátterében. És el is kezdődhet az ördögi kör. 

Egy másik fontos nehezítő tényező a nem invazív diagnosztikai teszt hiánya. (A laparoszkópos műtét az egyetlen módja a betegség biztos diagnosztizálásának.) A diagnózis eltérésében más tényezők is hozzájárulhatnak, mint például a társadalmi-gazdasági háttér és a magánellátáshoz való hozzáférés.

Érdekes módon, amikor a kutatók csak a terméketlen nőkre fókuszáltak, nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az endometriozis diagnosztizálásában a fekete, ázsiai vagy fehér nők körében.

„Amint a betegek hozzáférést kapnak a klinikai ellátáshoz, csökkennek a diagnózisban mutatkozó különbségek” – írta Farland és Horne.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy további kutatásokra van szükség az endometriózis  és az etnicitás közötti kapcsolat jobb megértése érdekében. Hozzátették, hogy a diagnosztikai ellátáshoz való hozzáférés terén mutatkozó különbségeket figyelembe kell venni az ilyen tanulmányok eredményeinek értelmezésekor.

Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31033134/

Ha ezzel a témával kapcsolatban jobban elmélyednél, olvasd el egy további cikkemet, amely a fekete nők diagnosztikai késésének okairól s ennek követlezményeiről szól, nagyon elgondolkodató cikk az is. ITT találod. 

Árvai Nóra

az EndoBlog.hu szakpszichológusa

Bejelentkezés konzultációra ITT

Könyvek, segédanyagok ITT

Leave a Reply

Your email address will not be published.

Kérem a legfrisebb kutatásokat, legfinomabb recepteket és jó híreket

minden kedden a levelesládámba!