Nemrégiben volt szerencsém Portóban eltölteni néhány napot. Első látogatásom volt ez Portugáliában, és bizony szerelem volt első látásra. Életemben először láttam az óceánt, hatalmas élmény volt, még akkor is, ha úgy süvített a szél, hogy a parton készült EndoVideó végül a kukában landolt, mert nem nagyon hallatszott a hangom a felvételen.
Az első, amire oda kell figyelned, az a viszonylag hosszú repülőút- legalábbis ha sok narancslevet iszol a reggelihez:-D
Mi WizzAir-rel utaztunk, közel egy óra késéssel indultunk, aminek felét a hangárban ácsorogva, felét már a gépen ücsörögve töltöttük. A nagy várakozásban már iszonyúan kellett pisilni, s amikor elundultunk végre s elértük a magasságot, kiderült, hogy szinte mindenki másnak is nagyon kellett már, de sajnos csak az egyik toalett üzemelt a gép hátsó végében. Mondanom sem kell, én a második sorban ültem elöl.
Őrületes kommandózásba került, hogy valahogy elslisszoljak a szendvicsket lelkesen osztogató stewardessek mellett a szűk folyosón, de megoldottam, mert ugye a szükség nagy úr…:-)
Szóval ez az első szempont, hosszú repülőút, készülj utazócsomaggal, intim törlőkendővel, mini kézfertőtlenítővel.
A repülőgépen nincs endometriózis diétába illeszthető nasi, csak szendvicsek, chipsek, szóval ha megéhezel, vagy inzulinod miatt tudod, hogy enned kell majd, vegyél a reptéren natúr magokat vagy rizsfelfújtat, amit biztonságosan a kézitáskádba tehetsz. Én nem voltam ilyen előrelátó, szóval még a legkisebb rosszat igyekeztem választani a repülőgépen lévő snackek közül, sós mogyoró- túlzottan sós-, és aszalt sárgabarack- túlzottan édes- formájában.
A másik fontos apróság, hogy csekkold a meteorológiai előrejelzést, az óceán közelsége miatt sokkal hidegebb van és nagyon fúj a szél. Ne érjen meglepetés, amikor leszállsz a repülőgépről.
Porto csodaszép város, imádnivaló kis mozaikos csempés vékony házakkal, sétálnivaló Douro parttal, tündéri kávézókkal, izgalmas borbárokkal, tüneményes, eldugott Jazz-klubbal.
Sajnos a szépséges látványt elképesztően sok helyen szakítja meg elhagyatott, lezárt, félig lebontott öreg házak képe. Az emberek kedvesek, sokan beszélnek angolul, van Uber és a taxisofőrök szívesen mesélnek a város történelméről, a város nem éppen baráti viszonyáról Lisszabonnal, oltják a szenvedős fado-zenét, és büszkélkednek a látnivalóikkal, nevezetességeikkel.
Megnéztük a kötelezőket, a Vasútállomást, A „Harry Potter” Könyvesboltot, A Livraria Lellot, ami tényleg hihetetlenül gyönyörű, de nagyon zsúfolt. Átsétáltunk a Dom Louis Hídon, megnéztük a Serralves Múzeumot, a Casa de Musicat, a városházát és a katedrálist.
Ami endometriózis szempontból kiemelendő lenne, az a Mercado Do Bolhao, a piacuk, de csak kívülről nézhettük meg, mert- igencsak jogosan, és talén a legutolsó pillanatban- felújítják.
Így csak az „Átmeneti” Piacot látogattuk meg, amit a mellette található metrómegállónál állítottak fel. Ez semmi extra, egy kisebb piac, semmi káosz, alig lézengtek az emberek, igaz, hétköznap délelőtt voltunk ott. Nem találtam nálunk ritka zöldséget, gyümölcsöt, de a zöldpaprika, perrón,ami isteni tapasnak, és amiről már a Barcelonás cikkben is szuperlatívuszokban írtam, itt is kapható volt, bár kevésébé népszerű, mint Spanyolországban.
A piacokon is vannak külön vegetáriánus étrermek, vagy vegán bódék, sütikkel, főételekkel, bőséges kínálattal. A legjobb élmény egész Portoban a Mercado Bon Succeso volt, az első városi piacuk, ahol minden este élőzene mellett falatozhatunk, igazán hangulatos forgatag. A vegetáriánus étterem mellett 2 franchaise is finom és bűntelen választás az endometriózis diétázóknak. Vitaminos- ez egy mixeld magad salátabár, mint itthon a Salad Box, és Wok to Walk, ami zseniális, egy gyors, mobil Pad Thai gyakorlatilag.
Az endometriózis diétát- ha szereted az apró mindent összenassolok kajákat és tapaszmenüket, akkor viszonylag könnyű tartani Portoban. Minden étteremben megtalálható a magyar viszonyokhoz szokott szememnek kiemelkedően gazdag lista a zöldséges ételekről, én szigorú vegánként is szuperül elboldogultam, sehol sem maradtam éhes. Legfinomabbak a különleges olivabogyó kollekciók, citrommal, különféle olajokkal, fűszerekkel dobják fel őket. Grillezett articsóka, shitake gomba, bazsalikomos paradicsom, savanyított paprika…egyre másra rendeltem a finomságokat az aprócska tálakban.
Ezúttal nem lakást béreltünk, hanem egy kis szállodában voltunk, tehát nem volt konyhánk hogy magunk is kotyvasszunk valamit, de azért bementünk a helyi szupermarketbe, ahol a vegán kínálat a miénknél jóval bővebb volt. Roskadoztak a polcok a magtejektől, magtejszínektől, bio termékektől. Sajnos a polcok a halas pult mellett volt legtöbbször, így nem sokat tudtam elidőzni hogy csekkoljam őket mert orrfacsaró volt a kaland. Nemzeti eledelük a tőkehal, amelyeket félbevágva, kiterítve büszkén lebegtetnek mindenhol. Persze a taxisofőrtől megtudtuk, hogy ez az északi népektől van eredetileg, és ők azt a vívmányt adták hozzá, hogy jól megsózták, azóta számít az ő nemzeti eledelüknek:-)
Csodálkoztam, hogy a boltok kínálata után a kávézókban viszont itt is találkoztam azzal, hogy senki még csak nem is értette, milyen „alternatíív” tejet, „magtejet” keresek én. Coconut? – húzták fel a szemöldöküket- no, no coconut, cow! (Kókusz? Nem, nem kókusz, tehén!) :-)Szóval minden napunk a város egyetlen Costa Cafe-jában indult, ahol legalább mindenféle növényi tej megtalálható.
A portói bor…lehet, hogy önbeteljesítő jóslat, mert már eleve szkeptikusan érkeztem, hogyan lehet beletenni valamit a borba, jaj… igazából úgy jártak el, mint a tőkehallal, elhozták valahonnan, megromlott, adtak hozzá valamit, hogy igyekezzenek menteni a menthetőt és bumm…nemzeti kincs:-)
Szóval a portói nem győzött meg, ellenben van egy elképesztően finom bortípusuk, Vinho Verde, remélem, megtalálom majd itthon valahol. A vinho verde szó szerint zöld bort jelent, ez a kifejezés ugyanakkor nem a bor színére, hanem annak frissességére, üdeségére utal, régebben inkább vörös, ma már leginkább fehér borokat a népszerűek. A vinho verde könnyed, savgazdag, alacsony alkoholtartalmú bor, színétől függetlenül. Az elnevezés az észak portugáliai Minho régióból ered, innen származik a portugál bortermelés majdnem egyötöde.
Hogy jön ide a bor? Nos, ha követed az EndoBlogot, már biztosan tudod, hogy mi a tapasztalatunk és véleményünk az endometriózis diétáról. Ha egy utazás során csak reszelt répát eszel, és palackozott szűrt vizet iszol, ha azon kapod magad, hogy a város élvezete helyett csak a kaján kattogsz, ha nem kóstolod meg a helyi italt akár csak egy-két korty erejéig, akkor tévúton jársz, és többet ártasz magadnak, mint használsz. Na meg azoknak is, akik veled utaznak:-P.Lényeg az egyensúly, a harmónia.
Nálam ez úgy működik, hogy egy pohár minőségi, száraz Vinho Verde simán belefér, de egy agyoncukrozott műkoktél amitől összeragad a szám, már nincs a kívánságlistán..:-)
A gluténmentes élet nem népszerű Portóban, éttermekben, kávézókban nem tartják. Bioboltok nincsenek, csak a nagy beváráslóközpontban a város szélén, ott lehet hozzájutni.
A sport és testmozgás kérdésköre. A szállodában volt uszoda és szauna- rajtunk kívül senki sem használta, amit végül is nem bántunk. Az óceánparton elkezdtek nyitogatni a szörfiskolák, de még elenyésző bátor jelentkező volt csak, aki valóban vízre szállt, szezon elején mentünk. Természetesen vittem futófelszerelést, igazi hős voltam csomagoláskor, mert csak kabinban hozható kisbőröndöt szoktunk vinni az utazásainkra. Én a Jardins do Palácio de Cristal-ban futottam, utamat pávák, kakasok övezték, és gyönyörű kilátás, csodálatos kertek, van, ahol buja erős táj, van, ahol labirintusszerű kiépített ösvények, de a park minden részén csodás növényzet és állatvilág vett körül. Viszont futók nem nagyon…
Az óceánparton, a folyóparton- sehol egy futó, még olyan időjárásban sem, ahol nálunk már tele a sportolókkal a Duna-part. Nem a futók városa Portó, pedig minden lehetőségük megvolna hozzá.
Végisétáltunk a Matosinhos strandától a Paya de Luz-on át egészen a Foz do Duro-ig az óceán mellett, ez futásra is tökéletesen alkalmas terep. Rengeteget sétáltunk a városnézés közben, néha egészen elfáradtam, tüneményes kaptatós szűk utcácskák vannak, imádtam. Egy Gym-et találtunk, náluk nem tűnik túl népszerűnek a gépeken való bohóckodás. nincs Fitness minden sarkon, mint itthon. De legalább az edzőterem olyan megoldást kínál, hogy vehetsz olyan tagsági bérletet, amivel egész Portugáliában látogathatod az edzőtermeket, szerintem ez klassz ötlet.
Baleset ne érjen itt:-) A közkórházat szerencsére csak kívülről láttam, nem túl bizalomgerjesztő, és a város tele van kisebb magán klinikákkal, szerintem nem véletlenül. Meddőségi Klinikájuk, endometriózis centrumuk nincsen.
Hamarosan jövünk az EndoMetriózis a Világ Körül cikksorozatunk következő részével. Ha te drága EndoBlogos barátunk külföldön élsz, vagy huzamosabb időt töltöttél egy különleges helyen, mesélj nekünk róla, milyen az élet ott endometriózissal. A beszámolódat a contact@endoblog.hu emailcímre várom.
Kis miniutazásaim alatt is várlak benneteket nagy szeretettel, ITT tudtok online konzultacióra (Skype, Viber, Facetime) időpontot foglalni.
Leave a Reply