Egyre több szülőpár várakozik örökbefogadható babára. Egyre többet halljuk, hogy fogy a magyar. Statisztikák szerint évről évre növekszik az abortuszok száma. Egyre több a termékenységi zavarokkal küzdő pár. Egyre több az állami gondozásban nevelkedett gyermek.
Látszólag egymásnak ellentmondó állítások ezek, mégis mind igaz.
Endometriózissal élő nők a sokadik sikertelen lombik után, sok év türelmetlen és idegőrlő várakozás után gyakran döntenek az örökbefogadás mellett. Ez is egy szép, küzdelmes, de teljes értékű formája lehet az anyává, szülővé válásnak.
Bevallom, sokáig én is elítéléssel gondoltam azokra a nőkre, akik örökbe adják a gyermeküket. Nem értettem, hogyan képesek erre 9 hónap legteljesebb együttlét után. AAzután elkezdtem pszichológusként dolgozni, állami gondozott fiatalokkal, nehéz helyzetben lévő nőkkel. Megismertem őket, gondolataikat, érzéseiket, és az élethelyzetet, amiben vannak. Az örökbeadó fiatal lányok, nők olyan társadalmi elítélés tárgyai, ami nagy mértékben meghatározza a terhességgel kapcsolatos döntésüket.
A nő kérésére végzett terhességmegszakítás azonban teljesen elfogadott, sőt, akár könnyedén eltitkolható is, így önnön lelkiismeretén kívül nem kell egyéb számonkérésre számítania az anyának.
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok abortusz ellenes. Minden nőnek joga van eldönteni, hogy mi a számára legelfogadhatóbb, lelkileg legkevésbé megterhelő megoldás.
Mégis fontosnak tartom elmondani, hogy talán több gyermek menekülhetne meg, több megfogant élet kaphatná meg az élet ajándékát, ha a nők a társadalom elítélése nélkül dönthetnének a várandósság sorsáról, és ha úgy látják jobbnak, merjék megmenteni gyermekük életét, és szerető, gyermekre vágyó szülőknek örökbe adni őt. A terhesség előrehalad, a baba megmozdul, az érzelmi megszületnek, a helyzet bonyolódik. Az anya mégis a legtöbbet adja, amit adott helyzetben tehet, a testét, a gondolatait, vívódásait, de mégis: biztosítja a baba számára az élethez való jogát.
Megismerve őket ma már nem elítélem, hanem tisztelem azokat a nőket, akik nehéz helyzetük ellenére is az életet választják a gyermekük számára.
A baba megszületése után mind az újszülött, mind az örökbeadó- és örökbefogadó szülők új élete gyásszal kezdődik. A baba elgyászolja vér szerint szülőjét, az örökbefogadó anya elgyászolja gyermekét és az őróla szövögetett álmait, az örökbefogadó szülők pedig véglegesen el kell fogadniuk hogy nem vér szerint gyermeküket fogják nevelni, egy életen át szeretni. ebben az esetben azonban gyász mindenki számára feldolgozható, és az ÉLET megy tovább.
Ez csak az én véleményem…szeretettel várom a Tiédet is.
Árvai Nóra
Leave a Reply