Immáron 9. éve foglalkozom krónikus nőbetegekkel. Ez azt is jelenti, hogy 9 éve szegezik nekem a kérdést sokan: mi az endometriózis lelki oka? Mitől alakul ki, mitől lesz valaki beteg, mások pedig nem?
Az endometriózis biológiai hátterét nem szabad figyelmen kívül hagyni, fontos kiemelni, hogy nagyon úgy fest, az endometriózisnak van egy erőteljes genetikai, biológiai vonatkozása. Az endometriózis kialakulásának biológiai okairól ITT olvashattok az Endoblogon. Mint ahogyan azt jól látjátok, egyik elmélet sem illik minden egyes endometriózis betegre, egyik elmélet sem igazol minden esetet.
Miért lesz valakiből beteg, mások pedig maradnak egészségesek? Ez a kérdés rengeteg páciensemet feszíti. A legújabb könyvemben (Minden, amit az endometriózisról tudnod kell- ) ezeket a kérdéseket is megválaszolom. A két leggyakrabban feltett kérdés, amire kíváncsiak vagytok, az egyrészt az, hogy létezik-e az, hogy valaki beteg lesz attól, hogy rossz párkapcsolatban él,illetve az, hogy a munkahelyi extrém stressz lehet-e okozója krónikus betegségnek. A munkahelyi stresszről már sokat írtam itt az EndoBlogon, a most szeptember 10-én induló új EndoPower vállalkozó nőképző bevezető cikkében részletesen kifejtettem ezt a témát. A Virágkötőnek nem lesz endometriózisa- vagy mégis? című cikkemet ITT találod.
Sokan jönnek úgy hozzám az irodábae, hogy már van egy alapvető koncepció a fejükben, hogy mi segíthette elő esetükben az endometriózis vagy más krónikus betegség kialakulását.
Most a párkapcsolatról lesz szó.
Nos, a rövid válaszom, önmagában a párkapcsolat nem betegít meg, még akkor sem, ha konfliktusos, mert egy egészséges személyiségű ember alapvetően rendelkezik olyan megküzdő képességgel, amely a mindennapi élettel járó normál stresszt képes kompenzálni, levezetni. Szóval,a „Biztosan a párkapcsolat az oka mindennek” és a „Nem tudod megélni a nőiességedet azért lett endometriózisod” típusú pszichologizáló bla-bla csak gyarapítja az endometriózis lelki okairól szóló bullshitek sorát.
Van azonban egy olyan típusú kapcsolat, amelyről kutatások is igazolták, hogy bizony hozzájárul a testi és lelki egészség megrogyásához. Ez a fizikailag vagy érzelmileg bántalmazó kapcsolat.
Olvass tovább, ha ismerős ez a beszélgetés.
Férfi:- Miért nincs több pénz a bankszámlán? Ma kell befizetnem a golf tagságit.
Nő: -Sajnálom, de ki kellett fizetni a tankönyvcsomagot a gyereknek, és kinőtte a tavalyi tornacipőt…
Férfi: Ezt nem hiszem el. Most hogy megyek el a szombati meccsre? Mindig csak magadra gondolsz, én nem is számítok.
Nő:-Már hogy ne számítanál, nagyon is…de nem az én hibám, hogy most kezdődik az iskola, és hogy kinőtte a cipőjét..
Férfi: -Az új cipő még várhatott volna néhány hetet, azon nem múlik, de a meccs most szombaton lesz. Önző vagy, mindig is az voltál.
Nő: -Ne beszélj így velem…
Férfi: -Talán nincs igazam? Megmondanád, hogyan fizessem ki a golf tagságit?
Nő:-Kaptam anyámtól egy kis pénz az allergia-kezelésre, ha gondolod, odaadom…
Férfi: -Szóval még pénzt is rejtegetsz előlem? Hülye p@csa!
A kapcsolat általában csodásan indul, a férfi bókokkal halmozza el új párját, megnyerően viselkedik, nagyon hamar elköteleződik és kifejezésre juttatja szándékainak komolyságát.
Ezeket a nő a szerelem jelenként értelmezheti, s az első figyelmeztető jeleket: fokozott érdeklődés, aggodalmaskodás a nőért, sűsű telefonálgatás és gyakori találkozások, kis féltékenység, amelyet a nő még imponálónak is tarthat kezdetben, hiszen saját fontosságát mutatja. A nő különlegesnek, kiválasztottnak érzi magát, a férfipedig adja is alá a lovat, ajándékokat vesz és nagy szavakat használ, mondván, ilyet még sosem érzett, stb. A társkeresésbe megfáradt, el-eltünedező komolytalan lovagok után ez a kezdet több mint ígéretesnek tűnhet a nő számára.
Aztán, ahogy alakul a kapcsolat és telnek a hetek, lassan feltűnik, hogy egyértelműen a férfi lett az irányító, a dominás fél, aki eldönti, hova menjenek, hogyan töltsék a szabadidejüket,kikkel találkozzanak – és kikkel ne.
Megrendeli az ételt s az italt a nőnek, ameddig az kiugrik a mosdóba, igyekszik erejét és hatalmát fitogtatni, kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben a nő a kompetensebb, szakmai – és személyes sikereit nem csak, hogy nem értékeli, de sokszor még le is szólja, elbagatellizálja.
Jobban szeret ő lenni a társaság középpontja, a „sztár”, szeret villogni, szeret tetszeni más nőknek és erre a párja figyelmét is felhívni, kimondatlanul is érzékeltetve, hogy a nő könnyedén lecserélhető, becsülje hát meg magát, hogy a férfival lehet.
A nő lassan azt veszi észre, hogy azt eszi, amit a férfi mond, azt issza, amit a férfi javasol, akkor és annyit edz, annyit áldoz a hobbijára, amennyi a férfit még nem zavarja- hiszen ez a férfi konstans, állandó és maximális figyelmet akar, és minden, ami rajta kívül időt vagy energiát von el a kedvesétől, azt úgy értelmezi, hogy ellene van.
Eleinte nem csinál balhét, csak puffog, duzzog, amikor a nő nélküle kimozdul, szeretetmegvonással, kommunikáció minimálisra redukálásával, ignorálással bünteti a nőt. Később ilyen helyzetekben akár pofon is elcsattanhat, fizikai bántalmazásig fajulhat a helyzet- persze ilyenkorra már módszeres technikákkal annyira meg van nyirbálva a nő önértékelése és önbizalma, hogy sokszor előfordul, hogy még ilyenkor sem mer kilépni a kapcsolatból.
A bántalmazó kapcsolatban való „bennragadásnak” több oka van, egyrészt az addigra már leépített önbecsülés, másrészt a gyönyörű kezdetekre való nosztalgikus visszaemlékezés és annak a vágya, hite, hogy ha „megfelelően viselkedik” és „minden tőle telhetőt megtesz”, akkor visszaszerezheti azt az odaadó férfit, akit annak idején megismert (megismerni vélt.)
A bántalmazó egyik tipikus módszere, hogy lassan de biztosan tudatosan leépíti a nőt tartó szociális hálót. Mindig balhé van, ha a nő eljár otthonról, akkor is, ha már nem mer felvenni szoknyát vagy csinos ruhát, a férfi féltékeny és kontrolláló.
A nő feszült a baráti találkozókon, idő előtt hazaindul vagy folyamatosan üzeneteket küldözget a párjának mert már maga is úgy érzi, elszámolással tartozik az idejéről.
A barátoknak általában feltűnik a nő megváltozott viselkedése, de tehetetlenek, ha szóba hozzák kételyeiket, a nő igyekszik magyarázkodni és mentegetni a párja viselkedését.
Ha a nő már nem mer eljárni otthonról, hogy elkerülje a féltékenységi jeleneteket és a szeretetmegvonással való büntetést, akkor inkább maga hívja át a barátokat, akiket nem akar elveszíteni, de a párja viselkedésével- elvonul, bunkó, puffog, látványosan nem vesz részt a társaságban, vagy megalázza a nőt háziasszonyi mivoltában, titokban beszólogat- Nem látod, hogy üres a pohara, erre sem tudsz figyelni? – szabotálja ezeket az alkalmakat és társas eseményeket, így a párja lassan érzelmi támasz, barátok nélkül marad.
Ez a kiszolgáltatottság is egyre inkább afelé tolja, hogy akkor is benne maradjon a kapcsolatban, ha az már valós szenvedést okoz neki.
A megbetegítő kapcsolatban a férfi olyan elvárásokat támaszt a nővel szemben, amelynek képtelenség lenne megfelelni, hiába igyekszik a legjobban „teljesíteni”, semmi nem elég jó. Például, ha a nő hazafelé vesz paradicsomot, akkor az a baj, hogy nem sietett haza, hanem kedvére vásárolgatott, és egyébként is van még egy szem paradicsom a hűtőben. Ha nem vesz hazafelé paradicsomot, akkor figyelmetlen, önző, háziasszonynak is egy nulla.
Hiába a figyelmeztető jelek majd az egyre súlyosbodó kontroll, a határátlépések, a nő gyakran magát hibáztatja, valóságérzékelése torzul, és mivel egyre kevesebb emberrel oszthatja meg kétségeit, gyakran tényleg elhiszi, hogy vele van a baj, ő a hibás, aki még a paradicsomot sem tudja jó időben megvenni.
Ráadásul minél több időt tölt a nő a kapcsolatban, minél több energiát fektetett bele, hogy valahogy sikerüljön megfelelnie a párjának és működtetni a viszonyt, hogy egyre nehezebb a kilépés, az elszakadás.
Amikor a nő már lelkileg, és súlyos esetben már testileg is romokban hever, külső szemlélőnek érthetetlen módon még mindig ragaszkodhat a párjához, és akár többszöri szakítás után is újra visszatérhet hozzá. A szakítás fenyegető árnyéka ideig-óráig megváltoztathatja az agresszor viselkedését, de ez csak stratégiai lépés a részéről, nem valódi személyiségváltozás- ez utóbbi sajnos gyakorlatilag lehetetlen, hiába álltatja magát a nő. Hiszen minden olyan szép volt, olyan jó volt, mint még senki mással… Ez az ember mintha nem is ő lenne- gyakran hallom ezeket a mondatokat bántalmazó kapcsolatban élő pácienseimtől.
Olyan ez, mint a főtt béka esete, ha forró vízbe rakod, azonnal kiugrik, de ha kellemesen hűvös vizet apránként melegítesz fel elviselhetetlenül melegre, nem veszi észre a cselt, benne marad. Trükkös, mert a kontrollt és a hatalomátvételt is jószándékú dehát én csak segíteni akarok neked- köntösbe csomagolja.
Az ilyen típusú kapcsolat- akár érzelmi, verbális, akár fizikai a bántalmazás, hozzájárulhat az önbizalom szétrombolásához, egy folyamatos, krónikusan emelkedett stressz-szinthez, ezáltal az immunrendszer rendellenes működéséhez, s így megágyazhat a pszichoszomatikus tünetek, majd valós fizikai betegség kialakulásához is.
Az agresszor sokszor valamilyen személyiségzavarban szenved, leggyakrabban nárcisztikus vonásokat mutat, sokszor még örül is a betegségtünetekek megjelenésének, mert szeret tetszelegni a megmentő szerepében, és szereti éreztetni, hogy ő olyan jó, hogy még a selejtes nő mellett is kitart.
A betegséget tovább tudja használni a teljes és tökéletes kontroll kiépítésére, rengeteget „segít”, pusztán jószándékból természetesen- érted megy, hogy ne kelljen fáradnod- (tényleg ott voltál, ahol mondtad?), stb.
Ha a következők közül többel is találkozol a kapcsolatban:
- nem számít a véleményed,
- nem számítanak az érzéseid
- ha feszült vagy a párod társaságában
- ha fogyatkoznak a barátaid, egyre kevesebbet mozdulsz ki
- ha mindig neked kell tekintettel lenned a párod igényeire
- ha gyomorgörccsel mész haza, hogy ma éppen milyen hangulata lesz
- ha a kommunikáció rendre kudarcba fullad, mert a végén úgyis mindig minden a te hibád lesz
- ha gyakran kapod azon magad, hogy családod, barátaid előtt mentegetned kell a párod viselkedését
- ha olyan helyzetben aláz meg, ahol te kiszolgáltatott vagy
- ha rendszeresen érezteti, hogy lecserélhető vagy
- ha dühe, haragja rendszeresen rajtad csattan
- ha valóságérzékelésed gyengül, magad is elbizonytalanodsz saját magadban is
- ha a párod lebecsmérlően beszél a nőkről általában
- ha a te sikereidet bagatellizálja, a sajátjait ünnepli
- ha úgy öltözködsz, sminkelsz, viselkedsz, ahogyan az a párodnak tetszik
- ha úgy érzed, az életed minden területét kontrollálja
- ha agresszív, verbálisan vagy fizikálisan
- ha hangulatai extrém mértékben váltakoznak
- ha ő oda megy, ahora akar, akkor, amikor akar, de neked minden percedről el kell számolnod
- ha sosem kér bocsánatot, mindig neked kell békülést kezdeményezni
- ha szeretetmegvonással, ignorálással büntet
- ha megaláz, még ha viccbe csomagolja is (Pl:Ne nevetgélj annyit amíg el nem mész fogorvoshoz a nyáriszünettel a fogaid között)
- ha ott éltek, ahol ő akar, olyan kocsit vezetsz, amit ő javasolt neked, olyan ruhában, amit tőle kaptál- szigorúan térdalatt végződő szoknyában, ott vacsoráztok, ahol ő szeretne és azt eszed, iszod, amit ő rendelt neked, és akkor mentek haza, amikor ő akar, és akkor szexeltek, amikor neki kedve van, stb. …
Akkor érdemes elgondolkodnod, hogy hova vezet ez.
A témával részletesen foglalkozom most megjelenő legújabb könyvemben, a Minden, amit az endometriózisról és kezeléséről tudnod kell.
Az Egy történet című könyvben pedig lélektani fejlődésregényen keresztül mutatom be a nárcisztikussal való kapcsolatból való kilábalás egy formáját.
Konzultációs időpontok ITT
Leave a Reply