Endometriózis a világ körül rovatunkban ezúttal a Szicíliai utamról számolok be nektek. Élménydús hetet töltöttem el Olaszország ezen területén, igazából nem pihentünk túl sokat mert folyamatosan úton voltunk, de egy hosszabb csobbanás erejéig minden nap megmártóztunk a tengerben. Ahogy azt az EndoBlog endoavilagkorul rovatában megszokhattátok, leginkább arra hegyezzük ki a mondanivalónkat, hogy tudd, milyen az élet az endometriózissal élők számára ezen a területen. Mozgás, endometriózis diéta, egészségügyi ellátás, tájékozottság… lássuk, mit tartogat nekünk Szicília.
Augusztusban Szicíliában napközben simán van 40-42 fok, és hozzá valami extrém fülledtség a levegőben. Legtöbbször csak a kis kabinba felvihető böröndömmel utazom, így nagyon helytakarékosan kell pakolnom. Ezúttal a legcsinibb csajos futócipőmben utaztam, hogy ne foglalja a helyet a poggyászban, de életemben először fordult elő, hogy egyszerűen nem bírtam rávenni magam, hogy fussak. Szegény futócipő nem teljesítette be a funkcióját és kötelességét, viszont helyette minden nap rengeteget gyalogoltunk és úsztunk is a tengerben. Futókat- talán pont a nagy meleg miatt- nem igazán láttam, fitnesztermek sem teremnek minden bokorban, itt a puszta létezés is extrém sportnak számít, 0-24-ben dől rólad a víz.
Mivel folyamatosan úton voltunk, nem sokat pihentünk. Cataniaba érkeztünk, ahol egy teljes napot töltöttünk,majd másnap tovább indultunk Palermóba, onnan Chefalu, majd Taormina, végül újra Catania szolgált szálláshelyünkül. A repülönk ismét Wizz Air járat volt, és mivel egy kis frankfurti kamubomba malőr miatt több, mint két órát késett, a tervekkel ellentétben végül a reptéren vacsoráztunk. A magyar Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren sokkal könyebb a vegán dolga, mint eddig bárhol, ahová eddig utaztam, több kis étterem is kínál leveseket, salátákat, amelyek okék. Én a Leroy-ban ettem egy miso levest, sosem fogom megszeretni sós a lötyiben úszkáló zöld algákat, de most itt volt a legkényelmesebb eltölteni az időt.
Már első állomásunkon, Cataniaban rájöttem, hogy bizony nem lesz könnyű dolgom, ha endometriózis diétát akarok tartani. Ha azt mondam, vegan, csak néztek nagy szemekkel, hiszen náluk minden a halakról szól. Felgyúrtam magam lelkileg és ellátogattunk a halpiacra is, nem kellett megguglizni, messziről érződött, merre kell menni. Megnéztük a katedrálist, a város szimbólumának számító elefántos szobrot (Fontana dell’Elefante), a Chierici Palotát, és a szépséges Fontana dell’Amenao-t, a Bellini Színházat és a Palermo Egyetemet. Sokat sétáltunk, és rögtön szembesültünk szicíliai buszjáratok sajátosságaival, azaz hogy van ugyan menetrend, de senkit sem érdekel, simán kimarad három az amúgy óránként járó buszból, aztán egyszerre érkezik belőle több is. A legmegdöbbentőbb jelenet az volt, amikor a teljesen tömött busz nem állt meg a megállóban, hogy a dühös utasok a busz után eredtek, eléálltak és olaszos temperamentummal rákényszerítették a sofőrt, hogy ajtót nyisson. Feltűnt, hogy a szicíliai népség meglehetősen matriarchális, mindig a mamma volt az, aki a leghangosabban kiabált. Catania legmerészebb vállalkozása a részünkről az volt, amikor elhatároztuk, hogy nem adjuk meg magunkat a tömegközlekedésnek, és a déli forróságban a főút mellett strandpapucsban elcsattogtunk a tengerpartig- több, mint egy óráig tartott, leégtünk és csatakokban ömlött rólunk a víz, mire megérkeztünk, de megérte.
Ezer éve nem úsztam a tengerben, ráadásul még sosem volt szerencsém homokos tengerparthoz. miközben lubickoltunk, láttuk az Etnát, a starndbüfében pedig felfedeztem, hogy létezik vegán Cornetto, ami szicíliai utazásom alatt mindennapi betevőmmé vált- kell ennél jobb? Este pedig betértünk az egyetlen olyan helyre, amely vegán vacsoralehetőséget is kínált, isteni vegán burgert ettünk a Feeling Good-ban. Másnap továbbindultunk Palermóba, vonattal utaztunk, ami felüdülés volt a buszokoz képest. Palermo Szicília régió és Palermo megye legnagyobb városa és közigazgatási székhelye. A Szicíliai Királyság egykori fő- és koronázó városa. A szállásunk a sétáló- és bevásárlóutca közvetlen közelében volt, a Quattro Canti mellett. Palermo nyüzsgő, élettel teli város, vegán reggelit itt is képtelenség volt találni, viszont leltünk egy kávézót, (Nando’s Coffe, Via Maqueda, 345, 90133 Palermo) ahol volt rizstej és mennyei gyümölcsös smoothiek. Rengeteget gyalogoltunk egy kiguglizott vegán étteremért, amiről végül kiderült, hogy bezárt, de végül nem bántuk, mert így megismerhettük azt a Palermot, ahová turista egyébként nem merészkedik, szűk sikátorokkal, omladozó vakolattal, utcán bűzölgő szeméttel-nem is olyan messze a látványosságoktól és a pompázatos székesegyháztól, katedrálistól és a Palazzo dei Normanni-tól.
Palermoban jártunkban-keltünkben belebotlottunk a Nőgyógyászati Klinikába, találsz róla fényképet az Instagram oldalunkon, hát mit mondjak, nem volt annyira bizalomgerjesztő látvány.
Még ennél is nagyobb kaland volt felbuszozni a környékbeli hegyre a brutális szerpentineken, minden kanyar után hálát adtam hogy megúsztuk és nem jött szembe egyetlen autó sem, de a kilátás, ami fogadott bennünket, mindent megért.
Palermo sem egy kifejezetten tengerparti város, egy órás buszozást kell bevállalni, ha pancsolni akar az ember, mi mindkét alkalommal Mondellora mentünk, mert ez volt a legközelebb hozzánk. Következő úticélunk Cefalu volt, egy tüneményes szűk utcás városka, amely kifejezetten a tengerpartra érkező turistákból él. Itt már-már szinte elkényeztetve éreztem magam vegán endometriózis diétámat követve: reggelente friss gyümölcssaláta várt szőlővel, barackkal, naranccsal, fügével. A kávémát mindig az úgynevezett Latte di mandorla-val ittam, ami egy szicíliai specialitás, azt hiszem bátran állíthatom, hogy a legfinomabb mandulatej, amit valaha ittam, sok kávézóban saját kezűleg készítik, de létezik belőle boltban kapható dobozos változat is, hoztam is haza belőle.
Jobban szerettem, amíg nem tudtam, mennyi cukrot tesznek bele, de nem baj, egyszer nyaralunk. Mindenképpen próbáljátok ki, ha egyszer Szicíliában jártok.
Ebédre szinte minden alkalommal vegyes salátát ettem, mert nagyon nem volt más választásom, de a zöldségeik is mennyeiek a sziciliaiaknak, csak valahogy nem túl népszerűek náluk, mindent visz a hal. Az olívabogyójuk és az olívaolajuk leírhatatlanul finom, sokszor előételként ezt falatoztuk egy finom pohár szicíliai fehérbor társaságában- Insolia a Baglio di Pionetto pincészettől.
Cefaluban a La Zagara nevű kis gyümölcslé-és smoothie-árus boltocska volt az életmentőm, itt tudtam különféle ízletes és mindenmentes vegán jégkrémekhez jutni, felfrissülni, egy ünnepi vacsoránkat pedig a Le Petit Tonno borbárban költöttük el, ahol készségesen kiszolgáltak bennünket egy hatalmas vegán tállal, rajta szárított paradicsom, grillezett padlizsán, olívabogyó, kapribogyó, szicíliai mandula és pisztácia, valamint mennyei kenyérfeltétek mandulakrémmel, brutálisan csípős paradicsomos kencével, és egy újabb szicíliai specialitással, ami szintén vegán és nagyon finom: caponetta, azaz sziciliai padlizsánragu.
Annyira ízlett, hogy természetesen muszáj volt lepacsiznom az egyik cefalui étterem szakácsnőjével a receptért, amit szíves engedélyével hamarosan viszontláthattok majd az EndoBlogon.
Ebben a kis városkában tényleg minden a turizmusról és a tengerről szól, oké, van egy kisebb katedrális, a Sanctuari de Giblimanna, de őszintén az emberek leginkább csak vetnek rá egy pillantást aztán bezuhannak a környékbeli éttermek, kávézók teraszára kajálni.
Utunk ezután egy hosszabb, átszállásos manőverrel Taorminába vezetett, ami csodálatos város, de a megközelítése több, mint macerás.
A vonat megérkezte után busszal kell felszerpentinezni a buszvégállomásra, ahol egy-két órát kell várakozni a buszra, ami szinte ugyanazon az útvonalon leszerpentinezik, aztán az utolsó szakaszon végül más irányt vesz a járat, és legurul a tengerparthoz közeli szállodákhoz. (Nem mi voltunk a lúzerek, ez az egyetlen megoldás, vagy a méregdrága taxi.) Taorminában nagyon elszálltak az árak Szicília többi részéhez képest, egy pár órás nyugágybérlés a tengerparton 40-50 euróba kerül, még a fizetős strandokon is iszonyúan sokan vannak, a szabadstrandkon pedig egy törülközőt nem tudsz leteríteni, annyian hemzsegnek. A tömeg és a vérfagyasztóan hideg víz hamar átiratta velünk a terveinket, a tervezett két éjszaka helyett végül csak egyet töltöttünk Taorminában.
Este felmentünk a város alsó tengerparti részéből a felső, éttermes-ókori görög színházas részhez.
A két városrészt sikló köti össze, amelyre az átlag sorbanállás másfél-két óra a tűző napon, negyven fokban. A város nyüzsgő, éttermes-báros turistarengeteg, de nagyon hangulatos és szép. Ráadásul- wow!- találtunk egy éttermet, a Zagara-t, ahol van egy teljes vegán menü. az egy hét alatt első ízben VÁLOGATHATTAM, mit eszem, levest, spagettit vagy salátát… a bőség zavarában végül mindent választottam. Lencselevest, fenyőmagos-olívás spagettit ÉS salátát. Őszintén, egyik sem volt gasztronómiailag nagy durranás, de az, hogy egy hét után gyümölcsön és zöldségen kívül valami mást, meleg, főtt ételt eszem és gondoltak ránk vegánokra, annyira szívet melengető volt, hogy ez mindenért kárpótolt. Másnap reggel visszaindultunk Catanba és még egy napot a tengerpaton töltöttünk ugrándozó halak és kedvenc vegán cornettoim társaságában. Sós-vizes hajjal indultunk a reptérre.
Leave a Reply