Sziasztok!

Néhány napot Madridban töltöttem a múlt hétvégén, és ugyan szerelembe nem estem magával a várossal, de nagyon jól éreztem magam, s ami a legfontosabb, nagyon de nagyon jókat ettem. Mondhatnám, hogy endometriózis diétáztam, mert végülis mindig azt csinálom, de minimálisan sem éreztem diétának. Erről azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek majd.

A repülős  alapok ugyanazok, mint a Portos cikkemben, Wizz Air járat, alapjáraton 2 óra 40 perc, hazafele sztájk miatti útvonal eltérés végett 3óra 30 perc, de ez nem jellemző azért. Endometriózis diétába csak nagyon jószándékkal és elfogadóan illeszthető snackek  vannak a WizzAirnél, asztalt sárgabarack, sós mogyoró. Jobban jársz, ha veszel natúr magvakat, abonettet a duty free shopban.

Amint megérkeztünk, örültünk a csodálatos időnek, késő este is ragyogó, meleg napsütésnek, főleg, hogy azt hiszem, életemben először történt meg, hogy a budapesti esőt hagytam ott és repültem a napfénybe. Pálmafák, kis színes, csacsogó papagájok, forróság- igaz, közel sem annyi, mint anno Barelonában- egy dolgot hiányoltam ebből a kombóból, a tengert. Megzavart kissé, hogy pálmafát eddig csak a sós tengerparti szélben láttam lengedezni, és kellett egy kis idő, amíg ez a piszok kis hiányérzet elmúlt belőlem.

Mondhatnám, hogy a tenger hiányából adódó bánatomat kajálásba fordítottam… :-)Madrid bár húsevő nemzet hírében áll, azért vegánként sem panaszkodhattam, a három nap egy nonstop gasztro-túra volt. Első este egy apró, de annál zajosabb, helyiek által látogatott borbárba vezetett az utunk, a Videsbe, ahol a házigazdák először kiröhögtek, hogy egy sonkákat és sajtokat kínáló borbárban kezdem az estét vegánként, de igazából hihetetlenül kedvesek voltak- főleg azután, hogy a házi készítésű nemtúlvegán cuccaik elutasítása után a házi készítésű borukra végre lelkes igent mondtam-  és a semmiből szuper tapasokat rittyentettek nekem. Bemutatták a híres spanyol fakópiros paradicsomot, mennyei fűszeres olívaolajjal, articsókaszívekkel.

Enni Madridban egyértelműen az egyik Mercadó-ban kell. Mi hármat látogattunk meg, ebből kimagaslóan és egybehangzóan a kedvencünk a Mercadó de San Miquel volt. Hangulatos, zsúfolt, tele finom és különleges zöldséggel, gyümölccsel, és természetesen az elengedhetetlen gazpachoval és paellával. Talán azt érzed, hogy három nap alatt három piac sok a jóból, de mindegyiknek nagyon más az atmoszférája és a specialitása, nem unatkoztunk egy percig sem.

A második piacunk a The Gourmet Experience volt, ebből kettő is van, mi a Gran Vía mellettiben voltunk, az El Cortez Inglés tetején.  Itt néhány street food árus, egy gluténmentes pék és egy sorbet lehetőségekkel is csábító fagyizó mellett a helyi fogyasztáson kívül leginkább az a lényeg, hogy szuvenírt találj, hazavigyél magaddal egy különleges szószt, olajat, olíva válogatást, nugátot vagy helyes dobozos desszertet.

Harmadik piacunk a Mercado San Antonio volt, legalul szupermarket, földszinten klasszikus piac, első emeleten street food, a másodikon rooftop étterem/bár.

Egyik reggelre virradóra ezek a képek fogadtak a szállásunkhoz közeli téren… nem én voltam:-)

Az árusok és pincérek sehol, egyáltalán nem beszélnek angolul, így a legfontosabb kifejezéseket megtanultam spanyolul a túlélés érdekében :

Yo soy vegano/a.  Vegán vagyok.

Yo no como ni carne, ni pescado, ni huevos, ni productos lacteos. Nem eszem húst,, halat, tojást és tejterméket. 

Yo no puedo comer… Nem ehetek…

Carne: Has

Pescado: Hal

Marisco: Tenger gyümölcsei

Leche: Tej

Queso: Sajt

Huevo: Tojás

Yo puedo comer… Eszem…

Verduras: Zöldségek

EnsaladaSaláta

Almendras: Mandula

Nueces: Magvak

Arroz: Rizs

Aceite: Olaj

Fruta: Gyümölcs

Madridban, ha szórakozni szeretnél, biztosan mindenhol rooftop bárokba botlasz majd. Lépten-nyomon rooftop teraszokat nyitnak, akkor is, ha az épület csak 4 emeletes, és körülötte az összes többi 9,már megér egy rooftopot. Ezek többnyire  igazi useless turistacsalogató helyek, az apró, eldugottabb, spanyolajkúaktól hangos tömött kis éttermek, borbárok, tapasozók azok, amelyektől igazán átérezhető a magával ragadó hangulat.

Ráadásul Madrid nem fentről szép, a háztetők esztétikájára nem figyeltek oda  a tervezők, ez a város a racionális, talajon álló embereké. Onnan fefelé kukocskálva érzed azt, hogy ez a város mégiscsak csodaszép, az épületek homlokzata az, ami szépen dekorált,  igényes és tiszta.Jelenleg mindenhol felújítási munkálatok zajlanak, az egyik látványosságot, az egyiptomi templomot, amire pedig nagyon kíváncsi lettem volna határozatlan időre teljesen bezárva találtuk, a nevezetes bevásárló uctájukon, a Gran Vián minden második épületet háló fedte, egy városfejlesztési projektet hirdető plakáttal egyetemben. Szóval, hagytuk is a bevásálást, és mentünk inkább…igen, enni. 😀

Mielőtt azt gondolnátok, hogy tényleg csak végigkajáltuk az utat, gyorsan magamat védendő elmesélem,hogy több alkalommal futottam a városban, és csodálatos élmény volt.  Igazi öröm volt a parkokban, pálmafák, buja növényzet, apró tavacskák, kacsák, fekete hattyúk, kukucskáló teknősök, kíváncsi macskák között mozogni.

A spanyolok szuper sportosak. Sok hatalmas, szépen gondozott, zöld parkjuk van, mindegyikben több kültéri edzőterem, vannak kifejezetten idősebbek által preferált helyek, ahol egyszerűen a kényelmes, hátradőlős padokra szereltek pedálokat, olvasgatva bicajoznak az emberek, és sokkal inkább használják ezeket a lehetőségeket a helyiek, mint itthon. Vannak az igazán kemény street workouthoz is megfelelő parkok, ahol félmeztelen spanyol fiúk izzadnak, és próbálják eldönteni, hogy saját kigyúrt izmaikat bámulják-e inkább vagy az elhaladó futó lányok fenekét.:-) A kedvenc park egyértelműen az El Retiro Park, olyan, mintha sok különféle parkból állították volna össze, van benne műemlék, a Palatio de Cristal, gondozott kertek, futóösvények, eldugott helyek, kültéri edzőtermek, csónakázótó, és egy a miénkre hangulatában hasonlító mini- Hősök tere, bárok, kávézók, étterem, fotókiállítás, szóval igazán sokoldalú. A többi park is szuper, futóútvonalakért pedig ezen a linken jó tippeket kaphattok. 

Evés, ivás, sportolás, nagy séták mellett azért természetesen kulturálódtunk is. Megnéztük a Prado Múzeumot, a Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía-t, a Royal Palace-t és a Katedrális, a Plaza Mayort, a Gran Via-t is. A Gran Vía Madrid díszes, és előkelő bevásárló-utcája, ahol az éjszakai élet is jelentős. A Plaza de Cibelestől a Plaza de Espanyáig fut. A Gran Via mentén, többek között, hatalmas, több emeletes ruhaboltok és étteremek is találhatók. Az élettel teli utca a város egyik legfontosabb bevásárlóterülete, ahol a shopping mellett a lenyűgöző építészeti alkotásokban is lehet gyönyörködni.A Calle de Alcalá és a Gran Vía sarkán az utca talán legnagyobb attrakciója, a Metropolis elnevezésű épület található. Az irodaház, 1911-ben avatták fel. Tornyát 24 karátos arany díszíti. Nappal és kivilágítva is bámulatos élményt nyújt. Híres épületnek számít még a környéken még Gran Via 1 szám alatt található  Edificio Grassy, vagy a Teléfonica – az első európai felhőkarcoló.

 

Izgalmas élmény volt az O’Neill’s Irish Pub, ami egy sport bár. Bár soha az életemben nem érdekelt a foci, a spanyol-portugál meccs napján ellátogattunk ide is, hogy megnézzük, hogyan szurkol a temperamentumos spanyol. Ilyet még sosem tapasztaltam, azt hiszem, szurkolóként maradok maradok a magyar vízlabdánál:-D

Endometriózis klinika kifejezetten nincs Madridban, de Quiron Madrid Hospital nőgyógyászati osztályán az internet bugyrai szerint magas színvonalon látják el a betegeket, a termékenységi zavarokkal pedig a Sanitas Hospitales-ben foglalkoznak. A legnagyobb madridi endometriózis blog ez ITT.

Hamarosan új cikkel jelentkezünk az #endoavilagkorul rovatunkban. Ha olyan helyen élsz, ahonnan még nem volt cuikkünk, és szívesen írnál az EndoBlogra, a contact@endoblog.hu-n kereshetsz fel minket.

Bejelntkezés konzultációra ITT. 

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.