Nemrégiben érkeztem haza Franciaországból, ez a cikk az endometriózis a világ körül sorozta legújabb része, amelyben azt mutatom meg nektek, hogyan él egy francia nő endometriózissal a fővárosban, illetve vidéken.
Ezúttal korán indultunk, a hajnal a reptéren ért bennünket, ott kellett megoldani a reggelit. Szerencsére van több nagyobb kávéházlánc, ahol megtalálható az összes elképzelhető magtej változat és gyümölcssaláta is.
A repülőút Párizsba két óra tíz perces, Ryanair járaton brutál kemények az ülések, tuti érzed a fenekedet mire megérkezel, a lábadat is érdemes időnként átmozgatnod. A gépen nincs endometriózis diétába illeszthető snack, ha várható, hogy megéhezel, vigyél magaddal valami apróságot a táskádban. A reptéren natúr magvakból be tudsz tankolni.
Párizsban egyetlen szavunk sem lehet panaszra.
Rengeteg vegetáriánus, szinte még több vegán éttermet találni, mi most a Hank Burgerezőt próbáltuk ki, ahol a mennyei burger mellé vegán répatortát és izgalmas módon papírpohárban- bio organikus bort is kaptunk.
Ha nem lett volna olívabogyó, akkor a legkritikusabb közönséget, a fiamat is meggyőzte volna ez a kis étterem, de sajnos az olívabogyó bukó volt- összehúzott szemöldök- Anya. Ez vegán? – húzta a száját először, aztán amint eltávolítottam az undok kis fekete- egyébként igazán finom- bogyókat a burgeréből, örömmel befalta az egészet.
A Hanks ötletét amúgy a Paris Vegan Group Facebook csoportban találtam, ahol kedvesek és segítőkészek, de a Happy Cow alkalmazást is használhatod, sokat segít a legközelebbi, jó ajánlásokkal rendekező vegán bolt/kajálda megtalálásában.
Mivel vidékre indultunk, a fővárostól még több óra vonat-, majd autóútra, és a házigazdánk nem csak hogy vegán éttermet, hanem egyáltalán éttermet nem tudott a kisvárosban megnevezni, nem sok jóval kecsegtetett endó diéta ügyben, így a vegán bevásárlást még elintéztük Párizsban, a Le Monde Veganban, ami egy igazi vegán paradicsom. Olyan finomságokkal van tele, amelyeket itthon egyelőre nem is kapni.
Kedvencem az óriási tömb növényi sajt volt és az indiai fűszerezésű szeitán, gluténmentes abonettszerűség, rá paradicsomos-bazsalikomos vegán kencre, reggelire pedig piros gyümölcsös vegán kekszet vettem, és feltankoltam növényi tejekkel is a kávémhoz, müzlimhez.
A házigazdáink gondoskodtak a friss zöldség- és gyümölcs adagomról, szóval fejeldelmi lakomákkal kényeztettek,pedig néhány éve, amikor megismertek, még fogalmuk sem volt, mi az a vegánság.
Emlékszem, két éve először tojásos-tonhalas salátát készítettek nekem welcome-foodként. Én nem vagyok szívbajos ebben a tekintetben, nagyon udvariasan de határozottan mondok nemet, de akkor sajnáltam őket, készültek nekem külön, mégsem bírtam leerőltetni a torkomon sem a tojást, sem a tonhalat.
Igazi francia vidéki család, akiknél a nyuszik, a kagylók, a halak nem díszállatnak, nem simogatnivaló házi kedvencnek vannak a kertben. Volt is nagy döbbenet a fiam szemében, hiszen ő nagy becsben tartja Kacatot, a „törpe”nyusziját otthon, lesokkolt, hogy szőrös kis barátját nem mindenhol kényeztetnék bio zöldségpürével és mézes pirított mag rudacskákkal.
Érdekes kulturális különbség, hogy míg minálunk kifejezetten sértő lenne előre megvásárolni a saját kajámat és azzal beállítani a vendégségbe, itt ez teljesen normálisnak és rendben levőnek számít.
Annak ellenére, hogy természetesen készültek ők is, próbáltak vegán dolgokat, friss zöldséget, gyümölcsöt venni, azért ez a lehetőség nagyban megkönnyítette a dolgomat.
Főleg, hogy egy francia családban minden az evés körül forog, az ebédlőasztalnál már a vacsora a téma, a vacsoránál a reggeli, és egy komolyabb étkezés órákig is eltarthat. Fél óráig csipegetnek magvakat, olívabogyót, snackeket előételnek- én általában már ennél a pontnál jóllaktam, és ekkor jött még minimum három fogás. Minden étkezéshez esznek desszertet, viszont egyáltalán nem levesesek.
Ahol én laktam, az egy francia család és az ő baráti társaságuk, tehát nem tudom, mennyire reprezentatív ez a minta az egész flamand népességre, de a kérdéseimre, hogy ez így szokás vagy úgy szokás mindenhol, legtöbbször igennel feleltek.
Az endometriózis diet követhetőségében nagy különbség van város és vidék között. A Loire menti kisvárosokban Bourges kivételével egyáltalán nem találtunk semmi lehetőséget, ahol ihattam volna egy magtejes lattét vagy ehettem volna egy paleó sütit, kivéve egyetlen aprócska eldugott helyet Bourgesban, ahol viszont olyan cuccok is kaphatóak voltak, amelyeknek eleddig a létezéséről sem tudtam. 😀
Csudaszépek ezek a francia kisvárosok, először azt éreztem egy kicsit mind ugyanolyan, de egy kedves kis jellegzetességet azért csak belecsempésznek mindenhova, miközben figyelnek is arra, hogy egységes képet alkossanak a házikók, a szűk kis utcácskák, lépcsők. Általában ahol a legkevésbé várod, egyszercsak felbukkan a lépcsősor tetején vagy a következő kacskaringónál egy templom vagy éppen katedrális, és csak lesel, hogy hát ez meg honnan nőtt ide.
Az utak nem a legtökéletesebbek a városkákon belül a futásra, a talaj sokszor macskaköves, nagyon egyenetlen, viszont nagyon sok zárt szépséges park van, ahol összegyűlnek a futók, és kerülgetik a sétáló embereket.
Ez Párizsban hasonlóképpen van, ott a zsúfoltság tereli be a futókat a parkokba, és örömömre szolgált, hogy sok futót láttunk, kifejezetten sok idős férfit és nőt, akik kocogtak az esőre álló időben is a gyönyörű rózsák között. Meglátogattuk az Egy T-Rex Párizsban kiállítást a Jardin des Plants-ban, ahol az egy órás sorbanállás közben nekem is kedvem támadt beállni a futkorászók közé. A legjobb francia futásom Selles sur Cher-ben volt a folyó mentén, csodaszép zöld környezetben, tehenek, lovak, kutyák között.
Párizsban szinte minden sarkon van vegán étterem, a Loire mentén egy sincs, és vegán lehetőség is csak elvétve akad az étlapokon, de ha szemöldökráncolva is, ha csipkelődve is, azért csak megoldották minden esetben, hogy ne maradjak éhen, módosítottak a menün, lehagytak egy szószt, kicseréltek egy hozzávalót, stb. A legfinomabb gasztronómiai élményem Vierzonban a Les petits plats de Célestin-ben volt, a tulaj egy nagydarab morgós medveszerű férfi, akitől először kicsit tart az ember, de aztán végül ő volt az, aki személyes ügyének vette hogy a gyogyós szerencsétlen növényevő is isteni ételekkel lakhasson jól nála.
Párizsban az endometriózis nem ismeretlen fogalom, több blog, fórum foglalkozik a témával, a legnagyobb létszámmal szokták itt megrendezni a nemzetközi EndoMarch rendezvényt minden év márciusában, számtalan meddőségi klinika közül válogathat, aki itt él endometriózissal. Az endometriózist leginkább a gyermekvállalás nehézségének oldaláról közelítik meg, műtéti és gyógyszeres kezelések célja leginkább a termékenység visszaállítása, ezért meddőségi klinikákon végzik a beavatkozásokat, amelyből sok privát intézmény is létezik.
Az utazás alatt ügyfeleimmel Skypeon, Viberen vagy Facetimeon tartottam a foglakozásokat. Bejelentkezés online konzultációra ITT.
Leave a Reply