Ismét egy vendég szakértőt hoztam el nektek az EndoBlogra. Csabai Márta klinikai- és egészségpszichológus, egyetemi tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem professzora, az Alkalmazott Egészségpszichológiai Szakpszichológus Szakképzés egyik létrehozója, A Gyógyító Nőkért Alapítvány alapítója.
Legújabb könyve, a HVG kiadó gondozásában megjelent- Aggódó testünk – Az egészségszorongástól a belső biztonságig – kapcsán beszélgettünk egészségről, szorongásról, kultúráról, jövőről és még sok minden másról. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút, szerintem nagyon izgalmas és tanulságos.
Árvai Nóra: Egészségszorongás- miért pont most? Miért aktuálisabb ez a téma napjainkban, mint eddig valaha? Milyen inspiráció vezetett ahhoz, hogy ezt a témakört válaszd?
Csabai Márta: A téma aktualitását az adja, hogy az utóbbi években több olyan probléma jelent meg egyidejűleg a világban – a COVID pandémia, a klímaválság, a globális migráció, az ukrajnai háború, a gazdasági recesszió –, melyek ugyan nem egyediek abból a szempontból, hogy korábban is voltak járványok, háborúk, éghajlati változások, népvándorlás és gazdasági összeomlások is akár. Viszont a mostani helyzet abból a szempontból különbözik, hogy ezek az események globális szinten jelennek meg, mindannyiunkat érintenek valamilyen módon, és az információk is elérnek bennünket az interneten, médián, közösségi médián keresztül folyamatosan.
Tehát amíg például a korábbi korokban nem tudták, vagy csak érintőlegesen tudták, hogy mi történik tőlük távolabb, ma senki nem tudja magát teljes mértékben elzárni ezektől – a COVID esetében például nem is tehette meg, hiszen a karanténok és egyéb hatósági intézkedések miatt még azokhoz is eljutott a hír, akik egyébként próbálják távol tartani magukat a világ zavaró eseményeitől. Mindez jelentős mértékben növeli az általános szorongásunkat, bizonytalanság-érzetünket. Ezek a globális jelenségek, ha úgy tetszik, fenyegetések pedig túl nagyok ahhoz, hogy egyénileg közvetlen befolyást tudjunk gyakorolni rájuk, így ez tovább növelheti a félelmeinket.
Úgy érezhetjük, hogy fizikailag is veszélyben vagyunk, az egészségünk is kockára van téve. Átéljük azt a frusztrációt is, hogy nagyon fejlett, fantasztikus technikai megoldásokra képes az orvostudomány, de közben mégis megbetegszünk, és nem lehet minden betegséget meggyógyítani. Különösen nagy csalódás és megrázkódtatás volt ebből a szempontból a COVID, hiszen abban a tudatban éltünk, hogy az emberiség már legyőzte a járványokat. Tehát jelentős félelmek generálódtak mindezek által. Viszont senki nem akar folyamatosan szorongásban élni, és az emberi lélek fontos jellemzője, hogy ösztönösen, tudattalanul, de tudatosan is védekezik a szorongás ellen, csökkenteni szeretné azt.
Ezt nevezi a pszichológia énvédelemnek. Ennek a legkülönbözőbb módjai vannak – van, aki tagadja, nem akar tudomást venni a szorongást kiváltó dolgokról, más inkább tájékozódni próbál, információkat keres, a társas környezetében, különböző cselekvésekben keres megnyugvást.
A könyvemben azzal foglalkozom, hogy miként befolyásolják az egészséggel kapcsolatos szorongásokat a társadalmi események, a kulturális hatások, az információs társadalom, és hogy milyen biztonságkeresési stratégiákat alkalmazunk, akár az interneten végzett keresésekkel, az információk megbízhatóságának tesztelésével, az étkezésünk kontrollálásával, divatos diéták követésével, különböző okoseszközök segítségével és egyéb módokon. Illetve arra keresem a választ, hogy a pszichológia tudománya és gyakorlata milyen megoldásokat kínál, melyekkel segíti a belső biztonság elérését.
Á.N.: A könyvben elképesztően sok izgalmas, aktuális kutatási eredményt hivatkozol meg és hozol közel az olvasókhoz. Van-e olyan kutatási eredmény, ami esetleg még téged is meglepett, és ha igen, miért?
Cs. M.: Több ilyen eredmény is volt, így például az, hogy milyen sok ember van, aki az egészségével kapcsolatos internetes keresések után arra az eredményre jut, hogy valamilyen betegsége van. Egy közelmúltbeli ausztrál felmérés szerint ez a keresést végző emberek 60 százalékát jelentette, és közülük 38 százalék egyenesen azt gondolta, hogy a betegség halálos. Ezért nagyon fontos lenne, hogy az emberek segítséget kapjanak a szakemberektől, hogy miként kell értelmezni az információkat, melyek a megbízható források, és ha egy információ szorongást ébreszt bennünk, hogy lehet azt kezelni – nem pedig tovább keresni az interneten, hogy mikor jutok el végre egy megnyugtató információhoz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ez gyakran végül egészségszorongással kombinált internetfüggőséghez, úgynevezett „cyberchondriához” is vezethet.
Mindebben nagyon sokat segíthetnének az egészségpszichológusok és más, kommunikációs és egészségügyi szakemberek, hogy hogyan tudunk informálódni, és mit kezdjünk az nformációk esetleges szorongáskeltő tartalmaival. Szintén érdekes és figyelemfelkeltő kutatási eredmény, hogy a divatos diéták és a „mentes” étkezés hátterében sokszor olyan emésztési panaszok állnak, melyeknek nincsen kimutatható orvosi oka, sőt gyakran emésztési panasz sincsen, hanem inkább a média által közvetített üzenetek, reklámok hatására választják ezeket az emberek vagy a barátaikat, ismerőseket követve, mert így „trendi”. Van, akiknek tényleg javul is tőle a közérzete, mert éppen rátalál a neki valóban megfelelő diétára, de ebben nagy szerepe van a közösséghez, az adott diétával foglalkozó internetes vagy más csoportok támogató erejének is. Sokszor ez erősebb egészségvédő hatás, mint maga az adott élelmiszer.
Ez különösen érdekes volt a számomra, hogy ez a közösségi hatás nem csak a jelen korunkra igaz, hanem korábbi korokban is a táplálkozási rítusoknak, böjtöknek nagyon erős volt a közösségformáló ereje. Ez nagyon fontos és pozitív, viszont sajnos nagyon sok olyan eset is van, amikor az adott mentes diéta követése egészségügyi panaszokat okoz, mert egyoldalú táplálkozást, hiánybetegséget, egyéb zavarokat hoz létre. És ilyenkor is kialakulhat egy ördögi kör, ha valaki az így létrejött problémáját nem szakember segítségével próbálja megoldani, hanem újabb és újabb diétákat próbál ki, részben a már fentiekben is említett, és nem mindig megbízható internetes források segítségével.
Á.N.:Milyen gyakorlati tanácsokat adnál annak, aki jelenleg egészségszorongással küzd? Hogyan segít a könyved eljutni az egészségszorongástól a belső biztonságig?
CS.M.: Először is, úgy gondolom, hogy a szorongás csökkentésének az első lépése, hogy észlelni tudjuk, hogy szorongunk. Nagyon sokszor jellemző az, hogy próbáljuk elnyomni a negatív érzéseinket – amint a fentiekben is szó volt róla, van is egy ilyen lelki, énvédő mechanizmusunk, amely ilyenkor automatikusan bekapcsol. Ez egyfelől nagyon jó, az egészségünket, a lelki egyensúlyunkat szolgálja, de sajnos az a tapasztalat, ezt mutatják a kutatások és saját felméréseink, gyakorlati tapasztalataink is, hogy gyakran túlságosan is elnyomjuk a belső negatív érzéseinket, a stressz testi-lelki jelzéseit, mert dolgoznunk kell, vinni az életünket, és „nem érünk rá”, hogy gyengék legyünk, kiessünk a mindennapi körforgásból. Illetve a közbeszédben is megjelenik, hogy „minden a fejben dől, el, csak akarnod kell”, tehát ezért sem akar szembesülni a saját negatív érzéseivel, és van egyfajta boldogság-kultusz is, mindenki a sikeres, „boldog” képeit osztja meg a közösségi oldalakon. Mi sem akarunk lemaradni. Néha csak akkor szembesülünk azzal, hogy valami probléma van, amikor már tünetek jelentkeznek, fáj a fejünk, fáradtak vagyunk, emésztési panaszaink vannak, nem tudunk aludni.
Ezért tehát jó, ha oda tudunk figyelni a szorongás testi-lelki jelzéseire, és elfogadni, hogy ez az életünk része, a mindennapjaink velejárója, viszont nem kell félelmetes ellenségként tekinteni rá, mert megfelelő életmód, a társas környezetünk támogatása, vagy önsegítő technikákés támogató szakemberek segítségével egyensúlyban tudjuk tartani magunkat. Viszont, ha valakinél már egy erősebb szorongás alakul ki, és ennek például az a jellemző tünete, hogy olyan mértékben aggódik az egészsége veszélyeztetettsége miatt, hogy az már zavarja az életvitelében, a jó életminőség fenntartásában (tehát állandóan aggódik például az élelmiszerek veszélyei miatt, és ezért szinte semmit nem mer enni, vagy állandóan az internetet bújja, naponta több órát is eltölt egészséggel-betegséggel kapcsolatos témák keresésével, vagy olyan erős szorongása van, hogy ha elmegy orvoshoz vagy szűrővizsgálatra, akkor biztosan súlyos, akár halálos betegséget találnak nála, úgyhogy inkább el sem megy), akkor nagyon fontos lenne, hogy ezeket a szorongásokat észlelni tudja magánál, tudjon ezekről beszélni valakivel, merjen segítséget kérni. És bízzon abban, hogy van segítség – mert igen, van elérhető segítség! A könyv remélhetőleg abban is segít, hogy ezt bemutatja, és az ott leírtakban ki-ki ráismerhet arra, hogy nincs egyedül az aggodalmaival, hiszen egy globális „világfaluban” élünk.
Á.N.: Kell-e, s ha igen, hogyan lehet szerinted még jobban felhívni a figyelmet az egészségszorongásra és annak össztársadalmi hatásaira?
Cs.M.: Igen, ez nagyon fontos kérdés. Vannak, akik azt mondják, hogy ne beszéljünk a szorongásról, mert attól inkább csak szorongani fognak az emberek. Beszéljünk inkább csak a szép dolgokról, a boldogságról. Valóban így van, nagyon fontos, hogy meg tudjuk mutatni a boldogság felé vezető utat (bár egy szakember csak kísérő, támogató társ lehet, a saját útját mindenkinek magának kell megtalálni). Viszont, ahogy a fentiekben is szó volt róla, ha teljesen elfojtjuk a szorongást, nem veszünk tudomást az élet nehéz oldaláról, akkor egy idő után óhatatlanul mégis szorongani fogunk, mert a boldogság felé vezető út is tele van nehézségekkel, melyeket úgy tudunk legyőzni, ha nem fordítjuk el a fejünket, hanem tudatosan foglalkozunk velük. Ilyen téma, amivel foglalkozni érdemes, az egészségszorongás is, amit különösen felerősít az internet mindent átható szerepe, illetve a világ erőteljes globalizálódása.
Azért érdemes és fontos foglalkozni ezzel a témával össztársadalmi szinten is, mert nagyon fontos lenne, hogy a kormányzatok támogatni tudják az embereket abban, hogy megfelelő információkhoz jussanak az egészségükkel kapcsolatban – ne pedig mindenféle álinformációk, üzleti célból reklámozott, egészségesnek mondott termékeket követve próbálják fenntartani az egészségüket. És azért is fontos az össztársadalmi tudatosság erősítése, hogy az emberek érezzék azt is, hogy lehet beszélni a problémáikról, nincsenek egyedül.
Erősíteni kell azt a kultúrát, hogy a családok, helyi közösségek támogató szerepét minél többen felismerjék, és tovább erősödhessenek ezek a közösségek. Végül pedig, erősíteni kell a bizalmat a szakemberek iránt, segíteni az embereket, hogy megfelelő formában eljussanak hozzájuk a tudomány eredményei, és ne az áltudomány és az anyagi haszonszerzés motiválta bulvár legyen az elsődleges támpontjuk. Ismerjék meg, hogy milyen támogatási lehetőségek elérhetők a szakemberek részéről: például a pszichológust nem csak akkor lehet és érdemes felkeresni, ha problémák vannak, hanem akkor is, amikor relaxációs, szorongáscsökkentési, stresszkezelési technikákat szeretnék tanulni, erősíteni az önismeretemet, a konfliktusokkal, nehézségemmel való megküzdési stratégiáimat, és támogatást szeretnék például abban, hogy hogyan fogjak hozzá egy életmódváltáshoz, miként lehet fenntartani a lelki egyensúlyt és javítani az életminőséget.
Á.N.: Mik a terveid a jövőre nézve az egészségszorongással kapcsolatos további munkád terén?
Cs.M.: Több tervem is van ezzel kapcsolatban, részben az egyetemi oktató munkám révén szeretném segíteni a hallgatóimat abban, hogy minél többet tudjanak tenni majd pszichológusként és más egészségügyi szakemberként ezen a területen. Kollégáimmal folyamatosan végzünk kutatásokat is a témában, új segítő módszereket is kidolgozunk, melyeknek az eredményét igyekszem nem csak a szűk szakmával megosztani, hanem – mint ebben a könyvben is – az érdeklődő tágabb közönséggel is. Az egészségszorongás problémája gyakran megjelenik a klienseimmel való munkámban is, és igyekszem őket közvetlenül is segíteni abban, hogy ezt megfelelően tudják kezelni. Néha magam is tanulok tőlük jó megoldásokat, új ötleteket, melyek inspirációt adnak oktató, kutató munkámhoz és írásaimhoz. Mert nem csak a könyvekből vagy az internetről, hanem egymás tapasztalataiból is sokat tanulhatunk.
Maradjunk kapcsolatban! Itt tudsz találkozni még a velem és a tartalmaimmal:
Leave a Reply