Life update: Repülés kutyusokkal

A life update kategóriában nem endometriózissal, hanem az életemmel foglalkozó cikkeket találtok majd. Szeretném picit jobban megmutatni magam és az aktuális kis dolgaim nektek, hogy ezáltal is közeli kapcsolatban tudjunk maradni, akkor is, ha most egy darabig egy óceán választ is el egymástól.

Amiről mostanában az Inner Circle-öm tagjai a legtöbbet kérdeztek, az a kutyás költözés témája, azaz hogy hogyan is került a két kincsem, Eliott és Ellise Budapestről New Yorkba.

Hát, egyszerűen szólva, brutális bürökratikus macera révén. Egy hónappal az én utazásom előtt kezdetem el szervezni a dolgot, és aki hasonló cipőben jár, hogy Amerikába költözne a kutyusaival, nekik is mindenképpen az időben felkészülést javaslom, szükség van ennyi időre.

Először is, sajnos amikor költöztünk, Eliott és Ellise még nem voltak vizsgázott segítő kutyák, csak tanulók, tehát csak kiskedvenc minőségükben utazhattak, mint ilyen, nem jöhettek a gép fedélzetére, csak a csomagtérbe. Rettenetesen féltem ettől, de erről majd később.

Most egyelőre ott tartunk, hogy legelőször is ki kellett választani a céget, akire bíztam az utaztatásukat. Mehettem volna velük egy gépen, feladhattam volna őket saját csomagként, de Amerikába ennyire nehéz a bejutás a határon, annyira sok szabálynak kell megfelelni, hogy nem mertem rizikózni. ADHD-sként örök mumusom a különféle formanyomtatványok kitöltése, eddig még nem igazán fordul elő velem, hogy sikerült volna elsőre rendesen megírnom bármit is, amit nyomtatott nagybetűkkel kell:-D

A két kutyára együtt egy amerikai cégtől közel három és fél millió forintos ajánlatot kaptam, igen, jól olvasod, három és fél millió forint. Úgyhogy kerestem tovább, és szerencsére találtam egy magyar, kisállatok költöztetésével foglalkozó céget is, így egy millió kétszázezerből „megúsztam”. Tudom, még így is húzós, de ez a két kutya a mindenem, és mint mondtam, nem akartam kockáztatni.

Az amerikai és a magyar cég szolgáltatásai között pusztán annyi volt a különbség, hogy az amerikai úgymond háztól házig szolgáltatást nyújt, tehát felveszi a kutyusokat a te magyar otthonodban, és lerakja az amerikai címeden, míg a magyar cég esetében ki kellett vinni a kicsiket Ferihegyre, és értük kellett menni a JFK-ra. Bevallom,  ez a két negyven perces autóút azért nem ér közel két millió forintot, úgyhogy nem volt kétség, kit választok.

És egyetlen percre sem bántam meg a döntésemet! Annyira kedves, válaszkész és professzionális volt a magyar csapat, hogy őszintén és reklám nélkül csak ajánlani tudom őket, ha nagy utazásra készültök.

Miután kiválasztottuk a dátumot, megnéztük, hogy a legkényelemsebb az átszállást lemenedzselni a kutyusokkal, mert Budapestről nincs közvetlen járat New Yorkba, ez is egy további bonyolító tényező volt a számomra. Nagyon féltem, hogy elvesznek a kutyusok, és minden egyes le- és felszállásban csak a rizikót láttam.

Kriszta, a dognanny végtelenül kedves volt, még többet is segített a felkészülésben, mint amennyit papírforma alapján tennie kellett volna. Bár nagyon pontosan lemértem a kutyusokat- meg van adva, hogy hol és hogyan kell mérni őket minden irányból keresztbe-kasul- de mégis inkább eljött hozzám, hogy bepróbáljuk őket az utazóboxba. És milyen jól tettük, mert kiderült, hogy Eliottnak eggyel nagyobb doboz kell, mint eredetileg gondoltuk, abban tudott csak kényelmesen felállni, megfordulni. Ilyen box éppen nem volt Krisztáknál készleten, de még időben tudtak rendelni belőle.

Ezeket a boxokat egyébként meg is lehet vásárolni utazás előtt a cégtől, de mivel elég nagyok, és csak kettőbe szerelhetők szét, én meg eleinte szívességi lakáshasználó voltam New Yorkban, valamint nem is túl esztétikusak szerintem, én végül nem vettem meg őket. Amúgy sem tervezem sokat reptetni a kutyákat a jövőben.

Ezenkívül a felkészülés időszaka alatt el kell menni állatorvoshoz, fontos, hogy legyen útlevél, és minden oltás, féregtelenítás up-to-date legyen, illetve kell a saját dokitoktól egy egészséges igazolás nem sokkal az utazás előtt, és 2 nappal az indulés előtt még hatósági állatorvoshoz is el kell vinni az ebeket, aki a végső áment mondja ki az utazásra.

Ezalatt az időszak alatt Krisztán keresztül  felvettük a kapcsolatot az úgynevezett brókerrel is, aki a kutyusokat az USA-ban, a JFK reptéren fogadja majd, és intézi a brutál macerás és bürokratikus papírmunkát. Minden apró részletre ügyelni kell, a kutyusok tulajdonjoga, USA-beli tartózkodásának oka, jogcíme és a címük, chipjük is ellenőrzésre kerül ilyenkor, egy hatalmas paksamétával mászkált szegény Kriszta a két nagy box mellett.

Az utazás alatt végig rá voltam kövülve a Skyscanner linkre, és ahogy volt térerő, Kriszta azonnal küldte a képeket, videókat a babákról. Még azt is láttam, ahogy a gépen ülve felvette, ahogy a kutyusokat már szedik le a repülő rakteréből. Ezekkel a képsorokkal jót akart, de nekem iszonyúan nehezemre esett látni, persze mindig azt mondom, jobb tudni, mi történik éppen, de azért látni abban a dobozban kiszolgáltatottan az életed kincseid mások csomagjai között, az egy kegyetlen élmény.

A másik ilyen nehéz pillanat- és pillanat alatt most órákat értek- ami után landoltak New Yorkban, de Krisztának olyan hatalmas sorba kellett beállnia, hogy órákat kellett még egyedül a dobozba zárva várakozni a kutyusoknak, mire találkozni tudtak vele. Itt is eléggé kivoltam, Kriszta tartotta bennem a lelket Whatsappon, hogy nyugalom, elkülönített helységben vannak, egymás mellett vannak, és van egy őr velük, pedig már neki is tele volt a tökre rendesen. Próbált szegény szólni, hogy élő állatok várnak rá, de senki nem szánta meg.

Végül csak megjöttek az első videók a dobozban farokcsóváló, Krisztát boldogan üdvöző kutyákról. Akkorra már mi is a reptéren voltunk, és sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor megláttam őket. Már együtt voltak a nagyobbik boxban, ettek, ittak, és üvöltöttek és tomboltak és remegtek örömökben, amikor megláttak. Elliske sajnos elég büdi volt, mert bepisilt a drágám a hosszú út alatt, gondolom ijedt is volt, de Kriszta tök ügyesen gondoskodott erről is, vagdosott eb papírt a doboz aljába, ahol egyébként még egy-egy  vetbed is kényelmesebbé tette a babáknak a helyet. Mindenkinek a vetbedet javaslom, mert meleg, puha, és mert tényleg átvezeti a folyadékot, tehát a kutyus nem a pisiben fekszik órákig, hanem száraz az ágyikó teteje azonnal, elképesztően jó találmány ez a cucc. Eredetileg humán használatra hozták létre, és kórházi ágyakon használták.

Eliott végig jól viselkedett, de miután engem meglátott már nem tudta befogni a száját és üvöltött amíg a pet-release areahoz nem értünk. Mindenki minket nézett, de kivételesen nem érdekelt, csak annak örültem, hogy végre túl vannak ezen az egészen a babáim, és megyünk haza, séta, kaja, fürdés és pihenés vár már csak rájuk.

Nagyon büszke vagyok rájuk, mert jól viselkedtek, de még inkább, mert jól viselték ezt az egész hercehurcát. Én szerinem beleőszültem a vörös hajfesték alatt, és le a kalappal az emberek előtt, akik aznap tolerálták a jelenlétemet…

Azóta az aussik New York és Brooklyn rémei, naponta rohangálnak a parkban, Elliott kevésbé reaktív, Elliske rengeteg új barátot talált, szaladgálnak a mókusok után, nagyon élik a new yorki életet. Azért jó lesz már végre a saját kecónkban lenni a szívességi lakáshasználat helyett, és nem azon aggódni naphosszat, hogy milyen rosszaságot eszelnek ki éppen.

A babáim teljesen jól voltak a nagy utazás után, de pár nappal később észrevettem, hogy Ellise szemfertőzést kapott, és most fél a hangos zajoktól, amiket a teherautók és a nagyobb járművek csapnak. Teljesen váratlanul egy komoly drámát rendezett a New York-i metrónál,  nem is tudtunk bemenni, vissza kellett fordulnunk. Otthon sosem volt baja a tömegközlekedéssel. Én a repülőt okolom ezért, de dolgozunk rajta, és remélem, túl leszünk rajta.

De itt vannak velem, együtt vagyunk, és soha többé nem veszem le róluk a szemem.

Néhány tipp tőlem, ha hasonló kalandba vágnátok a fejszéteket

Utazás előtt

• vidd a kutyád tömegközlekedéssel, metrón, vonaton
• mindenképpen legyen stabil box tréningje
• hallgattass vele repülőgép- és reptér zajokat
• szoktasd a vetbedhez és s sajátját tedd be neki a boxba a nagy útra
• próbáld leszoktatni a kutyust a műanyag tálak rágcsálásáról (abban kapnak vizet az útra, a boxra szerelhető)
• megszokott kajájukból adj a dog nannynek kiporciózva valamennyit, fel kell legyetek készülve késére, járat törlésre, bármilyen komplikációra

Utazás alatt

• ne adj neki nyugtatót, mert ha bágyadt, nem fogják tudni hogy baja van-e vagy leszedáltad, és fontos, hogy észnél legyen a kutya, ne csak dőljön-buruljon a boxban, valamint bágyadt kutyát be sem engednek az USA-ba
• vetbed vetbed és vetbed, mindenképpen
• magadra is figyelj, stresszkezelés, valami ami neked segít, hogy épp ésszel túléld
• dog nannynak adj a kedvenc jutalomfalatukból, hogy legyen minden örülni átszálláskor (Ez amúgy lehet CBD olajos, vagy kamillás-citromfüves, az összes ilyen placebószerű nyugtató mehet, csak „igazi” nem)

Utazás után

• csekkold őket, tapogasd át, figyeld, hogy jár, eszik-e, iszik-e, jókedvű-e
• fizikai aktivitás a sok fekvés után (A reptéren csak a pet release areaban engedheted el, ez általában egy picike kutyafuttató valahol a reptér szélén)
• mosdatás (ha hosszú az út, nagy valószínűséggel szükség lesz rá)
• sok-sok bújás és szeretet, és fogadkozás, hogy soha többet

A kutyusok insta oldalát itt tudod követni: @_kissmyaussie_

Az én new yorki kalandjaimat pedig itt: The Restless NewYorker