Tájékoztató füzet- termékenységi nehezítettség
162
product-template-default,single,single-product,postid-2317,theme-bridge,bridge-core-3.0.1,woocommerce,woocommerce-page,woocommerce-no-js,qode-page-transition-enabled,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-title-hidden,qode_grid_1200,transparent_content,columns-3,qode-theme-ver-29.7,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-7.0,vc_responsive
Sale

Tájékoztató füzet – termékenységi nehezítettség

2073 Ft

Ez a  tájékoztató füzet abban segít, hogy végre ne kelljen feszülten ülnöd a családi ebédeknél. Hogy vége ne érezd azt, hogy egy ufó vagy számukra. Hogy végre megértéssel és tapintattal viszonyuljanak hozzád, és ne a te termékenységed legyen mindenki központi témája.

 

Maceramentes nyugalom, ez az, amit nyújt neked a tájékoztató füzet.

Csak add oda a családtagodnak, barátnődnek, barátodnak, kollegádnak ezt  füzetet,  és nincs több kellemetlen feszengés a kávézóban vagy a vasárnapi ebédnél! Ő elolvassa, megérti és megtanulja, mit jelent termékenységi zavarral élni, mivel jár lombikozni, kap egy rakat hasznos tippet , és megnyugszik ő is.

 

Ne feledd, hogy a nagy többségében abszolút jóindulatból, szeretettel, aggódva érdeklődnek irántad, csak nem tudják, hogyan csinálják. Sokszor még azt se tudják, hogy számodra fájdalmas lehet minden héten ezekkel a kérdésekkel találkozni, hogy eleged van a folyamatos magyarázkodásból. Ezzel a füzettel mindenki jól jár, te is a hozzátartozóid, barátaid is.

 

Segít megőrizni szeretetkapcsolataid békéjét és a családi jó hangulatot, nyugalmat. Ő is hálás lesz, amiért gondoltál rá, és neked is jó, hogy nem kell úton-útfélen mindenkinek ugyanazt magyarázni újra és újra és újra, közben folyamatosan feltépve a sebeket.

 

Macera- és fájdalommentes nyugalom- ezt adja neked ez a tájékoztató füzet, és ismerőseidnek meg a magabiztos tájékozottság érzését- a kapcsolatotokat megterhelő fekete felleg pedig tovaillan. 

 

Olvasd el Zsani történetét, és ha te is mentél már át hasonlón, itt az alkalom, hogy ezzel a füzettel helyre tedd a dolgokat.

 

Szia Nóri!

Remélem, hogy nem késtem még el ezzel a levéllel, jó sokáig húztam, hogy összeszedjem a gondolataimat az endomertiózisról való “okoskodással” és babaügyi faggatózással kapcsolatban. Én is szeretném megosztani, hogy hogyan ér utol a tapintatos vagy annak álcázott tapintatlanság.

A munkahelyemen még csak-csak megtanultam, hogy a nemrég megtartott esküvőnk után a “Mikor jön a baba?” kérdésre hogyan ne kelljen válaszolnom. “Majd.” “Amikor jönnie kell”. És társai. Lehet, hogy csak azt szeretnék hallani, hogy csupa örömhírrel szolgálok, pozitív tesztekkel és a hétvégén megvett világos, pasztell színű felfestékekkel. De ezúttal sincs semmi különös, nincs pletyka, elengedjük. Rájönnek, hogy felesleges tovább kérdeződkösni, ha nincs eredmény, akkor nincs.

De otthon is a családi ebédnél talál be általában a világ legjobb témája, és olyan helyzetbe kerülök, amivel abszolút nem tudok mit kezteni. És olyankor szó szerint betalál, nagyon érzékeny pontokra sikerül tapintani a családnak. Mert nem egyszerűen a vidám hírekről faggatnak (hiszen tudjuk, hogy nem lesz egyszerű odáig eljutni), hanem világot megrendítő, globális problémákról és összeesküvés-elméletekről kell ilyenkor beszélgetni. És én csak hallgatok. A fejem felett meg összeveszik a család, hogy mi miatt várnak ennyien orvosi segítségre a családalapításhoz. A nők már túl későn szülnek. És túl sokat dolgoznak. Nem figyeltek oda korrábban, hogy legyen. Nem vállalták be. Mert kényesek. Meg nyűg, mi? Bezzeg, ha… És, ha… És emiatt az a sok lombik. És a sok beteg gyerek.

És tudom, hogy nem konkrétan engem szeretnének megbántani, de mégis ott ülök közöttük 2 diplomával, évek óta dolgozó nőként, és még a 30-at sem töltöttem be, endometriózisom van. Tudják.

De a betegségem nem amiatt alakult ki, hogy tanultam. Nem amiatt, hogy irodai munkarendben dolgozom. Nem amiatt, hogy csak 29 éves vagyok, de “eddig nem szültem, most meg már öreg vagyok”. És igen, 16 éves korom óta nyomozunk az elviselhetetlen hasgörcsök oka után és 13 év telt el a műtétig. Nem szeretnék több “mi lett volna, ha…” kezdetű mondatot meghallgatni. Nem lett volna, “ha…”, akkor sem.

Én egyelőre csak azt tudom tenni, hogy kukán ülök az erről szóló beszélgetések kellős közepén és várom a végét. Inkább tették volna fel, hogy “mikor jön?” és válaszolhatom mosolyogva, hogy “türelem, majd megoldjuk”.

Köszönöm, hogy meghallgattál

Üdv,
Zsani

 

 

Elfogyott

Kategória:
Leírás

Ez a  tájékoztató füzet abban segít, hogy végre ne kelljen feszülten ülnöd a családi ebédeknél. Hogy vége ne érezd azt, hogy egy ufó vagy számukra. Hogy végre megértéssel és tapintattal viszonyuljanak hozzád, és ne a te termékenységed legyen mindenki központi témája.

Tájékoztató füzet termékenységi nehezítettséggel élők, lombikozók hozzátartozói, családtagjai, barátai és munkatársai számára

 

Maceramentes nyugalom, ez az, amit nyújt neked a tájékoztató füzet.

Csak add oda a családtagodnak, barátnődnek, barátodnak, kollegádnak ezt  füzetet,  és nincs több kellemetlen feszengés a kávézóban vagy a vasárnapi ebédnél! Ő elolvassa, megérti és megtanulja, mit jelent termékenységi zavarral élni, mivel jár lombikozni, kap egy rakat hasznos tippet , és megnyugszik ő is.

 

Ne feledd, hogy a nagy többségében abszolút jóindulatból, szeretettel, aggódva érdeklődnek irántad, csak nem tudják, hogyan csinálják. Sokszor még azt se tudják, hogy számodra fájdalmas lehet minden héten ezekkel a kérdésekkel találkozni, hogy eleged van a folyamatos magyarázkodásból. Ezzel a füzettel mindenki jól jár, te is a hozzátartozóid, barátaid is.

 

Segít megőrizni szeretetkapcsolataid békéjét és a családi jó hangulatot, nyugalmat. Ő is hálás lesz, amiért gondoltál rá, és neked is jó, hogy nem kell úton-útfélen mindenkinek ugyanazt magyarázni újra és újra és újra, közben folyamatosan feltépve a sebeket.

 

Macera- és fájdalommentes nyugalom- ezt adja neked ez a tájékoztató füzet, és ismerőseidnek meg a magabiztos tájékozottság érzését- a kapcsolatotokat megterhelő fekete felleg pedig tovaillan. 

 

Olvasd el Zsani történetét, és ha te is mentél már át hasonlón, itt az alkalom, hogy ezzel a füzettel helyre tedd a dolgokat.

 

Szia Nóri!

Remélem, hogy nem késtem még el ezzel a levéllel, jó sokáig húztam, hogy összeszedjem a gondolataimat az endomertiózisról való “okoskodással” és babaügyi faggatózással kapcsolatban. Én is szeretném megosztani, hogy hogyan ér utol a tapintatos vagy annak álcázott tapintatlanság.

A munkahelyemen még csak-csak megtanultam, hogy a nemrég megtartott esküvőnk után a “Mikor jön a baba?” kérdésre hogyan ne kelljen válaszolnom. “Majd.” “Amikor jönnie kell”. És társai. Lehet, hogy csak azt szeretnék hallani, hogy csupa örömhírrel szolgálok, pozitív tesztekkel és a hétvégén megvett világos, pasztell színű felfestékekkel. De ezúttal sincs semmi különös, nincs pletyka, elengedjük. Rájönnek, hogy felesleges tovább kérdeződkösni, ha nincs eredmény, akkor nincs.

De otthon is a családi ebédnél talál be általában a világ legjobb témája, és olyan helyzetbe kerülök, amivel abszolút nem tudok mit kezteni. És olyankor szó szerint betalál, nagyon érzékeny pontokra sikerül tapintani a családnak. Mert nem egyszerűen a vidám hírekről faggatnak (hiszen tudjuk, hogy nem lesz egyszerű odáig eljutni), hanem világot megrendítő, globális problémákról és összeesküvés-elméletekről kell ilyenkor beszélgetni. És én csak hallgatok. A fejem felett meg összeveszik a család, hogy mi miatt várnak ennyien orvosi segítségre a családalapításhoz. A nők már túl későn szülnek. És túl sokat dolgoznak. Nem figyeltek oda korrábban, hogy legyen. Nem vállalták be. Mert kényesek. Meg nyűg, mi? Bezzeg, ha… És, ha… És emiatt az a sok lombik. És a sok beteg gyerek.

És tudom, hogy nem konkrétan engem szeretnének megbántani, de mégis ott ülök közöttük 2 diplomával, évek óta dolgozó nőként, és még a 30-at sem töltöttem be, endometriózisom van. Tudják.

De a betegségem nem amiatt alakult ki, hogy tanultam. Nem amiatt, hogy irodai munkarendben dolgozom. Nem amiatt, hogy csak 29 éves vagyok, de “eddig nem szültem, most meg már öreg vagyok”. És igen, 16 éves korom óta nyomozunk az elviselhetetlen hasgörcsök oka után és 13 év telt el a műtétig. Nem szeretnék több “mi lett volna, ha…” kezdetű mondatot meghallgatni. Nem lett volna, “ha…”, akkor sem.

Én egyelőre csak azt tudom tenni, hogy kukán ülök az erről szóló beszélgetések kellős közepén és várom a végét. Inkább tették volna fel, hogy “mikor jön?” és válaszolhatom mosolyogva, hogy “türelem, majd megoldjuk”.

Köszönöm, hogy meghallgattál

Üdv,
Zsani