Több hipotézis is létezik arról, hogyan alakul ki az endometriózis, miért van egyes nőknek, másoknak meg miért nem. (Erről a témáról az Endoblog Kóreredet menüpontjában bővebben olvashattok) Annak a kutatásnak a tudósai, amelyet ma bemutatok nektek, az endometriózis eredetének gyulladásos prediszpozíció (gyulladásra való hajlam) hipotéziséből indultak ki, ennek alapján valóban feltételezhető, hogy a fizikai aktivitás kedvező hatással van az endometriózisra. Lássuk, mire jutottak a kutatók.
Montenegró és munkatársai egy brazíliai kutatócsoport, akik a Reproductive Sciences tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket ennek a kutatásnak kapcsán. A szerzők célja az volt, hogy értékeljék a fizikai aktivitás hasznosságát az endometriózis kezelésében és megelőzésében is.
Ennek érdekében állatkísérleteket végeztek, összesen 7, csoportonként tíz patkányból álló csoportot hasonlítottak össze, a különbség a csoportok között a testmozgás mennyiségében volt. Az első csoport nem végzett fizikai aktivitást, (nincs gyakorlat), a második csoport könnyű testmozgást végzett, (hetente egyszer), a harmadik csoport mérsékelt testmozgást, (hetente háromszor), a negyedik pedig intenzív edzést (heti 5 alkalommal).
A patkányokon endometriózis indukciót végeztek el, azaz endometriózist váltottak ki a szervezetükben. Három csoport esetében a fizikai aktivitást az endometriózis indukciója előtt vezették be, hogy megfigyelhessék az esetleges preventív funkciót.
A többi csoport az endometriózis indukciót követően kezdte a testmozgást a terápiás hasznosság fokát jobban meg tudják ítélni.
Az úszást választották fizikai aktivitásnak, mert a patkányoknak veleszületetten tudnak úszni, így ez kevésbé stresszes tevékenység ezeknek az állatoknak.
Eredmények:
Nagyon úgy fest, hogy az úszás, mint az endometriózis indukciót követő fizikai aktivitás, hatásos az endometriózis kezelésében, mert a léziók mérete csökkent, ráadásul függetlenül a fizikai aktivitás gyakoriságtól. Azt viszont nem tudták bizonyítani, hogy az endometriózis indukciót megelőző fizikai mozgás megelőző hatást gyakorolt volna az endometriózisra.
A 10 hetes úszási időszak végén a kutatók azoknál a patkányoknál, ahol az endometriózis indukció után kezdődött az úszás, a FAS génexpresszió fokozott szintjét (ez fontos szerepet játszik a sejtek apoptózisában) és az MMP gén expressziójának csökkent szintjét figyelték meg- ez utóbbi a sejtek migrációjával és differenciálódásával van összefüggésben.
Ez azt jelenti, hogy az endometriotikus szövetek proliferációja, migrációja és differenciálódása is csökkent. Emellett a vérből kimutatott oxidatív stressz szintje is csökkenést mutatott minden edzéscsoportban.
Egyedül az immunhisztokémiai vizsgálatok nem hozták a feltételezett, várt eredményeket, mivel a fehérje szintjek között nem volt szignifikáns különbség.
A testmozgás fontos szerepet játszhat az endometriózis kezelésében és megelőzésében, de további ellenőrzött vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy tisztázzák a testmozgás valós szerepét az endometriózisban szenvedő nőknél – tették hozzá a kutatók.
Bár a gyulladásos folyamatok jelenléte endometriózisban már régóta bizonyított, a testmozgás hatását eleddig még nem vizsgálták. A kutatás korlátai között meg kell említeni, hogy csak az úszás hatását vizsgálták, és patkányokon vizsgálták azt- emiatt a levont következtetésekkel tehát óvatosan kell bánnunk.
Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/30231769
Bejelentkezés konzultációra ITT
Leave a Reply