Az endometriózis műtéti kezelése sok esetben szükséges és fontos lépés, de önmagában ritkán elegendő ahhoz, hogy visszakapja azt az életminőséget, amelyet a betegség előtt megéltél. Sok nő számára meglepő és csalódást keltő tapasztalat, hogy egy technikailag sikeres műtét után a fájdalom nem szűnik meg teljesen – vagy akár változatlanul fennmarad. Pedig ez nem ritka jelenség, és nem azt jelenti, hogy „nem sikerült a műtét” vagy hogy a fájdalom „csak képzelt”.
A műtét nagyon hatékony eszköz a látható endometriózis-gócok eltávolítására. Amit azonban sokszor nem mondanak el elég hangsúlyosan, hogy a fájdalom nem mindig kizárólag a gócok jelenlétéből fakad. A szervezet és különösen az idegrendszer hosszú idő alatt alkalmazkodik a krónikus fájdalomhoz. Az idegpályák „megjegyzik” a fájdalmat, és idővel már kisebb ingerekre is reagálhatnak. Emiatt a fájdalom a műtét után is fennmaradhat, sőt egyes esetekben állandósulhat. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy a műtéti siker nem jelent automatikusan fájdalommentességet. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az idegrendszer képes változni és tanulni: megfelelő módszerekkel újra megtanítható a biztonság érzésére.
A műtét sokszor nem szünteti meg az addigra már kialakult kísérő tüneteket sem. Ilyen lehet a PMS, a migrén, az agyköd, a krónikus fáradtság, a puffadás vagy más emésztőrendszeri panaszok. Ezek gyakran összetett biológiai folyamatok eredményei, amelyeket a műtét önmagában nem tud megoldani. Emellett minden műtéti beavatkozás hegszövet kialakulásával jár, és az érintett területeken összenövések alakulhatnak ki, amelyek szintén okozhatnak fájdalmat vagy diszkomfortot. Ritkábban előfordulhat az is, hogy a laparoszkópos műtét idegirritációt vagy fokozott idegi érzékenységet okoz, és ilyenkor a tünetek nem javulnak, vagy akár rosszabbodhatnak is.
Tapasztalataim szerint a műtét néha hamis biztonságérzetet is adhat. Előfordul, hogy a páciens kevésbé figyel a mozgásra, az étkezésre vagy a pihenésre, mert úgy érzi, a problémát már „megoldották”. Ez viszont csökkentheti a kontrollérzést és akár a kiújulás esélyét is növelheti. A tartós javulás általában nem egyetlen beavatkozás eredménye, hanem hosszabb folyamat, amelyben a páciens aktív szerepet játszik.
A felépülés ráadásul nemcsak fizikai folyamat. A műtét, az altatás vagy a kórházi kiszolgáltatottság élménye sok nő számára pszichésen is megterhelő lehet. Vannak, akik viszonylag könnyen feldolgozzák ezt az élményt, másoknál azonban a műtét vagy a kórházi tartózkodás mélyebb nyomot hagy. A pszichés feldolgozás jelentősen befolyásolja az életminőséget és a fájdalom megélését is.
Az endometriózis fájdalma ráadásul nem egységes jelenség. Többféle fájdalomtípus is jelen lehet egyszerre. A szomatikus fájdalom az izmokból, szövetekből vagy ízületekből ered, gyakran éles vagy görcsös jellegű, és mozgásra rosszabbodik. A viszcerális fájdalom a belső szervek irritációjából származik, általában tompa, nyomó vagy szorító jellegű, és nehezebb pontosan meghatározni a helyét. A neuropátiás fájdalom akkor alakul ki, amikor idegek érintettek; ezt a betegek gyakran égő vagy forró jellegűként írják le, sokszor kisugárzik a derékba, csípőbe vagy lábba, és gyakran nem reagál a hagyományos fájdalomcsillapítókra.
Az endometriózissal élő nők gyakran mindhárom típus kombinációját tapasztalják. A fájdalom kezdetben ciklushoz kötött lehet, később azonban állandóvá válhat, vagy teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezhet. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a diagnózisig eltelt évek alatt a fájdalmat gyakran nem tekintik „valódinak”. Sok beteg támogatás helyett azt hallja, hogy túl érzékeny, vagy hogy a probléma „csak a fejében létezik”. Pedig minden fájdalom az idegrendszerben jön létre – ettől még nagyon is valós.
A pszichés állapot valóban befolyásolja a fájdalom érzékelését. A stressz, a szorongás, a kontrollérzése, az, hogy a beteg mit gondol a fájdalom okáról vagy mennyire tartja tartósnak az állapotát, mind hatással lehetnek a tünetek intenzitására. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a fájdalom „pszichés eredetű”. Emlékszel, hányszor megkaptad, hogy „csak a fejedben van”? Hát igem, ez a fájdalom, minden fájdalom az agyunkban alakul ki, ez van. Érdekes módon a társas támogatás sem minden esetben csökkenti a fájdalom megélését, még ha sok más szempontból fontos is.
Egy friss kutatás fontos új réteget adott az endometriózissal összefüggő fájdalom megértéséhez. Mélyen infiltráló endometriózisban és krónikus kismedencei fájdalomban szenvedő nők több mint egyharmadánál neuropátiás jellegű fájdalmat is kimutattak. Ez nem ritka kivétel, hanem gyakori fájdalomtípus, amely erősebb fájdalommal, nagyobb érzelmi megterheléssel és rosszabb életminőséggel jár.
A vizsgálat különösen fontos eredménye volt, hogy ez a fájdalomtípus nem függött össze sem az endometriózis stádiumával, sem a műtétek összetettségével, sem a szorongás vagy depresszió mértékével. Ez azt jelenti, hogy az erősebb fájdalom nem egyszerűen rosszabb pszichés állapot következménye, és nem a gócok mérete határozza meg, mennyire szenved valaki. Az is döntő szerepet játszik, hogyan keletkezik és hogyan dolgozódik fel a fájdalom az idegrendszerben.
Ha ezt nem ismerik fel, a betegek könnyen belekerülhetnek egy kezelési spirálba: újabb hormonkezelések és újabb műtétek követik egymást, miközben a domináns fájdalommechanizmus változatlan marad. Pedig egyszerű kérdőívekkel sok esetben azonosítható lenne, ha neuropátiás jellegű fájdalom áll a háttérben, és ilyenkor célzott, több szakterületet bevonó kezelésre lenne szükség.
Egy nagy, többéves utánkövetéses vizsgálat közel ezer nőt követett három éven keresztül endometriózis miatti laparoszkópos műtét után. A kutatók három jellegzetes kimenetelt találtak: egyes nőknél a fájdalom szinte teljesen megszűnt, másoknál jelentősen javult, egy harmadik csoportnál azonban még három évvel a műtét után is súlyos maradt. Ez világosan megmutatja, hogy a műtéti siker nem egyenlő a fájdalom megszűnésével.
Az endometriózissal összefüggő fájdalom gyakran összetett jelenség, és nem pusztán „szöveti eredetű”. Legalább olyan fontos megérteni, hogyan működik a fájdalom az adott betegben, mint azt, hogy anatómiailag hol található a betegség. A kettő jelentősen eltérhet egymástól.
Ez az oka annak is, hogy sok beteg csalódottá válik, amikor egy „sikeresnek” minősített műtét után továbbra is fájdalmat tapasztal. Sajnos előfordul, hogy az orvos ezt személyes kudarcként éli meg, és a beteg végül nem mer kérdezni vagy segítséget kérni. Így a „jó beteg” gyakran magára marad a tüneteivel.
A legfontosabb üzenet az, hogy a műtét fontos eszköz az endometriózis kezelésében – de nem teljes megoldás. A tartós javuláshoz sok esetben szükség van az idegrendszer célzott kezelésére, életmódbeli változtatásokra és pszichológiai támogatásra is.
A műtét sok nőnek segít, de nem mindenkinek. A műtét utáni fájdalom valós jelenség – és nem azt jelenti, hogy a beteg képzeli a tüneteket. Sokszor egyszerűen arról van szó, hogy a fájdalom nemcsak a szövetekben, hanem az idegrendszer működésében is gyökerezik.
https://www.endofound.org/patientday
Március 7. New York, Times Square
Az Endometriosis Foundation of America éves orvosi konferenciáján adok elő, témám, hogy miért marad fenn sokszor a fájdalom endometriózisban az orvosilag sikeresnek mondott műtét után is, és mit tehetsz ez ellen orvosként/mit tehetsz ez ellen endometriózossal élő nőként.
Az előadásomat (angol nyelven, magyar felirattal) elérhetővé teszem a hamarosan megújuló EndoStop Sisterhood tagjai számára. A SisterHood teljesen megújul, élő bejelentkezésekkel és Book Clubbal, valamint Journal Clubbal bővül.
Az ára a megújulás után, áprilistól meg fog duplázódni, így érdemes most előfizetned, hogy bebiztosítsad magad a jelenlegi kedvező áron.
HU 
EN
Hagyj válaszolni