Közismert tény, hogy az endometriózis szorosan kapcsolódik a szteroid hormon metabolizmusához.
Az ösztradiol elősegíti az endometriotikus szövet növekedését és progresszióját, az ehhez kapcsolódó gyulladásokkal és fájdalommal járó tünetekkel együtt.
Az endometriózisban az extra ösztradiolt az endometriotikus szövet saját maga, lokálisan termeli.
Ennek oka az endometriotikus szövetekben az ösztrogén bioszintéziséhez szükséges kritikus enzimek nagyobb expressziója, ideértve az aromatázt (CYP19A1) és a szteroidogén akut szabályozó fehérjét (StAR).
Az endometriózissal ellentétben a normál endometrium, tehát a sima méhnyálkahártya nem képes ösztrogént előállítani, mivel ott hiányoznak ezek az enzimek.
A helyi ösztrogén felhalmozódása támogatja az endometriotikus léziók növekedését azáltal, hogy kötődik az ösztrogén receptorokhoz (ER) és aktiválja azokat.
Az ösztrogén receptoroknak két altípusa van, – az ERa és az ERβ- amelyeket az 1. (ESR1) és 2. (ESR2) ösztrogén receptor gének kódolnak. Ezek a receptorok beléphetnek a sejtmagba és szabályozhatják a különböző gének aktivitását, ezáltal sokféle módon befolyásolva a a biológiai funkciókat.
Chantalat, Valera és munkatársaik a franciaországi Université de Toulouse-ból azt szeretnék elérni, hogy megismerjék az endometriózis progressziójának mechanizmusait, az ösztrogénre vonatkozó új ismeretek alapján új terápiás stratégiákat szeretnének kidolgozni. Cikküket nemrégiben tették közzé a „Molecular Sciences International Journal” -ben.
Számos, egérmodellekkel és endometriózisban szenvedő nőkből izolált sejtekkel végzett tanulmány sugallja az egyes ER altípusok hozzájárulását az endometriózis kialakulásához és progressziójához. Ezek az adatok együttesen azt mutatják, hogy az ERα és az ERβ többféle módon hatnak az endometrium sejtek proliferációjának és szöveti inváziójának elősegítésére a méhen kívül eső, rendellenes helyeken.
Noha mindkét ER altípus érintett, a legfrissebb adatok látszólag rámutatnak az ERβ központi, kiemelkedő szerepére. Pontosabban, az endometriózisban az extra ösztradiol támogatja az ERβ jelátvitelt, ami az endometriotikus szövetek túléléséhez és következményes gyulladáshoz vezet. Az ERβ károsíthatja a nem ösztradiollal kapcsolatos mechanizmusokat is.
Az ösztrogénnek az endometriozis patológiában játszott jelentős szerepe miatt ma már számos gyógyszer igyekszik az eddig elérhető fogamzásgátló és GNRH-analógok, progesztinek, aromatáz inhibitorok mellett más irányból is közelíteni a problémához. Az ösztrogént és ER-t illető új tudást kihasználva új terápiás stratégiákat szeretnének bevezetni a jelenleg rendelkezésre állók mellett (vagy inkább helyett).
Ezen a fejlesztés alatt álló új kezelések közé tartoznak az ERβ-szelektív vegyületek, amelyek ösztradiol antagonistákként hatnak, és olyan molekulák, amelyek a tumor nekrózis faktor (TNF) hatását célozzák. Ilyen például az 1. típusú TNF receptor, mivel az ERβ túlzott expressziója és a TNFα által mediált sejthalálozás gátlása között kapcsolat áll fent.
Ezenkívül az ösztrogén indukálja a ciklooxigenáz 2 (COX2) funkciót, az ERβ -t használtva a gyulladás közvetítésére.
A COX2 funkcióinak megzavarására irányuló erőfeszítések közé tartoznak a szelektív és nem szelektív inhibitorok, amelyekről kimutatták, hogy csökkentik a medencei fájdalmat az endometriózisban. Más ER ligandumokat szintén vizsgáltak, például szelektív ERβ ligandumot (klórindazol) és az ERα antagonistát (oxabiciklohepténszulfonát).
A szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek) más szintetikus molekulák, amelyek kötődnek az ER-ekhez, például a Raloxifen. Ezen új ligandumok némelyike antiösztrogén és gyulladásgátló hatást fejtett ki az endometriotikus sejtekben.
Meg kell azonban jegyezni, hogy az elvégzett vizsgálatok preklinikai jellegűek voltak, és hatékonyságuk érdekében indokolt esetben további klinikai vizsgálatokat igényelnek.
Összefoglalva:
Évtizedes kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az ösztrogén és az ER-k fontosak az endometriózis patogenezisében. Ennek ellenére továbbra is sok nyitott kérdés merül fel az endometriózisban az ER-ekre specifikus hatásmechanizmusokkal kapcsolatban. Például, bár köztudott, hogy az endometriózis krónikus gyulladással járó betegség, az ERα és az ERβ szerepe a gyulladásos válasz közvetítésében nem egyértelmű. Az ERα és ERβ teljes megértése az endometriózisban még mindig hiányos.
Remélhetőleg az ER mechanizmusok jobb megértése olyan kiváló terápiákhoz vezet, amelyek mind az endokrin, mind a gyulladásos útvonalakat meg tudják célozni.
Forrás: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32316608/
További friss hírek, kutatások, kedvezmények, programok ITT az EndoMailben
Leave a Reply