Az endometriózis a reproduktív korban lévő nők közel 15% át érinti. Bár előfordul, hogy a betegség teljesen tünetmentes , a legtöbb endometriózisban szenvedő nő számos tünettel szembesül, ide értve a krónikus kismedencei fájdalmat, a dysmenorrhoát, a fájdalmas szexet, a fájdalmas vizeléset/székelést, görcsös bélmozgásokat, az úgynevezett endobellyt vagy akár a meddőséget.
A tünetek változatossága megnehezíti a diagnózist, a késés pedig állapotromlást eredményez, ami rontja a betegek életminőségét. Estes és munkatársai aaz endometriózis női viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálatát.
Áttekintették a Clinformatics® Data Mart (Optum, Inc. Eden Prairie, Minnesota) adatbázisát, amely 2000. május 1. és március között csaknem 87,4 millió United Healthcare-ben nyilvántartott személy adatait tartalmazza.
A szerzők endometriózisban szenvedő betegeket hasonlítottak össze egészséges mintával, ugyanabban a korcsoportban.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az endometriózisban szenvedő betegeknél szignifikánsan magasabb volt a szorongás, a depresszió és az auto-agresszió aránya.
Emellett a fájdalommal összefüggő társbetegségek, immunológiai és krónikus állapotok, valamint az alkalmazott opioid és nem opioid gyógyszerfogyasztás is szignifikánsan magasabb volt az endometriózisban szenvedő nőknél.
Az endometriózissal kapcsolatos fájdalom, – beleértve annak minden fentebb is említett típusát- a nagyobb mértékű szorongás, depresszió és önkárosító magatartás kockázati tényezője volt.
A statisztikai analízis eredményei szerint a szorongás 1,4-szer, a depresszió 1,48-szor, az önkárosító magatartás pedig 2-szer több alkalommal fordult elő az endometriózissal élők körében.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a klinikusok fő célja a fájdalom megszüntetése, s ezáltal egyúttal a fájdalom által okozott terhek s egyéb nehézségek meghatározása. Mindez természetesen multidiszciplináris megközelítést igényel.
Korlátok:
Azért ezek mellett sem lehet elmenni csak úgy. Mint minden kutatásnak, ennek is vannak határai. A korlátok között emelik ki a vizsgálat retrospektív jellegét, valamint azt, hogy nem fektetnek elegendő figyelmet az endometriózis diagnózisa és az önkárosító viselkedés megjelenése között eltelt időre, valamit az anyagi szempontokra sem.
Forrás https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33184648/
Fontos:
A gyakorlati munkám során tapasztalom, hogy a szorongás és a depresszió tényleg gyakoribb endometriózissl élők körében, az auto-agressziót a saját tapasztalataim alapján kicsit pontosítanám. Én nem tapasztaltam az elmúlt 11 évben, amióta endometriózissal élőknek segítek, hogy magasabb lenne a fizikai önbántalmazás aránya, értem ezalatt hogy nem találkozom gyakrabban falcolással, vagy azzal, hogy az érintett nők gyakrabban okoznának fizikai fájdalmat maguknak.
Azonban az agresszió egy formája valóban gyakrabban megjelenik az én tapasztalataim szerint is, ez pedig a verbális agresszió, méghozzá saját maguk iránt. Az a bizonyos belső hang, amely azt sugallja, nem vagy elég jó, vagy amelyik ilyeneket mond: El kellene engedned, úgysem tudsz neki gyereket szülni, melletted sosem lesz boldog… – vagy esetleg: Selejtes vagy, nőként és emberként is… – sajnos az ilyen és ehhez hasonló belső beszéd, ami tulajdonképpen az agresszió egy formája, valóban gyakran megjelenik endometriózissal érintetteknél.
Sokan nem veszik ezt komolyan, talán te kis összehúzod a szemed, hogy miért nevezem ezt az autóagresszió egy formájának… biztos, sokan vannak, akik vitatkoznának velem.
De a helyzet az, hogy ha ez a kisördög elég kitartóan duruzsol a füledbe, akkor sajnos egy idő után elülteti a bogarat, és lassan valóban elhiszed, hogy egy betegség vagy annak tünetei miatt csökkent értékű vagy, és kevesebbet érsz másoknál, akár nőként, akár emberként. Sajnos, ha nincs szakértő segítség, és ez a szokás huzamosabb ideig fennáll, annak komoly következményei lehetnek.
Ha magadra ismertél, feltétlenül kérj időben segítséget!
Bejelentkezés konzultációra ITT
Leave a Reply