Egy kedves régi ügyfelem küldte el nekünk tapasztalatait.
Egy németországi kisvárosban lakik,Nürnberg mellett.
Kifejezetten azt hangsúlyozta a beszámolójában, hogy milyen az egészségügyi rendszer, mik a hasonlóságok és a különbségek a hazai ellátáshoz képest. azokat az információkat, amelyeket levelében megosztott velünk, évekbe telt, mire összeszedte. Lássuk, mi mindent mesél a németországi endós életről. Izgalmas, szubjektív beszámoló következik.
Van itt endospecialista, a közeli városban Erlangenben. Ez egy egyetemváros, ahol orvosokat képeznek ki, és nagyon jó híre van egész Németországban is. Stefan Renner, aki a fiatal, jóképű, és nagyon jó szakember a témában. Ő nála született császárral az első gyermekünk, egy fiú, miután elsoroltam, hány endós műtéten estem már át. Jól voltam műtét után. 24 hónapra rá született természetes úton a kislányunk egy egyszerű szülész orvosnál.
Nem volt azóta különösebb panaszom és nem láttak ultrahanggal petefészek cisztákat sem. Itt az a divat, hogy endospecialistához csak beutalóval lehet menni. Ha a nőgyógyász nem lát rá okot, hogy elmenj, akkor nem mehetsz el.
Én gyakorlatilag pofátlanul bementem a specialistához a kórházba. Elmondtam a krónikámat, és természetesen nem tessékelt ki, hanem be is jutottam hozzá. Csak fogamzásgátlásról szerettem volna érdeklődni a második gyermek után, hogy mit tanácsol. Spirált javasolt meglepetésemre. Azóta se rakattam fel spirált, mert még szeretnék utána járni jobban.
A kislányunk is már 2.3 éves. A mezei nőgyógyászom utólag adott beutalót, amiért elmentem a kórházba és láttam rajta, hogy ezt nem szokás itt csinálni. Folyton azt mondogatja, hogy túl sokat aggódok. Itt az a szokás, hogy nem adnak az ember kezébe leletet, minden marad a dokinál. Külön kérésre adnak, de az orvosi látogatások is úgy működnek, hogy nem akarják a betegeket ijesztgetni, és csak akkor szólnak, ha baj van. Nem tájékoztatnak részletesen minden vizsgálatról, a betegek nem irányítják a vizsgálatokat, mint otthon.
Itt nincs intelligens beteg kategória igazán, és az orvosok sértésnek veszik, ha belekérdezünk vizsgálatokba, eredményekbe, mert ez az ő feladatuk. Persze egyszerűen lehet tudni arról, hogy vashiányom van, de az inzulinrezisztencia vizsgálat itt tabu.
Nem rendelik el, akkor sem, ha nekem már ezt otthon diagnosztizálták.
A háziorvos azt mondta továbbá, hogy itt erre nem írnak fel Metformint… megjegyzem, sokkal jobban is érzem magam nélküle.
Németországban, ebben a kisvárosban lehet sokat sétálni, biciklizni, friss levegőn lenni, egészségesen étkezni. Rengeteg bio étel van, és szedd magad hely, ahol minden helyben termelt. Sok terméken látni, hogy nincs hormonkezelve, génmanipulálva, mintha minden étel-hulladékot kitiltottak volna az országból.
Arra is figyelnek, hogy üveg palackból igyuk a vizet, lehet ilyen palackot külön venni.
A beteget nem riogatják az orvosok „feleslegesen”.
A magyarországi protokollal ellentétben itt akkor kell menni orvoshoz, ha tényleg kell, nincs felesleges kontroll, nem érzem, hogy le lennék húzva anyagilag, nem rendelnek vissza, ha nem kell, de figyelnek rám, ha arra van szükség. Ezt azért merem így állítani, mert volt, hogy hazamentem egy vizsgálatra, és kint is megcsináltattam teljesen ugyanazt a vizsgálatot. Otthon betegnek tituláltak, itt kint meg nem.
Az is lehet, hogy itt spórolnak, és amíg nem igazán beteg az ember, addig nem foglalkoznak vele, de sokkal inkább érzem azt, hogy Magyarországon néha túllihegnek egy tünetet, ami magától is elmúlhat, vagy egy kis sporttal, odafigyeléssel kézben tartható lenne. Magyaroszágon rögtön jön a gyógyszer, akkor is, ha még határértéken belül van az érték, csak közelít a felső határhoz. Az biztos, hogy itt az orvosok olyan jól keresnek, hogy felesleges vizsgálatokat nem írnak fel boríték reményében.
Amióta kiköltöztem, azóta élek megint normálisan, betegségtudat nélkül. A stressz is kevesebb, az emberek nyugodtabbak.
Próbálok egészségesen enni, bár kifejezett endometriózis diétát már nem tartok, amióta jól vagyok. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt próbálok enni. Van mindenféle gabona is, gluténmentes kaják kavalkádja, könnyedén beszerezhető minden. Nagyobb választék igazán Erlangenben, Nürnbergben van, de sok a helyi termelő is, és oda járnak az emberek tojásért, húsért.
Ami nagyon szembetűnő, hogy ha jobb minőséget szeretne az ember, akkor az nagyon sokba kerül. Ha mandulatejet szeretnénk inni, teljesen tartósítószermentes humuszt szeretnék enni és ehhez hasonló úri huncutságok, az nagyon drága.
Ha olcsón szeretne egészségesen élni az ember, akkor zöldség, gyümölcs, alapvető élelmiszerek elérhetőek, nem feltétlen bio minőségben. Tojásból van szabadtartású is, meg bio, meg még sok más is, én beérem a szabadtartásúval is. Itt vannak drágább boltok, meg bio boltok, meg még drágább boltok, és ehhez mérten a vásárlóközönség is változik az egyes boltokban, otthon én ezt ennyire nem tapasztaltam.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nem nagyon lehet senkitől jó minőségű, megbízható meleg ételt rendelni, ha ragaszkodik ehhez az ember, akkor egyfolytában főzni kell, akár minden nap. Én magam sütöm még a kenyeret is, már beletanultam, hamar megvagyok vele.
Divatja van az alternativ terápiának, nagyon sokan jógáznak, mozognak, összességében az a tapasztalatom, hogy itt nincs elásva endometriózissal az ember, nincs hatalmas betegségtudat, nincs rosszkedv, élet van, az utcákon, még az orvosi rendelőkben is mosoly, nyugalom.
Köszönjük szépen a beszámolót!
Ha te is külföldön élsz vagy hosszabb ideig tartózkodtál külföldön, és szívesen mesélnél róla az EndoBlog olvasóinak, ne habozz írni nekünk!
contcact@endoblog.hu
Bejelentkezés konzultációra ITT!
Leave a Reply