Ahogy azt már említettem a korábbi kreatív írásról szóló cikkeimben, rengeteg előnye van, ha kiírod magadból az érzéseidet. Megkönnyebülhetsz, közelebb kerülhetsz a feldolgozáshoz általa.
Én arra is szoktam használni az írást, hogy az empátiámat fejlesszem. Igen, pszichológus vagyok, tehát alapból megvan bennem ez a képesség, de én szeretek folyamatosan fejlődni, és mivel sok szomorú- (aztán pedig még több vidám és örömteli!) történetet hallok nap mint nap a munkám során, van, hogy nekem is jól jön a nap végén, hogy egy-egy élményt szavakba öntsek, s ilyen módon kiadjam magamból.
Így biztosítom magamat arról, hogy pihentető és mély alvásom lesz, mégha rövid is… és másnap feltöltődve, frissen, újult energiával állok ismét a rendelkezésetekre.
A most következő mini novella egy vetélés történetét dolgozza fel, egy fiatal nőről írtam, aki aznap keresett fel engem, hogy segítsek neki feldolgozni a vetélését, ami még jelenleg is zajlott.
A hang szolid volt, lágy, már-már túlzottan kedves. Kissé előrehajolt, szemét szorosan lehunyta, feszülten figyelt. Ujja vége elfehéredett, ahogy lassan ökölbe szorította a kezét. Hiába koncentrált annyira, még ma sem tudja felidézni azokat a szavakat, amelyek akkor egy szempillantás töredéke alatt felforgatták az életét. Elég volt egyetlen másodperc.
Egyetlen másodperc, és jól felépített világa hirtelen millió apró darabokra hullott szét. Ő önkívületben, szinte kívülállóként figyelte az összeomlást. Még csak le sem hajolt, hogy összeszedje a törmeléket, ami utána maradt. Tehetetlenül hullott alá önmaga is a parányi darabkákkal együtt. Minden, amire emlékszik, az egy nedves szempár csillogó, homályos masszája. Ott táncolt remegve, ott volt benne abban a szempárban, egyensúlyozott a visszafojtott könnyeken. Csak ennyi. Önmaga képe a másik tükrében, egy szemgolyónyi helyre zsúfolva.
Ha érdekel a kreatív írás, szívesen megtanítom, hogyan fordíthatod hasznodra, lelki épülésedre.
Bejelentkezés online pszichológiai konzultációra ITT
Leave a Reply