Lókarb kakóscsigabáró kontra EndoBlog

Nem gyakran reagálok itt az EndoBlog oldalán bulvárhírekre, de ezt most úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül.

Népnemzeti büszkeségünk, a lókarb kakaóscsigabáró kinyilatkoztatta, hogy a házasságnak ott van vége, a nők ott cs@szik el, amikor szülnek. Szerinte a megnyúlt bőr, a pár plusz kiló a férfiembert azonnal friss hús kajtatására sarkallja, és a szülő nők felelőssége a sok „árva”, csonka családban nevelkedő szegény kisgyerek, mert a fránya nők, feleségek nem adnak magukra ugyebár.

Nyilván ezért vísítozta az asszonyka kisterhesen, nagyterhesen is, hogy „Jíííííííháááááá, csak még 600 felülés,nem fááááááj” , és „Én csak 1,5 kilót híztam ám, gyerünkméééééég” de hiába parádézott lapos hassal öt perccel a szülés után, mégsem sikerült apunak csomót kötni arra a bizonyos üreges testes testrészére- és most nem (csak) az agyára gondolok.

Az egészséges életmód- és lájfsztájl guru bizniszmennek valahol a szívműtét után, gerincműtét előtt csak volt egy kis fölös ideje, energiája arra, ami a férfiembernek jár ugyebár.

Szóval talán mégsem azon a pár kilón múlik? Megcsalódhat a csupamosoly, csupaizom fitnesszcica feleség is?

Mielőtt kis barátunk összeszedett mondatai alapján beskatulyáznánk a magyar férfit egy ostoba ösztönlénynek, hadd meséljek valakiről nektek.

 

Van egy srác.

Ott van, amikor olyan helyről is szakad belőled a vér, ahonnan végképp nem kellene.

Ott van amikor fájdalomtól görnyedten telerókázod a wc-t.

Ott van, amikor zokogsz, mert hetek óta először megpróbáltátok, de megint görcsökbe fulladt az intimitás. Elalvásnál szorosan ölel.

Ott van, amikor az orvos szomorúan csóválja a fejét, nincsen, nincsen szívhang, megint nincsen, sajnálom.

Ott van és fogja a kezed amíg üvölte sírsz.

Ott van késő este, hulla fáradt, de az endometriózis lexikont olvassa, hogy tudja, hogy értse, hogy segíthessen.

Ott van a negyedik műtétednél is, a műtő előtt topog esetlenül. Megvárja, míg becsukódik mögötted az ajtó, hogy ne lásd, hogy könnyezik, mert nem akar a saját fájdalmával is téged terhelni.

Ott van mindennap, amíg kórházban vagy, és azt kívánja, bár inkább őt műtenék, – nem, nem azért, mert lesz egy újabb vágás a tökéletesnekkellenelennie hasadon, hanem hogy átvehessen egy adagot a szenvedésedből.

Ott van, amikor vizesedsz a lombikos injekcióktól, ott van, amikor hangulatingadozásaid vannak, ott van, amikor sárga már a kezed a vérhigítótól és ott van, ha te már nem bírod beadni magadnak a szurit- remeg a keze, de megcsinálja.

Kórházi köpenyben, hello kittys plüsspapucsban is gyönyörűnek lát, és semmit sem akar jobban, minthogy végre már nyúljon meg a hasadon egy kicsit a bőr, vége már röhöghessetek cinkosan a szülés után pár hétig még lötyögő hasadon.

Semmit sem kívánok jobban nektek, mint hogy ott tarthassátok a kezetekben a hasbőrrepesztő kis csodát, akiért olyan régóta, igazi szeretetben, csapatként küzdötök.

Hát őt akartam bemutatni neked- de ha most oldalra pillantasz, látod, ahogy ott szuszog melletted.

Sorry, Fitnesszmami, de nem minden magyar pasi egy született s@ggfej. Csak te választottál ezúttal rosszul- de sosem késő korrigálni.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

Kérem a legfrisebb kutatásokat, legfinomabb recepteket és jó híreket

minden kedden a levelesládámba!