Elmaradt a világvége, elmúlt a karácsony, és beköszöntött az Új Év a maga szomorkás, fáradt -szürke januári időjárásával. Az ünnepek pompája, csillogása után még fásultabbak lehetünk, még gyötrelmesebbnek érezhetjük újrakezdeni a napi mókuskeret.
A vekker újra hatkor ébreszt, mégis késve indulsz munkába, s az ajtóból még visszatekintesz a romokban heverő lakáson. Ismerős? Biztosan sokatoknál indult hasonlóan a mai reggel.
De vajon valóban kell, hogy a mindennapjainkat a „szürke” jelzővel illessük? A közelmúltban olvastam valamit, ami nagy hatással volt rám. Pár sor mindössze, de ráébresztett, hogy mindazt, amit a különleges, piros betűs napokon érdemes megünnepelni, azt a hétköznapjainkon érjük el, ekkor teremtjük meg. Az hétköznapok tevékenységei nélkül nem volna mit ünnepelni.
„Szürke” és „unalmas” napjaimon hoztam összes én is mindazt, amire a legbüszkébb vagyok, a könyvemet, a honlapomat, egy csodálatos közösséget, és neveltem-nevelem a fiamat, aki napról napra okosabb és minden nap elkápráztat valamivel.
Ha a hétköznapjainkon nem tudunk örülni, szeretni, álmodni, cselekedni, akkor mégis mit tudnánk megünnepelni például karácsonykor, vagy az új évet köszöntve? Állhatnánk akármilyen szépen feldíszített ragyogó fényes ünnepi díszben, akkor is hamis és üres lenne az egész.
Kívánom, hogy ebben az évben Te is megtaláld a hétköznapok örömeit, ígérem, ebben továbbra is számíthatsz az Endoblogra!:-)
szeretettel:
Árvai Nóra
Leave a Reply