Biztosan veled is előfordult már, hogy egy fontos telefonbeszélgetés közben összevissza firkáltál a papírra. Biztosan volt már olyan, hogy amikor rendet szerettél volna tenni az életedben, a tárgyaid rendezésével, lakásod szépítésével kezdted. Biztosan volt már olyan, hogy megírtál egy üzenetet valakinek, aztán sohasem küldtel el. Talán az is megesett, hogy lerajzoltad egy álmodat, amíg még emlékeztél rá, vagy eszeveszett táncos ugrabugrába kezdtél, ha intenzív érzések értek, és úgy gondoltad, senki sem lát.
Hogy mit is csináltál pontosan akkor, amikor ezeket művelted? Az emberi test és lélek végtelenül bölcs. Meg akart szabadulni egy kis feszkótól, hát kiadta magából, kitette egy mozdulatba, papírra, vagy simán csak a kukába.
Amikor extrém megterheléssel van dolgunk, de végeznünk kell a kötelezettségeinket, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy két hónapra elvonuljunk egy asramba meditálni, akkor az elme félreteszi a gondokat, elteszi őket későbbre, hiszen a körülmények nem alkalmasak arra, hogy foglalkozhassunk ezekkel a dolgokkal. Helyette dolgozunk, takarítunk, postán állunk sorba, hitelügyintézünk, főzünk, orvoshoz megyünk, gyereket nevelünk, meccsen szukolunk szülőket látogatunk, emailekre válaszolunk, stb.
A kisfiam mondta egyszer, hogy Kacat, a nyuszink által serényen termelt majd a víg ugrándozás végett a ketrecből kihullott bogyócskák valahogy „beseprődtek” a gyerekszoba szekrény alá. Nyilván ebben a fiamnak semmilyen aktív részvétele nem volt, hiszen a besöprődés csak úgy megtörténik, magától, észrevétlenül. Mint ahogy a nyúlkaki a szekrény alá, úgy seprődnek be az intenzív érzéseink, gondolataink a tudatunk eldugott, legmélyebb bugyraiba.
A félelmek, szorongások, traumatikus vagy stresszkeltő események ilyentén ügyesen „beseprődnek” a szőnyeg alá. Átmenetileg időt nyerünk ezzel, persze, hiszen élhetjük tovább az életünket látványos megtorpanás nélkül.
Csakhogy a nyúlkakával szemben, aminek igen határozott helybenmaradási képessége van,és akítv eltávolítási kísérlet nélkül minden bizonnyal még másnap is a szekrény alatt megtalálható, addig a szőnyeg alá sepert nehézségek viszont folymatosan készenétben állnak, keresik azt a pillanatot, amikor kiszabadulhatnak és felszínre törhetnek. Van ezenkívül még egy különbség. A nyúlkaki az idő előrehaladtával normál nyúlkaki méretű marad, ezzel szemben a szőnyeg alatti érzések és gondolatok egy elképesztően felszerelt edzőteremben gyúrnak, és álló nap vedelik a cappucino ízesítésű vegán fehérjeport, hogy izmosodjanak és erősödjenek, és topformában legyenek az előtörés pillanatában.
Bent tartani a kis gonosz gondolatokat a szőnyeg alatt nagy energiafelhasználást igényel az embertől. Éber pillanatainkban egy ideig képesek vagyunk ezt az energiát beletolni a projektbe, de sajnos hiába minden, eleve kudarcra vagyunk ítélve, ebben a csatában nem nyerhetünk.
Amíg sikeresen bent tartjuk őket, mi energiát veszítünk, hiszen a folyamatban fáradunk, az elfojtott szorongás negatívan befolyásolja az immunrendszer működését, változatos panaszok jelenhetnek meg, legrosszabb esetben akár krónikus betegséget is összegályázhatunk magunknak.
Mi fáradunk, ők viszont addig is gyúrnak és energiát nyernek. Abban a momentumban, hogy lehetőségük van, azt kihasználják és előbukkannak. Ilyen pillanatok amikor például alszunk- az érzések, gondolatok ekkor álmok formájában törnek felszínre. Ha túl sok stresszkeltő esemény ér bennünket, a szőnyeg alá nem fér több, akkor egyszerre borul ránk az egész katyvasz, elárasztva és letarolva bennünket.
Érdemes tehát nem beleesni ebbe a csapdába, és időről-időre bekukkantani a szőnyeg alá, amíg még nem késő. illetve megtanulni a söprődés helyett más, hatékonyabb megküzdési technikákat. a szőnyeg alá kukkantásnak és akár az ott alapos kitakarításnak egy remek módja az önismereti munka a pszichológusnál.
Árvai Nóra
pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró, szexuálpszichológiai szakpszichológus
Bejelentkezés konzultációra ITT
Leave a Reply