Az EndoBlog új sorozatában a legfrissebb kutatások eredményeit hozzuk el nektek, hiteles forrásból.
Műtét vagy megtermékenyítés? Belet érintő endometriózis esetén minden eset egyedinek minősül. Ebben a kutatásban teherbe esni kívánó, termékenységi nehezítettséggel küzdő nőket vizsgáltak. Vajon a műtét vagy a mesterséges megtermékenyítés hoz jobb eredményeket, ha a cél a megfoganás?
Úgy fest, nem lehet előre tudni, melyik eljárás a megfelelő. Mielőtt alávetnéd magad a műtétnek, számos körülményt kell mérlegelni!
Az endometriózis néhány súlyos formája komoly kihívást jelent a nőgyógyászat számára.
Ilyen például a bél endometriózisa: egyesek amellett érvelnek, hogy az endometriózis csomókat el kell távolítani, az érintett bélszakaszt ki kell vágni, mielőtt a terhesség létrejön, mások szerint a teherbeesés önmagában már jó megoldás. Meddő és bél endometriózissal élő nők esetében ez a két terápiás lehetőség van, a műtéti út és ezután remélhetőleg természetes megfoganás az ideálisabb belsőszervi körülményeknek köszönhetően vagy az azonnali mesterséges megtermékenyítés.
A műtéthez komoly szakértelemmel rendelkező orvoscsoport szükséges, és kialakulhatnak komplikációk, mint például a petefészek állományának csökkenése illetve összenövések, hegesedés, amely aztán éppen hogy a termékenységi esélyek csökkenéséhez, esetlegesen korai petefészek kimerüléshez vezetnek.
Habár a léziók műtéti eltávolítása csökkenti a fájdalmat és akár a spontán termékenységet is visszaállíthatja, a bél endometriózis sebészeti úton történő kezelése ellentmondásos bevatakozásnak számít, ha a terméketlenség kezelése a cél, mert kockázatos – komplikációk léphetnek fel, és ritka esetben súlyos, akár fatális kimenetel is előfordulhat.
A kezelés eredményezheti a termékenység visszatérését és a fájdalom csökkenését, de a teherbe esés jellemzően ezután is mesterséges úton történik.
Ha pedig így van, nem egyszerűbb egyből a mesterséges megtermékenyítéssel próbálkozni, ha egyszer az esetleges teherbeesés a betegség tüneteit is enyhíti? Ráadásul az esteleges műtéti szövődmények, komplikációk sem jelentkezhetnek ilyen formában.
Mivel a kutatásokban egyszerre résztvevő esetek száma összességében általában csekély, ezért fontos, hogy némi kritikával fogadjuk a sokszor hangzatos következtetéseket.
Több ilyen tanulmány is készült, az egyikben a megműtött nők 24 százaléka esett teherbe a műtét után, a másikban negyven százalék a teljeskörű, drasztikus műtét, harminc százalék a részlegesen, csak a termékenység visszaállítását célzó műtét után. Egy harmadik kutatás viszont nem tudott kimutatni jobb teherbeesési mutatókat a teljes műtéten átesettek javára.
A másik lehetséges megoldás a mesterséges megtermékenyítés lombikkal vagy ICSI-vel. A teherbe esés esélye körübelül ugyanannyi, mint más meddőségi problémák esetén.
Ha az endometriózis okozta fájdalom kontroll alatt tartható az orvosi kezelés hatására, akkor az IVF/ICSI megtermékenyítés jó alternatíva lehet a teljes műtéti beavatkozással szemben, aminek még ma is túl magas a morbiditási rátája. Azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ha esetlegesen nem sikerül a lombik, akkor nem érvényesül a várandósság védő hatása, és a stimulációs hormonhatás végett akár állapotromlással is szóba jöhet.
Nyilván minden kockázattal számolni kell. A klinikai múlt, a fájdalom mértéke, az endometrióziskiterjedése és stádiuma, a páciens kora vagy esetlegesen meglévő egyéb meddőségi okok mind olyan tényezők, amiket számításba kell venni amikor azt a döntést kell meghoznunk, hogy alávessük e- magunkat a teljeskörű műtéti beavatkozásnak.
A bél endometriózis esetében csak azt tudjuk jelenleg biztosan, hogy nincsen egyértelmű válasz. Minden esetben egyénileg kell mérlegelni, mert nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a műtét vagy a mesterséges megtermékenyítés volna a jobb választás.
Forrás:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28864051
Árvai Nóra
szakpszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró, szexuálpszichológiai szakpszichológus,
Leave a Reply