Kreatív írás gyakorlat
A pszichológiai gyakorlatban sokszor fordultunk a különféle művészetekhez, művészi megnyilvánulásai formákhoz, amikor a megoldást máshol sejtjük, nem az intellektuális beszélgetés szintjén.
A kreatív írással 13 évvel ezelőtt, Abody Rita egy workshopján találkoztam, és meghatározó élmény volt. Azóta rengeteget olvastam, tanultam róla, és ezzel párhuzamosan nem csak az irodalmi, hanem a pszichológiai vonatkozásokban is elmélyültem. Ez utóbbiról Pennebaker írt könyvet Gyógyító írás címmel.
Most az egyik kedvenc gyakorlatomat osztom meg veletek, az Én Hajóm címűt.
Nagyon egyszerű: keress egy nyugodt helyet, ahol tíz perc, negyed óráig senki sem fog zavarni.
Készíts elő egy papírt és egy tollat.
Vegyél egy mély lélegzetet, hunyd le a szemed, engedd, hogy ellazuljon a tested, elcsendesedjenek a gondolataid.
Képzeld el, hogy egy hajó vagy. Engedd szabadon a fantáziád, figyeld, hol vagy, mi történik.
Játszhatsz a disszociációval is, egyszer te magad vagy a hajó, benne vagy a szituációban, máskor eltávolodsz kicsit, mintha kívülről néznéd a hajódat, hol van, hogy néz ki, mit csinál, mi történik vele.
Ha kiteljesedett a kép, nyisd a szemed, nyújtózkodj meg jó alaposan, aztán vesd papírra a történetet, írd le, írd ki magadból.
Olvasd el, figyeld, hogyan hat rád, mit adott neked.
Amikor legutóbb használtam ezt a gyakorlatot, akkor kicsit továbbfejlesztettem, alakítottam rajta. A saját gyászomat segítendő a nagypapám halála után azt találtam ki, hogy megírom az ő „Én hajóm” történetét.
Rengeteget jelentett a feldolgozásban, elengedésben, a gyászmunkában ez a néhány mondat.
Most veletek is megosztom. Mivel nagyon intim és mély, számomra sokat jelentő sorokról van szó, kérlek ennek megfelelően nyitottsággal, elfogadással, szeretettel olvasd.
Azután pedig, ha van kedved, oszd meg velem a te saját történetedet is!
Rozsdás
Lehunyta a szemét, s átadta magát az ütemes hullámzásnak.
A kikötő fényei beszűrődtek szorosan zárt pilláin át, s csillogó táncot jártak előtte. Szeretett volna velük táncolni, de gyenge, öreg teste már nem engedelmeskedett az akaratának.
A tenger ritmusára bízta magát, ahogy oly sok éven át tette. Engedte, hogy a sós víz lágyan körülölelje, s gyengéden masszírozza megfáradt tagjait.
Elégedett volt. Fáradt, de elégedett.
Szép élete volt. A víz megnyugtatóan mormolt a fülébe.
Nem félt. Mindig is így képzelte el. Itt volt otthon, itt élt, meghalni is itt akart, az övéi között. Az idő is éppen megfelelő volt. Elmosolyodott, és elindult.
Bejelentkezés online pszichológiai konzultációra ITT
Még több hasonló gyakorlatot ITT találsz a Pszichológai Önismereti Tréning munkafüzetemben!
Leave a Reply