Kreatív írás gyakorlat – A potyautas 1.

Nemrégiben megmutattam nektek az Én hajóm gyakorlatot a kreatív írásról szóló cikkemben. Mivel a bejegyzés után nagyon sokan írtatok, hogy szeretnétek még ilyet, ezért most mutatok egy másik gyakorlatot is.

Végtelenül egyszerű: csak kapsz egy szót, ami a novellád, történeted címe lesz, és leírod azt, ami eszedbe jut róla. Bármit. Ne gondolkozz azon, hogy szép-e, jó-e, itt nincs helyes válasz, cak engedd, hogy kiszakadjon belőled a történet.

Fontos, hogy kézzel írj, ne gépelj, ez segít az elmélyülésben.

A következőkben két történetet mutatok nektek, amit magam írtam, amikor azt a szót kaptam címként, hogy POTYAUTAS. Jövő héten mutatom a másik kis novellát is.

Ha akarsz, kérhesz szót egy barátodtól, vagy belelapozhatsz csukott szemmel egy könyvbe, és ahol az ujjad landol,  az a szó lesz a te történeted címe… ahogy jólesik!

A potyautas

 

1.

Csodaszép, napos délelőtt volt.

A kora őszi szél még langyos volt, kocogás közben  lágyan simogatta az arcát.

Egy kicsit átmelegítette az izmait, izületeit. Ezek a bemelegítő gyakorlatok rutinszerűen végezte, közben az agya már azon járt, milyen jó lesz futni. Nem is a kihívás miatt, hiszen mit tesz egy ultrafutónak a sima maratoni táv?

De azért eljött ma is. Szerette ezt a közeget, itt voltak a barátai, szinte az összes kedves ismerőse, és egy ilyen rendezvényen ismerte meg azt a férfit is, akivel a pár hete együtt töltött éjszaka után olyan furcsán alakult a viszonya.

Egy hullámhosszon voltak, de az élet mintha ellenük dolgozott volna.

Azóta talán ha kétszer találkoztak, akkor is egy-egy rövid kávéra, italra.

Az idegen közegben, a futóruha nélkül mintha ismeretlenek lettek volna egymásnak, zavartan kavargatták csak a kávét, és sokat köszörülték a torkukat.

Talán ma itt lesz.

De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan futás közben kikapcsol az agya, ellazult és ahogy fogyott a fizikai ereje, úgy töltődött fel szellemileg, lelkileg.

Alig várta, hogy eldördüljön a start pisztoly.

Három óra, meg még az a negyed ott a legvégén. Negyvenkét kilométer. Jaj, olyan kevés, olyan hamar elszáll.

Élvezte, ahogyan egyenletes tempóban földet ért a lába, játszi könnyedséggel érintve a talajt.

Igen, ez az ő terepe.

2.

Na, megint itt vagyunk. Nem véletlenül választottam ezt a nőt.

Olyan szép, olyan légies, karcsú.

És még kedves is, kifejezetten kedves.

Halk szavú, bánatos szemű. Tökéletes.

Éppen megfelelő lesz.

Na jó, persze akadnak azért hibái. Ez a hülye rohanglás is, miért nem tud megülni a fenekén?

Nem volna jobb otthon a kanapén, feltenné azt a szép hosszú lábát a puffra, és hátradőlne, pihenne, esetleg hallgatna valami lágy zenét.

A vasárnap délelőttnek erről kellene szólnia.

1.

A tizenvalahanyadik kilométernél járhatott csupán,  amikor érezte, hogy valami nem stimmel.

Rosszul vette volna  a levegőt?

Kezdő kora óta nem fordult elő vele ilyesmi. Megpróbált egyenletesebben lélegezni, orron át be, szájon ki.

Lassított a tempón.

Hiába.

Az oldalában egyre inkább érezte a kellemetlen, feszítő érzést.

Meg kellene állni-gondolta-amikor már szédülni kezett, és a szája szélét harapta a fájdalomtól.

Mi ez az egész? Egy sima maratonon legyek rosszul?-buzdította magát. Azokra az emberekre gondolt, akiknek minden bizonnyal csalódást okozna, ha nem érne célba.

Na hát azt már nem. Tovább, tovább, hamarosan ugyis jön egy frissítőállomás.

2.

Na jó, ez már tűrhetetlen. Rosszul van, látszik rajta.

Szólnom kell neki, hogy álljon meg, még baja esik. Azt nem bírnám elviselni. De mit tegyek? Belefájdul már az én fejem is az állandó aggodalomba.

Miért nem tud ez a nő megülni a fenekén?

1.

Fogalma sem volt, hol van, és mi történt.

Egy ágyon tért magához.

Körülötte csupa ismeretlen arc, félelmetes fények.

Hol van vajon? Mi..mégis mi történt, mi ez…?

Nyugodjon meg, asszonyom.

Rosszul lett futás közben a maratonon.

Nem szabadott volna ilyen állapotban elindulnia a versenyen. Mégis mit gondolt? Nagyobb baj is lehetett volna.

Mikor felfogta a hallottakat, jeges rémület lett úrrá rajta.

Rosszul lett a maratonon?

Elájult?

Ő???

Mégis miről beszél ez a fehér köpenyes?

Milyen állapotban? Ultrafutónak a maraton csak bemelegítés, csak játék…

Nos, azt javaslom, mától ne játszon ilyeneket, hölgyem. Akár el is vetélhetett volna. Adjon hálát, hogy egészséges ez a kisbaba!

Kisbaba? Terhes? Micsoda???Az nem lehetséges! Vagy igen?

Nem emlékezett pontosan arra a pár héttel ezelőtti éjszakára…a férfira, aki idegen, ha nincs rajta a futómeze.

Nos, ha jobban belegondol…Talán mégis lehetséges.

2.

Na végre. Talán most már nyugtom lesz végre.

Gondoltam, most már szólok Neki, itt vagyok.

Valahogy jeleznem kellett, hogy elég ebből az eszeveszett futkosásból. Annyira zötyög, és hát mégiscsak, éppen most fejlődnek a szinaptikus kapcsolataim… fontos időszak ez, nem rohangálni való.

Dumált valami barátnőjével egyszer, hogy nála ez semmit sem jelent, mert felborult a ciklusa a kemény sport miatt. Ki tudja, meddig áltatta volna még magát. Nekem viszont most lett elegem, nem hiányzik egy agyrázkódás a vadiúj neuronjaimnak.

1.

Tudja, Asszonyom, eléggé előrehaladott a terhessége. Már több, mint 12 hetes.

Ha nem tudott róla, és nem kívánja megtartani a magzatot, komplikált műtétre kell számítania, engedélyt kell kérnie az orvosától.

A nő végigsimitott lapos, feszes hasán. Ebben elfér, komolyan ebben elfér egy 12 hetes kisbaba?

Műtét? Szó sem lehet róla.

Majd megoldja, ahogy eddig is mindent.

Amúgy is léteznek már olyan kis helyes futó babakocsik, hányszor látta a büszke kismamákat a parkban.

Akkor csak mosolygott rajtuk. Most majd egy lesz közülük.

Ha már jönni akart, jó helyen lesz ez a kis potyautas.

Felült az ágyon, vagyis inkább könyökölt, mint ült, amikor kopogtak, s egy csokor virág jelent meg az ajtóban.

A hatalmas csokrot az idegen követte, óvatosan, zavartan lépett be a kórházi szobába.

Láttam, hogy téged visz el a mentő… elég nehéz volt megtalálni így, hogy a teljes nevedet sem tudom. Mi történt, hogy vagy?

Furcsa melegség járta át a mellkasát. Elmosolyodott.

Nem szólt, csak egy fejmozdulattal bökött a telefonja felé, ahol meg volt nyitva  google, a futóbabakocsik értékelésénél.

A férfi elsápadt, leült, inkább lerogyott az ágy melletti székre.

Akkor bemutatkozhatnál végre- szólt, mikor egy kicsit magához tért.  Finoman, szinte alig észrevehetően megérintette a hasát, és ottfelejtette az tenyerét.

A nő zavartan bámulta a férfi tenyerét, aztán odatette a sajátját is, nem rá, csak mellé.

Aztán elaludt, s a férfi mozdulni sem mert, nehogy megzavarja az álmát- az álmot, amely teljesült, anélkül, hogy kergették volna.

További gyakorlatok és önismereti munkafüzet ITT

Bejelentkezés online pszichológiai konzultációra ITT

Leave a Reply

Your email address will not be published.

Kérem a legfrisebb kutatásokat, legfinomabb recepteket és jó híreket

minden kedden a levelesládámba!