James W. Pennebaker amerikai szociálpszichológus, jelenleg a texasi egyetem professzora volt az, aki nagy jeletőséget fordított arra, hogy kutassa érzelmeink elfojtásának és érzelmeink szabad kifejezésének hatását az egészségünkre.
Kísérlete hihetetlenül egyszerű volt, diákokat egy csoportját arra kérték, írják le életük legnagyobb traumatikus eseményét, majd az írókat összehasonlították másokkal. Kiderült, hogy immunaktivitásuk javult azokhoz képest, akik nem írtak, később pedig kevesebbszer érezték szükségét annak, hogy orvoshoz forduljanak.
Ez persze egy kezdetleges vizsgálat volt, azóta számos más kísérlettel is bizonyították, hogy az írás pozitív hatása mérhető is. A „gyógyító írást” vizsgáló kutatásokban felépítése általában nagyon hasonló: két csoportot vizsgálnak. Mindkét csoportot arra kérik, hogy néhány napon keresztül naponta 15-30 percet írjanak egy adott instrukció szerint. A különbség pedig az adott instrukcióban rejlik.
Míg a kísérleti csoport feladata, hogy minden nap írják le érzelmileg nehézséget okozó, negatív, traumatikus, fájdalmas élményeiket, addig a kontroll csoport felszínes,semlegesebb, egészen hétköznapi témákról ír. Az utánkövetésből kiderült, hogy a negatív érzelmeiket, nehézségeiket leíró csoport a későbbiekben szignifikánsan kevesebbszer látogatta meg orvosát különböző panaszokkal és betegségekkel, mint a csupán a pozitív vagy semleges dolgokról beszámoló csoport.
Szóval nem az írás önmagában a gyógyító, fontos az írás témája,ideje, módja. Témáját tekintve az írás attól lesz gyógyító, hogy segíti az egyén énről való tudásának történetekbe rendezését.Az én élettörténete, saját narratívája, az általa megalkotott történet nem csupán a tények és események időrendbeli leírása, hanem a hozzájuk kapcsolódó érzések, érzelmek hordozzák a lényegi magvát.
A jelentésadás, az értelemkeresés, a történetekbe, egységbe, látható és érthető narratívába rendezés alapvető emberi szükségletünk. Minél inkább képesek vagyunk egy „jó” narratívát találni életünk megfogalmazására, annál inkább képesek az értelem tulajdonításra- s az értelmes, hasznos élet boldog élet.
A negatív életesemények megfogalmazása és a narratívába való beépítése, történjen az akár egy jóízű baráti beszélgetés közben, akár professzionális közegben, egy terápiás ülésen vagy éppen írás közben, segít feldolgozni a negatív élményeket s segít fenntartani a pozitív énképünket a negatív életesemények ellenére is. A történetalkotás során egyszerűsítünk, hogy az emlékeink könnyen elmesélhetőek és megérthetőek legyenek, saját magunk és mások számára is. A traumát vagy érzelmileg megterhelő eseményt ilyen módon be tudjuk illeszteni élettörténetünkbe, és nem kell többé rajta agyalnunk, nem okoz több álmatlan éjszakát.
Ezáltal újrakonstruáljuk a magunkról való tudást, mélyebb belátást élhetünk meg a történtekkel kapcsolatban és lassanként koherensebbnek láthatjuk az eseményeket. A magunkról kialakított narratíva újraalkotása révén kevesebb stresszt élünk meg. Arról pedig itt az EndoBlogon már sok szó esett, hogyan profitálhatunk abból, ha kevesebbet stresszelünk. Ilyen módon segít az érzelemkifejező írás az egészségünk fenntartásában is.
David Spiegel, aki hogy először mutatta ki a relaxáció és a csoportos pszichoterápia túlélési időt megduplázó szerepét a mellrák esetében így nyilatkozott a gyógyító írásról: „Ha a szerzők hasonló eredményt mutattak volna fel egy gyógyszer alkalmazásával, a módszer rövid időn belül futótűzként terjedne el. Miért? Mert azt gondolhatnánk, megértettük a »mechanizmust« és mert volna egy közvetítő gyógyszeripar, amely szorgalmazná ennek a szernek a használatát. A papír és ceruzaipar azonban nem valószínű, hogy szaklapokban jelentetné meg, hogy ezek az eszközök terápiásan hatékonyak az asztma és a reuma kezelésében.”
Az írás gyógyító hatásait az elmúlt 30 évben kezdték csak kutatni- bár előbb tették volna! Mára már tudjuk, hogy ha fájdalmas, nehéz élményeinket megfelelő módon írjuk le, akkor képesek vagyunk enyhíteni a trauma negatív hatásán.
Azok, akik az érzelemkifejező írást gyakorolják, boldogabbnak tartják magukat, többet nevetnek, szorongásaik enyhülnek, magabiztosságuk nő, emberi kapcsolataik javulnak, ritkábban kell orvoshoz menniük és még a krónikus betegségek is javulást mutathatnak. Mindehhez nem kell tehetséges vagy képzett írónak lenni, ha nem akarod, még csak meg sem kell osztanod senkivel az irományaidat, magadnak, magadért is csinálhatod. Bárki képes erre, megtanítjuk, hogyan!
Én az Endomailt írom nektek rendszeresen hatalmas szeretettel! Csatlakozz te is!
Leave a Reply