Ezen a héten a Monday Motivatorban egy olyan írásomat osztom meg Veletek, amit sok-sok ügyfelem inspirált. Tünetmentesen, gyógyultan is sokakat nagyon foglalkoztat a visszaesés, a betegség kiújulásának gondolata. Miért segített volna a x műtét, ha előtte egy csomó teljesen eredménytelen volt?
Amikor még csak ne rég óta vagy tünetmentes, és kóstolgatod a fájdalommentes életet, természetes a bizonytalanság. Valami mégis változóban van akkor már benned, születőben van egy új életszemlélet, ki-kikukucskálgatsz a „fájdalom börtönéből” , és nyitsz az új értékek, gondolatok felé. De még nem vagy teljesen biztos magadban, csak ébredezik benned az elhatározás, a gyógyulás elfogadása, az egészséges életre való felkészülés.
Vannak vissza-visszaesések, nehezebb időszakok, s mivel valószínűleg még sűrűbben kell nőgyógyászati kontrollokra járnod, ez is távolított az egészséges-nő szerepétől.
Annak idején, sok évvel ezelőtt én is egy ilyen kontroll vizsgálatot követően jöttem rá, hogy nem csak a gyógyulás, hanem aztán az új, teljes életbe való visszatérés feldolgozása is fejben kezdődik.
Amikor a gyomorrontást nem kevered össze az endometriózis tünetekkel, akkor mondhatod el magadról, hogy már „fejben” is gyógyult vagy. Beletelik némi időbe, de egyáltalán nem lehetetlen!:-)
Ismered az érzést, amikor a gyomrod összeszorul, a hasad görcsbe rándul, a szád egy pillanat alatt kiszárad, a fejedben zakatolva száguld a vér, a szíved őrült ritmusban ver, amikor az arcod elfehéredik, a kezed megremeg? Az egész csak egy pillanat. Általában. Ma azonban másként alakul. A vizsgáló orvos a szokottnál tovább időzik az ultrahangfelvétel tanulmányozásával.
Közelebb hajol a képernyőhöz, összehúzza a szemét, ahogyan koncentrál. Nem szól. Másodpercek telnek el de úgy vánszorognak mint az évek. A csend olyan súlyos, hogy szinte érzed, amint a vizsgálószékbe lök és rád nehezedik.
Tudod, hogy valami megint nincs rendben, hiszen azért vagy itt. Ismered már a testednek minden rezdülését, vagytok már olyan viszonyban, hogy pontosan tudod, mikor jelez „úgy”. De azért reménykedsz. Hogy csak túlparázod.
Hogy ez most valami más, és nincs nagy baj.
Lehunyod a szemed és olyan erősen szorítod össze, hogy az már fáj. Valahogy kibukik belőled:-Doktor Úr, látszik valami?
A doktor úr torokköszörülés közben újra hátrébb dől, továbbra is a képernyőre mered, nem néz rád, úgy mondja. -Igen, van itt valami… abban a pillanatban végigfut rajtad az egész.
Minden emlék. Minden fájdalom.
Előtted van egyetlen csomagba sűrítve a sok év kínszenvedés.
Úgy érzed, képtelen vagy elölről kezdeni.
Hangosan ordítanád, de csak magadban suttogod halkan,hogy nem, nem, nem, az nem lehet. Nem. -A jobb petefészekben diónyi nagyságú terime…
-Doktor Úr, ez endometriózis? Visszajött???
Ez a pillanat, ha lehet, még súlyosabb. Lélegezni is elfelejtesz.
A fejed már üres, a gondolatok megadják magukat és szédülten hullanak a porba. Ha végignéznél magadon látnád, milyen szánnivaló, ahogy reszketsz, ahogy maga alá gyűr és elborít a félelem.
Ismered a várakozás perceit?
Amikor úgy érzed, azon az egyetlen szón múlik minden, de minden.
És csak várod, várod az ítéletet, ami dönt a sorsod felől. A doktor Úr keze egy pillanatra megpihen jéghideg, nedves tenyereden. Megnyugtató, biztató mozdulat, simogató szavak. -„Nem. Egészen eltérő a szerkezete. Ez csak egy ciszta, pár hét alatt magától felszívódik.”
Szóval, nem minden hasfájás endometriózis, ezt is meg kell szokni,
Szeretettel kívánok szép hetet Nektek!
Árvai Nóra
Bejelentkezés konzultációra ITT
Leave a Reply