Ezen a héten a Monday Motivatorban egy olyan írásomat osztom meg Veletek, amit sok-sok ügyfelem inspirált. Tünetmentesen, gyógyultan is sokakat nagyon foglalkoztat a visszaesés, a betegség kiújulásának gondolata. Miért segített volna a x műtét, ha előtte egy csomó teljesen eredménytelen volt?
Amikor még csak ne rég óta vagy tünetmentes, és kóstolgatod a fájdalommentes életet, természetes a bizonytalanság. Valami mégis változóban van akkor már benned, születőben van egy új életszemlélet, ki-kikukucskálgatsz a „fájdalom börtönéből” , és nyitsz az új értékek, gondolatok felé. De még nem vagy teljesen biztos magadban, csak ébredezik benned az elhatározás, a gyógyulás elfogadása, az egészséges életre való felkészülés.
Vannak vissza-visszaesések, nehezebb időszakok, s mivel valószínűleg még sűrűbben kell nőgyógyászati kontrollokra járnod, ez is távolított az egészséges-nő szerepétől.
Annak idején, sok évvel ezelőtt én is egy ilyen kontroll vizsgálatot követően jöttem rá, hogy nem csak a gyógyulás, hanem aztán az új, teljes életbe való visszatérés feldolgozása is fejben kezdődik.
Amikor a gyomorrontást nem kevered össze az endometriózis tünetekkel, akkor mondhatod el magadról, hogy már „fejben” is gyógyult vagy. Beletelik némi időbe, de egyáltalán nem lehetetlen!:-)
Ismered az érzést, amikor a gyomrod összeszorul, a hasad görcsbe rándul, a szád egy pillanat alatt kiszárad, a fejedben zakatolva száguld a vér, a szíved őrült ritmusban ver, amikor az arcod elfehéredik, a kezed megremeg? Az egész csak egy pillanat. Általában. Ma azonban másként alakul. A vizsgáló orvos a szokottnál tovább időzik az ultrahangfelvétel tanulmányozásával.
Közelebb hajol a képernyőhöz, összehúzza a szemét, ahogyan koncentrál. Nem szól. Másodpercek telnek el de úgy vánszorognak mint az évek. A csend olyan súlyos, hogy szinte érzed, amint a vizsgálószékbe lök és rád nehezedik.
Tudod, hogy valami megint nincs rendben, hiszen azért vagy itt. Ismered már a testednek minden rezdülését, vagytok már olyan viszonyban, hogy pontosan tudod, mikor jelez „úgy”. De azért reménykedsz. Hogy csak túlparázod.
Hogy ez most valami más, és nincs nagy baj.
Lehunyod a szemed és olyan erősen szorítod össze, hogy az már fáj. Valahogy kibukik belőled:-Doktor Úr, látszik valami?
A doktor úr torokköszörülés közben újra hátrébb dől, továbbra is a képernyőre mered, nem néz rád, úgy mondja. -Igen, van itt valami… abban a pillanatban végigfut rajtad az egész.
Minden emlék. Minden fájdalom.
Előtted van egyetlen csomagba sűrítve a sok év kínszenvedés.
Úgy érzed, képtelen vagy elölről kezdeni.
Hangosan ordítanád, de csak magadban suttogod halkan,hogy nem, nem, nem, az nem lehet. Nem. -A jobb petefészekben diónyi nagyságú terime…
-Doktor Úr, ez endometriózis? Visszajött???
Ez a pillanat, ha lehet, még súlyosabb. Lélegezni is elfelejtesz.
A fejed már üres, a gondolatok megadják magukat és szédülten hullanak a porba. Ha végignéznél magadon látnád, milyen szánnivaló, ahogy reszketsz, ahogy maga alá gyűr és elborít a félelem.
Ismered a várakozás perceit?
Amikor úgy érzed, azon az egyetlen szón múlik minden, de minden.
És csak várod, várod az ítéletet, ami dönt a sorsod felől. A doktor Úr keze egy pillanatra megpihen jéghideg, nedves tenyereden. Megnyugtató, biztató mozdulat, simogató szavak. -„Nem. Egészen eltérő a szerkezete. Ez csak egy ciszta, pár hét alatt magától felszívódik.”
Szóval, nem minden hasfájás endometriózis, ezt is meg kell szokni,
Szeretettel kívánok szép hetet Nektek!
Árvai Nóra
Bejelentkezés konzultációra ITT
HU 
EN
Hagyj válaszolni