És mi van, ha minden jól alakul?

Korábban csináltam egy rövid videót, ezt, ami arra inspirált, hogy folytassam.

 

 

 

Mi van akkor, ha azok a helyek, ahol nehézségekkel szembesültél, valójában kapuk voltak új lehetőségek felé?

Mi van akkor, ha a mellkasodban érzett üres fájdalom annak az otthonnak a visszhangja, amelyet épp magadban építesz?

Mi van akkor, ha valójában nem veszítettél el mindent, hanem eltávolítottad azt, ami soha nem volt igazán a tiéd, hogy helyet csinálj annak, ami jön?

Mi van akkor, ha azok, akik nem tudtak maradni, nem annak a jelei, hogy szerethetetlen vagy, hanem annak a bizonyítékai, hogy a lelked többé nem hajlandó minire zsugorodni csak a biztonság kedvéért?

Mi van akkor, ha amit a gyengédségednek tartasz az valójában egy magasabb létezés nyelve, amely végre szabadon áramlik rajtad keresztül?

Mi van akkor, ha a történeted egy térkép?

Mi van akkor, ha nem csak elmenekültél a régi életedből, hanem elvégezted azt?

Mi van akkor, ha az, hogy „csak túléltél”, a legerősebb bizonyítéka az erődnek és a felkészültségednek?

Mi van akkor, ha a kontinenseken átívelő gyógyulás azért kaotikus, mert az az éned, akivé válsz, már nem egy országhoz tartozik, hanem az igazsághoz?

Mi van akkor, ha átkeltél az óceánon, hogy világítótorony legyél azoknak, akik még sötétben vannak?

Mi van akkor, ha az igazi gyász nem az, amit elvesztettél, hanem az az idő, ameddig el kellett árulnod magad ahhoz, hogy „biztonságban” maradj?

Mi van akkor, ha a mostani fájdalmad nem a törékenységről szól, hanem arról, hogy a tested végre megélhet valamit, amit korábban nem tudott?

Mi van akkor, ha azért remeg még mindig a hangod, mert olyan nyelveket hordoz, amelyeket a felmenőid soha nem mondhattak ki hangosan?

Mi van akkor, ha az egyedül töltött csendes pillanataid valójában a gyökerei annak, akivé válsz, és ezek a gyökerek egyre mélyebbre tekerednek az igazságod talajába?

Mi van akkor, ha a gyógyulás rendetlen, egyáltalán nem egyenes vonalú, de te mégis mindig pontosan időben vagy?

Mi van akkor, ha a mellkasodban nyikorgó ajtó pontosan az, amelyen a lelked már régóta át akar lépni?

Mi van akkor, ha azok a szavak, amelyeket rettegsz kimondani, pontosan azok, amelyekért valaki más imádkozik, csak hogy hallhassa őket?

Mi van akkor, ha abban a pillanatban, amikor végre abbahagyod a szereplés, az igazán a te embereid végre megtalálnak?

Mi van akkor, ha a lágyságod az erőd?

Mi van akkor, ha a haragod az iránytűd, és az összetört szíved a a gyakorlópályája az üzenetednek?

Mi van akkor, ha minden alkalommal, amikor azt mondták, hogy „túl sok vagy”, az annak a megerősítése volt, hogy pont olyan erős vagy, amennyire lenned kell?

Mi van akkor, ha a történeted és a hangod nem egy áldozatról szól, hanem egy nőről, aki önmagát választotta, amikor a világ nem tette?

Mi van akkor, ha mindaz, amin keresztülmentél, valójában a felkészültséged bizonyítéka volt?

Mi van akkor, ha a végén minden oké lesz — sőt, több mint oké?

Sőt… mi van akkor, ha k@rvára jól leszel és szárnyalni fogsz ?

Gyere, csatlakozz hozzám a The Lab- ban, és találjuk ki együtt a te utadat kifelé.

Pár órád van csatlakozni 50% kedvezménnyel. Ez az alkalom most vagy soha.

Én bent vagyok. Várlak.