Elég bátor vagy az igazi szabadsághoz?

Ez nem (csak) a hormonális tablettáról szól.
Hanem arról az igézetről, amely alatt a nők éltek, amely elhitette velük, hogy a testük teher, az erejük veszélyforrás, a ciklusuk pedig probléma, amit meg kell oldani.

Azt mondták, a tabletta szabadságot ad. Hogy kontrollt ad a kezedbe.

De mi van, ha épp az ellenkezője az igaz?
Mi van, ha a tabletta csendben elvágta a kapcsolatodat a testeddel, az intuícióddal, a ősi, női tüzeddel?

Ez az élmény nem való annak, aki csak fals biztosságérzetet keresi. Ez azoknak szól, akik készen állnak felébredni.

Hogy emlékezzenek arra, amit a testük mindig is tudott.
Hogy visszaköveteljék az igazságot, amit a a „biztonság” és az „egyenúly”  nevében elvettek tőlük.

Minél inkább remegést érzel a mellkasodban, miközben ezt olvasod, annál inkább itt  a helyed.

Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megkérdőjelezd a rendszert.  Még több ahhoz, hogy szembenézz azzal, mennyire mélyen magadévá tetted.

Ha velünk tartasz, nemcsak tanulsz, hanem vezetsz, alakítasz, formálsz. Egy jobb jövőt magadnak, lánygyermekednek, és mindne nőtársadnak.

Azzá a nővé válsz, akitől a rendszer a legjobban fél:

Aki Tájékozott. Aki a testében élő. Felébredt. aki ezt büszkén vállalja, és nem kér bocsánatot ezért.

A kurzus, amit most összeraktam, ez a 4 hetes együttlét egy kiáltás a történelem méhéből.

A nőket azért némítják el, mert a nők veszélyesek.

Nem erőszakosak, nem kaotikusak. hanem konkrétan veszélyesek azokra a rendszerekre, amelyek engedelmességből, felejtésből és szégyenből élnek.

Mi azért vagyunk veszélyesek, mert emlékezünk.

Emlékszünk a Föld pulzusára a bordáink között.
Emlékszünk, hogy a Hold nem titok, hanem tükör, és vele mozdulunk. 
Emlékszünk, hogy a szülés hatalom, nem kórkép.
Emlékszünk a falura,  ahol a tudás szájból szájba járt, nem képernyőről képernyőre.

Ezért némítottak el minket.

Boszorkánynak neveztek.
Őrültnek nevettek.
Máglyán égettek el.
Instabilnak bélyegeztek a történelem soán, csak mert hangosak, élők és engedetlenek voltunk. Magyarőázatot akartunk, ha valamit nem értettünk, és változást, ha valamivel nem értettünk egyet.

Azt mondták, a méh az őrület forrása. Innen a méheltávolító műtét neve: hiszterektómia:
a női hisztéria sebészi „megoldása.”

Anyákat kötöttek bölcsőkhöz és bűntudathoz,  zártak négy fal közé hosszú évekre, mintha az anyai szeretet csak akkor számítana, ha önfeláldozó és mártírom.  Azt tanították, hogy a dolgozó anya rideg, az ambiciózus, váagyakkal teli nő férfias, és hogy a dühünk tünet.

De az igazság ez:

Amit akkor féltek, ma is igaz.
Az a nő, aki beszél, az emlékezik.

Ez nem csak egy kurzus. Ez az elhallgattatásunk ördögűzése. Annak a nőnek szól, aki nem hajlandó tovább elfojtani a saját varázsát.
Annak, akinek az igazsága hangosabb, mint a csendre kondicionálása.

Kuss a neved?
Nem.

Mostantól a neved:
Hang.
Tűz.
Teremtés.

Ha a tudás után is úgy érzed, esetedben a hormonszedés a legjobb átmeneti megoldás, senki nem fog elítélni. Sőt. Megtanítalak arra is, hogyan csináld jól, hogyan minimalizáld a kockázatokat. Bízunk a bölcsességedben. Mert az ősi, szakrális női kör ilyen, nem kipletykál, nem b@sztat, nem bánt. Nem nehezíti, hanem megkönnyíti az életed. Ezért vagyok itt. Ezt is adja neked ez a 3 hetes program.

Legyél bátor, fogom a remegő kezed, veled vagyok. Írj most, még éppen időben vagy a jelentkezéshez: contact@endoblog.hu