Mi itt az EndoBlogon azon is dolgozunk, hogy elhozzuk számodra a világot, és a világ híreit.
Az endometriózis biztos diagnózisához a mai napig laparoszkópos műtétre van szükség. Emiatt a diagnózis sokszor éveket várat magára.
Segíthet ugyan a diagnózis felállításában a vaginális ultrahang, de nagyban függ az endometriózis nagyságától és elhelyezkedésétől, valamint a vizsgálatot végző személyétől és a műszerek minőségétől, hogy hogy végül az orvosban felmerül-e a betegség gyanúja vagy sem.
A perifériás vérvizsgálat az úgynevezett biomarkerek hasznos forrása volt, mivel minimálisan invazív eljárással nyerhető, mindössze egy vérvétel erejéig terheli meg a pácienst. A vizsgált perifériás vérből származó biomarkerek közé tartoznak a citokinek és a gyulladásos, oxidatív stressz, az immun / autoimmun és a fájdalomhoz kapcsolódó markerek.
A vérből végzett vizsgálatok néhány évvel ezelőttig CA-125 tumormarker emelkedett szintjét hozták még összefüggésbe az endometriózissal, azonban ez mára már nem bevett gyakorlat, hiszen ez a tumormarker túl sok mindre érzékeny, nagyon sok más betegségtől, állapottól is függ, így egyáltalán nem mutat pontos képet az endometriózisról.
A korábban vizsgált citokinek és gyulladásos fehérjék közül a CA-125 volt a peritoneális( kismedencei) gyulladás markere, és habár valóban előfordul, hogy emelkedik a szintje az endometriózis előrehaladott állapotában, de alacsony a specificitása, hiszen, más nőgyógyászati megbetegedésekben is emelkedik a szintje, ráadásul nincs is valós összefüggésben a CA-125 szintje az endometriózis súlyossága között.
Találtak azonban néhány olyan biomarkert a kutatók, amelyek úgy fest szignifikánsan magasabb mennyiségben vannak jelen az endometriózisban szenvedő nőknél, mint a termékeny, panaszmentes kontroll csoportban, így ígéretes kutatások zajlanak ebben a témában.
Gyulladásos fehérjék, citokinek, keringő sejtből származó mikrorészecskék, és egy bizonyos tumor nekrózis faktor receptor I (sTNFR-I) és sTNFR-II, mennyisége is szignifikánsan magasabb endometriosisban szenvedő nőknél, legyen az endometriózis bármely stádiumú.
A vitatott oxidatív stressz-markerek a myeloperoxidáz (MPO) is különbséget mutatott az egészséges nők és az endometriózisban szenvedők között, valamint ugyanígy a szuperoxid-diszmutáz (SOD) és a glutation-peroxidáz (GPx) is, de a diagnosztikai érték sajnos itt nem volt egyértelmű .
Az eddig vizsgált immunjelölők közé tartozott a Galectin-9 immun-moduláló fehérje, amely korlátozott diagnosztikai pontosságot mutatott. Más autoimmun markerek, például autoantitestek szerepének minden kétséget kizáró bizonyításához (anti-tropomodulin (TMOD) 3b, anti-TMOD3c, anti-TMOD3d, anti-tropomyosin (TPM) 3a, anti-TPM3c és anti-TPM3d) további külső, független validálás szükséges.
A fájdalomhoz kapcsolódó marker képes volt különbségek kimutatására az endometrioma és a jóindulatú nőgyógyászati betegségben szenvedő nők között, de nem tudta kimutatni a peritoneális endometriózist vagy a mélyen infiltratív endometriózist sem. Az endometriózisos nők perifériás vérében magasabb gyakorisággal találtak más forrásokat, például keringő endometrium sejteket, de jelenleg ezeknek a sejteknek nincs megbízható mennyiségi meghatározása.
Összefoglalva, a biomarker rendszereknek megalkotására nagy szükség van az endometriózis diagnosztizálása kapcsán. A független kohorszban végzett alapos biomarker-validálás továbbra is kulcsfontosságú a klinikailag hasznos, nem invazív teszt kialakításához, mert jelenleg még mindig a laparoszkópiát tartják az egyetlen biztos diagnosztikai módszernek. Annyi bizonyos, hogy a CA-125-nek befellegzett, de nagyon dologznak a kutatók azon, hogy hamarosan megbízható egyéb vérből kimutatható markereket találjanak az endometriózis diagnózisára.
Research Source: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29778458
Bejelentkezés konzultációra ITT.
Szeretettel várlak!
Leave a Reply