Régebben tartottam az idő múlásától, különösen a 35. születésnapra tekintettem mumusként. Annak idején kislányként, amikor az anyukám lett 35 esztendős, mondtam neki, hogy akkor most már szemránckrémet fog használni, ugye?
( Azóta sokat fejlődött az empátiám, nyugi!) 
Most, 38 évesen fittebbnek, erősebbnek, gyorsabbnak, rugalmasabbnak és egészségesebbnek érzem magam, mint valaha. Az hiszem, én és a testem még sosem voltunk annyira jóban, mint most.
Miért ez a személyes vallomás itt az EndoBlog oldalán?
Nos, ennek a jó barátságnak nagyon is sok köze van az endometriózishozhoz.
Ez a betegség tanította meg, hogy úgy tápláljam, szeressem, gondozzam a testemet, ahogyan az számára a legjobb, amely törődés mellett ő is a legnagyobb örömmel és hatékonysággal végezheti a munkáját.
38 éves vagyok, egy retus nélküli fotón bizony már akad néhány apróság…
Bizony vannak az arcomon barázdák, szeretem őket, mert mutatják, mennyit nevettem
Bizony vannak ott hunyorgós, nemalvós könyvírós éjszakáktól karikásabb szemek, de szeretem őket is, mert ezeken az éjszakákon írt könyvek által másoknak szebb, könyebb, nyugodtabb lett az élete
Ezt nem látjátok, de ott van:
- Csúnya véraláfutás, ami mutatja, hogy elestem ugyan, de felálltam
- Műtéti hegek a hasamon, amik mutatják, hogy küzdöttem, és nyertem
Messze nem tökéletes, de hiszen aki egyszer átélte az endometriózissal való párbajt, az nem is tökéletes akar lenni többé, hanem egészséges és életörömmel teli.
Köszönöm a testemnek az elmúlt 38 év munkáját!
Köszönöm, hogy ha küzdeni kellett, küzdött, ha gyógyulni kellett, gyógyult, készséggel és bizalommal beállt minden döntésem mögé, bármit találtam is ki, ès gyengéden terelgetett a helyes út felé.
Köszönöm, Endometriózis, hogy megtanítottad, hogyan szolgáljam úgy a testem, hogy többé már a te segítségedre, “útmutatásodra” se legyen szükségünk.
Talán ilyen sikítófrászos képet nem osztok meg többe… na jó, egy vegán jóga nagyis 38 év múlva még belefér.
Árvai Nóra
Bejelentkezés konzultációra ITT
Leave a Reply