Nem könnyű témával készültem a Számotokra a mai napon. Tabuként inkább nem beszélünk róla, pironkodva lesütjük a szemünket akkor is, amikor az orvos az esetleges műtéti komplikációk között felsorolja a sztómát, hiszen ez előfordulhat ugyan persze, de velünk aztán biztosan nem.
Pedig nem dughatjuk homokba a fejünket, hiszen Magyarországon a becslések szerint 15-16 ezer sztómás beteg él.
Mi is az a sztóma? Maga a szó szájadékot, műtéti úton kialakított kis nyílást jelent. A hasfalon mesterségesen létrehozott bélnyílás, amelyen keresztül a széklet a szervezetből távozni tud egy cserélhető zsákba.
Olyan megbetegedések esetén kerülhet sor erre, amikor a továbbiakban – ideiglenesen vagy véglegesen – nem lehetséges, hogy a bélsár a végbélnyíláson vagy a vizelet a húgyvezetéken keresztül távozzon a szervezetből. Vagyis átmeneti vagy végleges megoldásról egyaránt beszélhetünk. Ha a vékonybélből képezik a sztómát, ennek neve ileosztóma, ha vastagbél-kivezetésről beszélünk, colosztóma, ez utóbbi a leggyakoribb ilyen fajtájú beavatkozás. Amennyiben a vizeletelvezető rendszerben kell sztómát képezni, a kivezetés neve urosztóma.
Bizonyos esetekben a sztómát ideiglenesen hozzák létre, és az okok megszűnése után műtéti úton visszaállítható a természetes állapot.
Erre kerülhet sor például egyes gyulladásos bélbetegségek, gáttáji betegségek, bélelzáródás, balesetek vagy lőtt, roncsolt sérülések esetén. Néha a beleken végzett műtétek esetén is szükséges az ideiglenes elterelés, ezért gyakran tapasztalom pácienseim körében, hogy a bél érintettségű endometriózis betegek legnagyobb félelme a műtét előtt ennek a lehetősége.
Végleges sztómaműtétekre jellemzően akkor kerül sor, ha a végbelet a záróizomzattal együtt el kell távolítani, vagy az olyan módon károsodott, hogy nem állítható helyre a működése. Ez fordulhat elő például konzervatív kezelésre nem reagáló bélbetegségek esetén, örökletes vastagbél-polipnál, vagy a vastagbél rosszindulatú daganatos megbetegedése miatt annak teljes eltávolítását követően. Endometriózisban csak nagyon ritkán van rá szükség, műtéti komplikációt követően, vagy ha a beleket érintő endometriózis annyira el volt hanyagolva, hogy bélelzáródás gyanúja áll fenn.
Egy nagyon kedves, sztómával élő volt páciensem, V. Erika szíves belegyezését adta, hogy történetéről írjak a blogon annak érdekében, hogy az érintettekhez eljutva erőt meríthessenek az olvasottakból. Súlyos fokú, a belek krónikus gyulladásával járó betegségben szenvedett, amely miatt végül a műtétre került a sor lassan két évvel ezelőtt. Erikát igyekeztek előzetesen felkészíteni, hogy nagy eséllyel nem marad más lehetőség a műtét után, mint elfogadni a sztómát mint végleges megoldást.
A műtét utáni első napokban rengeteg segítséget és támogatást kapott a kórházi személyzettől, és a praktikus információk elsajátítása mellett leginkább a visszakapott élete fölött érzett euforikus öröm töltötte ki a lelkét.
Az első igazi sokk a kórházból való távozáskor, otthon érte a lányt. Amikor először megpillantotta magát az egész alakos tükörben, megdermedt, nem hitte el, hogy amit lát, az ő maga. Testképe drasztikusan megváltozott, és hiába a sok mindennapi nehézség- az öltözködés, a mozgás, az eleinte túlzottan óvatos mozdulatok, – végül ennek az új testképnek az el nem fogadása vezette el hozzám. Szerette volna, ha én megyek hozzá házhoz, mivel addigra már egyáltalán nem mozdult ki otthonról, annyira tartott az emberek reakcióitól.
Nem bízott az egyébként profi segédeszközökben sem- félt, hogy a zacskó csörögni–zörögni fog, vagy kellemetlen szagok szivároghatnak ki, amelyek lebuktatják őt. Bár emésztése hamar visszatért a rendes kerékvágásba, s nem kellett speciális diétát sem tartania, mégis alig mert enni, minden újdonságtól félt, vajon milyen hatással lesz a szervezetére.
Én udvariasan, de határozottan elmagyaráztam neki, hogy senkihez sem megyek „házhoz”, ha el akar indulni a gyógyulás útján, rá kell vennie magát, hogy eljöjjön hozzám a rendelőbe. Szerencsére megtette, hosszú hónapokig dolgoztunk együtt. A sztómát, mint az életét megkeserítő ellenséget átkereteztük azzá, ami: az életét megmentő segédeszköznek. Több alkalommal konzultáltam Erika családjával is, így együttes erővel megteremtettük azt a szeretetteli közeget, ahol Erika elfogadva, szeretve, biztonságban érezhette magát. Erikával való munkánk során új célokat tűztünk ki, amelynek elérését folyamatosan nyomon követtük és értékeltük.
Erika végül megbarátkozott a helyzettel, elfogadta és újra megszerette önmagát és a testét. A magabiztos, vidám lány befejezte a főiskolát, párkapcsolatban él, sportol, kiegyensúlyozott és boldog.
Árvai Nóra
Foglald rendszerbe az endometriózis diétádat, hogy ne macera legyen, hanem öröm! Az Igazi Endometriózis Diéta könyvek segítenek neked ebben.
Leave a Reply