Egy hónapja életem egyik legszuperebb hetét töltöttem New Yorkban. Ebben a cikkben most nem fogok arról beszélni, hogy ez az utazás milyen hatással volt az életemre, és arról sem, hogy miket láttunk. Amúgy is, igazából tipikus turistáskodtunk, úgyhogy valószínűleg mindent, amit megnéztünk, megtalálsz a neten és az útikönyvekben. Inkább arról mesélek, hogy hol ettünk, mert ha ellátogatsz a Nagy Almába, és endometriózis diétát követsz, meg fogsz lepődni. Egyrészt elképesztően könnyű dolgod lesz, mert minden van, másrészt, azért picit trükkösek, lássuk, miért. Minden másról pedig beszéljenek a képek, és ígérem, hallotok még New Yorkról. 🙂
Szóval, egyrészt bárhol találsz növényi alapú kaját, akkor is, ha nem célzottan vegán helyre mész. Viszont, ami nekem kifejezetten nehéz volt, hogy úgy fest nagyon arra mennek rá, hogy minél jobban hasonlítson a növényi étel a húsra, mind ízében, mind állagában, mind megjelenésében. Ez azoknak, akik kizárólag etikai okból lettek vegánok, de amúgy szerették a húst, mint például Steiner Kristóf, nagyon vonzó dolog, de azoknak, akik sosem voltak oda érte, nem egyszerű élmény. Kristóf párja, Nimi és én kifejezetten émelyegtünk néha, nekem volt, hogy nem fogta fel az agyam, hogy nem állatot kajálok éppen, és hiába volt nagyon minőségi az Anixis élményünk, utána konkrétan rosszul voltam és osztoztam az étterem melletti friss levegőn a legkövérebb patkánnyal amit valaha láttam- ebből is látszik, milyen ereje van a gondolatainknak és annak, ami a fejünkben zajlik. Viszonylag ritkán iszom alkoholt, de az Anixiben és a Beyond Sushiban is becsatlakoztam a koktélozásba, szerintem különben egy falat sem ment le volna a torkomon. Ezeken a színleljük, hogy húst eszünk helyeken a kedvenceim határozottan a desszertek voltak. 🙂
Az Anexiben és a Beyond Sushiban is elmondták, hogy gyakran hoznak ide ünnepelni, eseményekre nem vegán családtagokat. Az étlapon sem jelölik sehol, hogy minden növényekből készül, tehát csirkét, marhát, halat rendelsz, csak valahol az éttermek honlapján van feltüntetve, hogy vegán a hely.
Itt egy kis ízelítő azokról a helyekről, amiket kipróbáltunk. Ha csak egyet választhatnék, az abszolút kedvencem az, aminek a nevét sajnos elfelejtettem, ilyen az én formám, annyi van meg, hogy a Vesselhez van közel, és láttunk valami hírességet ott falatozni, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda, de többiek teljesen lázba jöttek tőle. Bezzeg amikor Jared Leto jött szembe a Szex és New Yorkos szexshopból kilépve, akkor a én estem szét, mindenki más higgadt maradt, mondván, hogy ugyan már, van nekünk saját Jared Letonk Nimrod Dagan formájában. De most komolyan, nézd. Na jó mondjuk itt pont nem látod, mindegy, hidd el, kiköpött Jared Leto, sőt, Jared Letóbb Jared Letonál.
BURGER VILLAGE: salik, burgerek minden mennyiségben.
CHELSEA MARKET: tacot és sütiket ettünk, de konkrétan minden van, ami szem szájnak ingere.
TIME OUT MARKET: nem tudom, mert én csak mosdóba mentem, de a többiek szerint jó:-)
MAGNOLIA BAKERY: na bocsi, ezt csak Carrie Bradshaw iránti tiszteletből soroltam fel, és sajnos füllentettem úgy fest, mert itt aztán semmi de tényleg semmi vegán nem volt.
ANIXI: Vegán és koscher ötfogásos testing menüt ettünk, az agyam kizárta, hogy pontosan mit, valami kebab rémlik meg nyárson dolgok, illetve az, hogy életem legfinomabb sajttortáját ettem itt. Barta Zsuzsi,magyar származású szabadúszó séf készítette amúgy, akivel a Beyond Sushiban találkoztunk is.
ACE PIZZERIA: szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, azt hiszem csak Triesztben elem ennél finomabb vegán pizzát. Innentől a Happy Zoéig amúgy a New York Vegan szervezésében egy brooklyni vegán kóstoló túrán vettünk részt, nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki erre jár, hogy keresse meg Veranát, és sétáljanak együtt az abszolút kedvenc környékemen New Yorkban.
GARDEN CARVER: itt ettem életem legfinomabb vegán sajttálját, pedig ebben pro vagyok. A hússal ellentétben a sajtot szerettem régebben, ezért otthon is szoktam játszadozni mindenféle növényi alapú sajt elkészítésével, de azok ennek a nyomdokaiba sem érnek!
JAJAJA: elképesztő vendégszeretet és nagyon finom, nekem picit túl csípős fogások vártak itt bennünket, de a jó öreg guacamole a sokszínű tortilla chipssel megmentett.
NEXT STOP VEGAN: amúgy nem teljesen fair ezeket az éttermeket értékelni, mert nyilván ahogy haladtunk előre a túrán addigra a sok kóstolás után egyre kevésbé voltunk éhesek. Én it például már egyáltalán nem, de azért egy falatot megkóstoltam a lencsés és quinoás empanadából. A vegán Mac&Cheesel töltöttre viszont már nem maradt kapacitásom.
HAPPY ZOE VEGAN BAKERY: ez a hely mindet visz, tele voltam, de akkor is az összes tortába belekóstoltam. A sütőtökös sajttortától konkrétan elbőgtem magam, annyira jó volt. A többiek inkább a kékáfonyás halloweeni különkiadásra esküdtek, de nem baj, annál több maradt nekem a sütőtökös finomságból. Persze az is lehet, hogy az volt a baj, hogy itt már magas lázam volt, attól is mindig könnyezik a szemem. Itt akarok élni efölött a kis cukrászda fölött, és követni akarom Zoét, bárhová megy. Mondjuk félő, hogy akkor egész nap pilateseznem kell majd, mert k kövér leszek különben, de mindegy.
PLANTEGA: olyan mint egy Subway, csak az a különbség, hogy ez jó. Összeválogathatod, hogy mit szeretnél a kenyérbe, de ha decision burnoutod van, és hozzám hasonlóan vagy tíz percig meredsz magad elé üveges szemmel a pult előtt, akkor vannak előre összeállított szendók is. Elvitelre kérheted, de figyelmeztetlek, ha két saroknál tovább viszed magaddal vegán sajtszószos lesz a táskádban minden, és k nehéz kimosni babatörlő kendővel, én szóltam.
VIDAVERDE: ez egy nagyon hangulatos mexikói étterem, ahol a szokásos életmentő kedvencemet toltam az éjszaka közepén, tortillachips avokadókrémmel. Minden más is akadt az asztalunkon, mert annyira éhes voltam, hogy mindent is összerendeltem, de aztán a negyedét se tudtam megenni. Szerencsére Kristófra mindig lehet számítani ilyen szempontból. Ez az étterem viszonylag közel van a Studio 54-hez, ahol megelőzőleg egy Louis Armstrong musicalt néztünk meg. Amúgy én annyira de annyira akartam menni a Broadwayre egy előadásra, hogy kb. mintegy volt, mire, csak menjünk, és közben jöttem rá, hogy engem amúgy sajnos nem érdekel Lois Armstrong élete, és a dalait sem ismerem, úgyhogy végigaludtam az egészet. Biztos eddigre ütött be a sok éjszakázás, meg az időeltolódás meg a minden, mert nem csak én jártam így, hanem több, mint a fele csapatunk szunyókált egy picit. Szegény Louis. Azt a leghíresebb számot amit mindenki ismer a legvégére hagyták, úgyhogy akkor feltámadtunk, és éhesek lettünk, így kötöttünk ki a Vida Verdében, a Studio 54 közelében.
BEYOND SUSHI: Jaj hát most így visszaemlékezve elég emocionális út volt ez a new yorki. Itt is bőgtem. Amúgy utálom a sushit, de nyugi nem ezért bőgtem, hanem mert ez volt az utolsó esténk New Yorkban és nem akartam hazajönni. Három fogásos mennyei vacsora menüt állított össze nekünk Guy Vaknin séf, és itt volt Barta Zsuzsi is, úgyhogy volt sajttorta a végén:-)
Folyt. köv., addig is találkozzunk itt:
Leave a Reply