Van egy furcsa kettősség az endometriózis körül, amit csak az ért igazán, aki benne él.
Egyszerre ott van a túl sok információ, és közben a teljes káosz. Egyszerre érzed azt, hogy „minden elérhető”, és közben azt is, hogy valójában semmi sincs igazán a helyén. Kutatások, orvosi vélemények, egymásnak ellentmondó ajánlások, fórumok, történetek, és te ott állsz valahol középen, és próbálod összerakni, hogy ebből mi vonatkozik rád.
És közben telik az idő.
És közben fáj.
És közben döntéseket kell hoznod.
A SisterHood valójában ebből a pontból született meg. Nem arra gondoltam, , hogy „kell egy újabb tananyag”, hanem abból a nagyon konkrét, nagyon ismerős élményből, hogy valaki végre vegye már a kezébe ezt az egészet, és rakja össze úgy, hogy annak értelme legyen.
Az elmúlt években ez lett belőle. Egy olyan tér, ahol benne van minden,amit ma az endometriózisról tudunk, de még az is, hanem az is, ami már látszik a horizonton, csak még nem érkezett meg a hétköznapi gyakorlatba. Több száz kutatás, különböző országok orvosi megközelítései, életmódbeli stratégiák, mentális és testi megküzdési utak, de nem egymás mellé dobálva, hanem egy rendszerbe rendezve, amiben végre látod, hogy mi mihez kapcsolódik, és hogy neked személy szerint ebből mi fontos és mi felhasználható.
Szóval, megvolt a rendszer, és az emberek imádták. És mégis, egy idő után valami nem hagyott nyugodni.
Mert a tudás önmagában nem old meg mindent.
Lehet, hogy pontosan tudod, mit kellene csinálnod – és mégsem csinálod. Nem azért, mert nem vagy elég kitartó, hanem mert nincs körülötte struktúra, nincs visszajelzés, nincs megtartó közeg. Mert egyedül próbálod végigvinni.
És ez az a pont, ahol a SisterHood most szintet lép.
Nem az történik, hogy „még több anyagot” kapsz. Hanem az, hogy végre nem maradsz egyedül az anyaggal.
Havi élő alkalmak, ahol nemcsak hallgatod, hanem beépíted. Közös tervezés, ahol nem január elsején határozod el magad, hanem minden hónapban újrahangolod. Journal Club, ahol nem neked kell PubMedet meg fórumokat böngészned éjjel, hanem valaki érthetően elmondja, mi változott, és ez rád nézve mit jelent. Mentális check-in, mert ez az egész nemcsak a testedről szól. És egy közösség, ahol nem kell magyaráznod, hogy miért vagy fáradt, miért félsz egy döntéstől, vagy miért érzed néha azt, hogy elvesztetted a kontrollt.
És talán ez az, ami a legfontosabb.
Hogy ez már nem csak egy tudástár, hanem egy hely, ahol összeáll a kép — és közben te sem esel szét.
Az pedig, hogy közben egyre többen csatlakoznak úgy is, hogy nincs endometriózisuk, vagy maradnak azután is, hogy már teljesen gyógyultnak érzik magukat, tünetmentesek, megszületett a babájuk, és mégis velünk maradnak, mert csak egyszerűen szeretnék egy tudatosabb, stabilabb, jobban vezetett életet élni… valahol teljesen logikus.
Mert végül nem is csak erről a betegségről szól.
Hanem arról, hogyan tudsz visszavenni valamit abból az irányításból, amit egy időre elvesztettél.
És most először, ez nemcsak egyéni út, hanem ott vagyok benne, egy közös kis zért csapatban, mentorodként és társadként.
Jelentkezz most, és azzal bebetonozod magadnak a jelenlegi árat is, Nem fog változni neked, ahogy egyre gyarapszik az érték a klubban. Nyitva vannak az EndoStop Sisterhood kapui, és most vasárnap már találkozunk egy első eligazításra, élőben az új Facebook-csoportban.
Találkozunk odabent:
Árvai Nóra
HU 
EN
Hagyj válaszolni