Az összes meddőségi probléma mögött a nők 25-40% -ánál találnak endometriózist a fogamzási nehezítettség hátterében. Számos mechanizmus áll ennek a hátterében, hogyan tud az endometriózis negatív hatással lenni a termékenységre és a várandósságra a teljes szaporodási folyamat során.
Sőt, az endometriózis emellett úgy tűnik, gyakran rossz szülészeti eredménnyel jár, ideértve a koraszülést és a nem megfelelő intrauterin növekedés kockázatát is növelheti. Egyes kutatások szerint sajnos a vetélés az egyik leggyakoribb szülészeti komplikáció az első trimeszterben.
Az irodalomban ellentmondásos tanulmányok vannak a vetélés és az endometriózis kockázata közötti összefüggésről. Néhány tanulmány azzal érvelt, hogy az endometriózis növeli a vetélés kockázatát, mások viszont nem találtak ilyen jellegű összefüggést.
Yang és munkatársai, kínai tudósok egy csoportja, a Reproduktív Biológia és az Endokrinológia című folyóiratban egy áttekintő klinikai tanulmányt jelentettek meg Az endometriózisban szenvedő nők vetélésének kockázata: retrospektív kohorsz tanulmány”. címmel ennek a kérdéskörnek az átfogó tisztázása érdekében.
A szerzők ezt az összefüggést olyan endometriózisban szenvedő nőknél igyekeztek megfigyelni, akik nemrégiben estek át IVF programon. Az ő eredményeik alapján megállapították, hogy az endometriózis nem olyan betegség, amely növelné a vetélés kockázatát. Nem volt szignifikáns különbség az endometriózisban szenvedő és abban nem érintett nők között a vetélés arányában.
Továbbá nem találtak ilyen jellegű összefüggést sem az endometrioma jelenlétének alapján, sem akkor, amikor annak kiterjedtsége alapján értékeltek az eredményeket, tehát úgy fest, az endometriózis nem feltétélen vezet vetéléshez, és a súlyosabb endometriózis sem feltétlen vezet gyakrabban vetéléshez, mint az enyhébb fokú.
A vetélés aránya nem változott az endometrioma méretétől függően.
Nézzük, hogy mi történt pontosan ebben a vizsgálatban.
Ez a retrospektív kohorsz vizsgálat tanulmányozza az endometriózis jelenlétének hatását a vetélés kockázatára friss IVF-cikluson átesett nőknél .A laparoszkópiával vagy laparotomiával diagnosztizált endometriózisban vagy petefészek csokoládé cisztában szenvedő nőket vizsgálták összevetve a kontrollcsoportban endometriózisban nem érintett, de IVF-fel kezelt nőkkel. Mindegyikük az első IVF cikluson esett át, és a friss embrió-transzfer után bizonyosodott, hogy egy magzattal lettek várandósak.
A petefészek endometriómát legalább két kismedencei ultrahangvizsgálattal diagnosztizálták az IVF előtt, és ezt az ultrahangvizsgálatot 3 hónap elteltével megismételték a diagnózis megerősítése érdekében.
Az IVF ciklus során minden nő esetében standardizált klinikai protokollt alkalmaztak. A klinikai terhességet az embrió transzfer után 30 nappal a transzvaginális ultrahangvizsgálattal igazolták. A várandósságokat a terhesség 24 hetéig kísérték, ezalatt figyelték a vetélések számát és esélyeit.
A vizsgált csoportban összesen 1006 endometriózisban szenvedő nő vett részt, a kontrollcsoportban kétszer ennyi endometriózissal nem érintett nő volt.
A vizsgálat legfontosabb eredménye, hogy nem volt szignifikáns különbség a nők és a kontrollcsoport között a vetélés arányában.
A többi vizsgálathoz képest a minta nagy elemszáma egyértelműen a vizsgálat egyik legnagyobb erősségét jelenti. A retrospektív tervezés, az endometriózis pontos műtéti besorolásának lehetetlensége, a petefészek endometrioma szonográfiai diagnózisának megbízhatatlansága és a petefészek endometrioma viszonylag kis mérete viszont a vizsgálat korlátait jelentik, és a további vizsgálatok szükségességét vetik fel.
Leave a Reply