Tudom, hogy az endometriózissal való harcom még nem zárult le, de a történetem már így is siker sztori. Épp a minap fogalmazódott meg bennem, hogy, bár még mindig sok mindentől félek, amit nem tudok uralni az életemben, de az endometriózissal kapcsolatban azt érzem, hogy nem fog legyőzni. Egyszer már felvettem a kesztyűt ellene, és újra fel fogom, ha kell. És tudom, hogy Nóri akkor is itt lesz velem. 

A történet első része talán nem is annyira fontos, hisz oly sokatok történetéhez hasonló. Nem jött a baba, kivizsgálás, laparoszkópia, endometriózis. A várva várt baba azonban a műtét után sem jött, a tünetek viszont szinte azonnal visszatértek. Diétába kezdtem, és rendszeresen sportoltam. Nekem a jóga és a futás kettőse vált be. Nóri a konzultációk során segített megfogalmazni, mit szeretnék, és mi az, amire nem lennék képes. Az első az örökbefogadás volt, a második pedig az IVF. A férjemmel elvégeztük a tanfolyamot, megkaptuk az örökbefogadásra alkalmassá tevő határozatot. Nagyon vártuk a gyermeket/gyermekeket, beleástuk magunkat a témába, igyekeztünk felkészülni az örökbefogadással járó különleges kihívásokra. Egyszer volt is egy hívásunk, de végül nem minket választott a hivatal. Akkor nagyon magam alá kerültem, de aztán onnan is felálltam valahogy. Nem sokkal azután elmaradt a menstruációm. Már csak nevettem magamban, hogy most már biztos PCOS– m is van, nem is vettem terhességi tesztet. 2 hét múlva azért teszteltem egyet, de nem reménykedtem. 

A kisfiam nemsokára 6 hónapos lesz… Ennek ellenére nem fogom azt mondani Nektek, amit annyira gyűlöltök, és amitől én is annyira rosszul voltam. „Engedd el, és sikerülni fog!”

1. Aki gyermeket szeretne, sosem fogja tudni elengedni ezt a vágyat, legfeljebb feldolgozni, elfogadni a veszteséget.

2. A megfogant, vagy örökbefogadott gyermekeinkért mi igazán megdolgozunk. Diétával, sporttal, pszichológussal, hormonokkal, injekciókkal, elvesztett babákkal, műtétekkel, cserben hagyó barátokkal, családi konfliktusokkal, szakításokkal, elengedéssel, annak kimondásával, amit még magunk előtt is elhallgattunk. Ne mondja nekünk senki, hogy azért nem lesz gyerekünk, mert rágörcsölünk! Ne engedjétek el a fületek mellett az ilyen megjegyzéseket, álljatok ki magatokért! Most már én is ezt teszem.

Nóri nemcsak személyesen, egy – az – egyben segít nekünk, de közösséget is épít.

Segítsünk egymásnak!

Sajnos sok rossz tapasztalatom volt.  Azt kell mondanom, hogy Nórin kívül kevés megértéssel és tisztelettel találkoztam. Szörnyű volt megtapasztalni, mennyire másképp bántak velem az orvosok, a hivatali ügyintézők, vagy akár az utca embere a várandósságom alatt, mint a meddőségi kivizsgálások, vagy akár az örökbefogadási procedúra során. Volt olyan háziorvos, aki kirúgott a klientúrájából, mert nem lombikoztam.

Várandósként pedig mintha minimum Szűz Mária lennék, a tenyerükön hordoztak az emberek. Legszívesebben az arcukba ordítottam volna, hogy a meddőséggel küzdők is ugyanolyan teljes értékű, tiszteletet és együttérzést érdemlő emberek, mint a terhes nők. Nem beszélve azokról, akik nem szeretnének gyereket! Ha valamit tanácsolhatok Nektek, kedves Endoblogosok, az az, hogy ne hagyjátok magatokat! Mondjátok el, ha valami rosszul esik, akár családtagról, barátról, vagy szakemberről van szó. A legnagyobb elismerésem és tiszteletem a kitartásotokért! Tudom, milyen nehéz. De nem vagytok egyedül. Csak így tovább!

Bejelentkezés konzultációra ITT

Könyvek, segédanyagok ITT

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.