Káosz és teljes bizonytalanság- nagyjából ez jellemzi most a hazai reprodukciós intézetek működésmódját. Az új központ nyitásának csúszása, az új törvények, az ingyenes gyógyszerek bevezetésének késése amúgy is megnehezítette már a dolgokat, és ebben a helyzetben ütött be a koronavírus krach. A reprodukciós intézetek legtöbbje egyik napról a másikra zárt be, minden tevékenységet felfüggesztve. Még az is nehezen dolgozta fel, aki  csak a vizsgálatoknál tartott, hát még azok, akiket a stimuláció közepén ért a hír: nincs tovább. Feleslegesen adagolt hormonok, hiábavaló idegeskedés, idő, energia, lelkierő…

Nagy nehezen feldolgoztunk, megértettük, elfogadtuk, hogy a kialakult járványügyi helyzetben jobb, biztonságosabb  ez így. A lombikfolyamat során gyakran alkalmazott  szteroidok amúgy sem hagyják a megszokott módon dolgozni az  immunrendszert,  könnyebb ilyenkor elkapni bármilyen fertőzést, nem hogy egy ennyire ragályos, fertőzőképes nyavalyát, mint az új koronavírus. És bár úgy tűnik a kutatásokból, hogy  a nagyterhesek nem fokozottan veszélyeztetettek, és a magzatba sem megy át a vírus méhen belül, a terhesség elején nyilván nem szerencsés semmilyen lázas állapottal járó vírusfertőzést besz@pni, szóval, oké, legyen így, kivárjuk türelemmel, amíg lemegy a járvány. Azt nem tudjuk, meddig kell várni…

 

A legrosszabb egy ilyen helyzetben mindig a bizonytalanság.

 

Tovább fokozza ezt a feszült érzést az, hogy nem fogták az időpontokat és csúsztatták őket úgy ahogy vannak pár hónappal, hanem törölték őket, így most sokan úgy érzik, minden hiába volt, kezdhetnek megint mindent elölről, back to zero.   És akkor még nem beszéltünk azoknak a nőknek, pároknak a félelméről, akik bőven abban a korban vannak már, ahol néhány hónap,  fél év igenis sokat számít és nagy mértékben ronthatja az sikerességi esélyeket is.

Azok a nők, akik endometriózissal élnek és nemrég estek át műtéten, még azon is törhetik a fejüket, hogy akkor most mi legyen, hiszen az endometriózis akár néhány hónap alatt is kiújulhat és akkor esetleg még egy újabb műtét is szóba jöhet.

Az a néhány intézmény, akik nem állami kézben vannak, egyelőre nagyon szigorú óvintézkedések mellett, de  még folytatják tevékenységüket, sőt, egyikük koronavírus tájékoztató napi hírlevelében arról számol be, hogy berendelt nagy mennyiségű koronavírus tesztet, és azt minden dolgozón és páciensen elvégzik majd.

A bizonytalanság azonban a magánintézménybe járókat is érinti, hiszen az a fránya MÉG folytatja a tevékenységét csak ott lebeg fekete fellegként mindenki felett.

Senki sem tudja, mikor jön el az a pillanat amikor a járványügyi helyzet odáig fokozódik, hogy mindenki kénytelen lesz lehúzni a rolót.

Az európai országokban rengeteg a halott, hatalmas a veszteség a koronavírus kapcsán, teljes a kijárási tilalom és hatalmas  a pánik, szóval igen, megértettük, megállunk, türelmet gyakorlunk.

Pácienseim és Endoshop vásárlóink hihetetlenül örültek az Elmaradt a Lombik – Újratervezés, Mentális Akcióterv segítő anyagaimnak- elhatároztuk, elköteleztük magunkat amellett, hogy a magunk javára fordítjuk ezt az időt, testileg és lelkileg is erősebben, fülkészültebben, magabiztosabban kerülünk ki belőle. Előnyt kovácsolunk az eleinte csalódással és dühvel terhes szituációból.

És amint megszoktuk és megszerettük ezt a gondolatot bumm… megint minden megváltozni látszik.  A népességcsökkenés okán érzett erőteljes aggodalma végett javasolja a vezetés a lombik klinikák mielőbbi újranyitását.

A legtöbben vegyes érzelmekkel fogadtátok ezeket a híreket.

Nyilván nagyon szeretnétek gyereket végre, hiszen azért vágtatok bele a lombikba! Egy részed úgy érezheti, jujj de jó, akkor mégsem kell olyan sokat várni, hamarabb is lehet babánk!

A másik részed pedig így kontrázik: noooormális vagy?  Az egészségügyben nincs elegendő maszk és fertőtlenítő még a frontvonalban állóknak sem, akkor hogy lenne megbízható védelem egy meddőségi klinikán? Vajon mindenkit letesztelnek majd, aki belép? Még ha egyszerre csak néhány páciens lehet is csak bent a váróban, az orvos, akivel meglehetősen közelről találkozom, előttem rengeteg egyéb pácienssel töltött el egy fertőzéshez bőven elegendő időt egy kis rendelői szobában… biztosan egyikük sem volt beteg? Nem kockáztatok? Nem veszíthetem el a babámat, akiért ennyit küzdöttem, ha mégis elkapom ezt a fránya vírust? Nem veszélyes ez? Nem felelőtlen? Hisz egyetlen másik országban sem indították újra a már leállított kezeléseket…

Szeretnék néhány kérdés feltevésével a segítségedre lenni, ami megvilágítja a számodra fontos szempontokat, így segít meghozni a saját döntésedet.

Ezeket a kérdéseket gondold át, mielőtt belevágsz/ nem vágsz bele.

  • Beszéltem-e az orvosommal, vagy legalább az adott intézménnyel? Biztosan újranyitnak?    Sok orvos és intézményigazgató ellenállt miniszteri döntésnek, amíg tehette. Mit gondol, érez az én orvosom? Tud majd elvonatkoztatni a saját szorongásaitól, és legjobb tudása szerint végigvinni a folyamatunkat?
  • Néhány orvos így fogalmaz: “Az egyszerűbb eseteket elindítjuk.” Aha, és én vajon egyszerűbb eset vagyok? Ki dönti ezt el és mi alapján? Ők fognak hívni vagy én telefonáljak?
  • Van az intézményben elegendő maszk és fertőtlenítő, milyen eljárásmenetet terveznek a páciensek és az ott dolgozók védelme érdekében? Megnyugtató, kielégítő ez a válasz a számomra?
  • Most a járványhelyzet elején járunk, még nem léptünk a tömeges megbetegedések időszakába. A környező országokban minden orvos, legyen az fül-orr-gégész vagy szájsebészeti rezidens, a kórházakban koronavírusos betegekért küzd. Tudja-e az intézmény garantálni, hogy a stimuláció közbeni leállítás nem fog mégegyszer megtörténni, a lombikkezelést végző orvosok lombikkezelést végző orvosok maradnak akkor is, ha keményebbre fordul a helyzet, és nem kerülök újra padlóra a felesleges hormonkezelés miatt?
  • Várhatók biztonságosabb időpontra a lombikkal, vagy nagyon sürgős? Fenyeget-e a teljes petefészek kimerülés, vagy elérhetem a lombikkezelés felső életkori határát az elkövetkezendő fél évben, mire a járvány várhatóan lecseg?
  • Ismerve saját határaimat, képes vagyok-e megküzdeni az extrán stresszes körülményekkel a lombikkezelés és várandósság alatt, vagy szívesebben várnék egy kicsit a nyugalmasabb időszakra, és akkor vágnék bele? Ha belevágok, melyek azok a módszerek, technikák, lehetőségek, amelyek segítenek nekem a megnövekedett stresszt kezelni?
  • Zavar-e engem, hogy a párom nem lehet majd ott a vizsgálatoknál, leszívásnál velem? Zavarja-e őt, s ha igen, mennyire?
  • Rendben vagyok-e azzal a gondolattal, hogy a beültetésre esetlegesen most nem kerül sor, hanem egy későbbi időpontban  fagyi babákat kapok majd vissza?
  • A párom és én egyetértünk-e a döntésünket illetően, egy csapat vagyunk-e?

Egy kis kitekintés:

Walter Mischel, a Columbia Egyetem professzora a hatvanas években végezte el vizsgálatát, amely a pillecukorteszt nevet kapta. A kísérletben négyéves gyerekeket állítottak választás elé: megehetik a tányérra helyezett pillecukrot azonnal, vagy ha várnak vele tizenöt percet, akkor a vizsgálatvezető visszatértekor kettőt fognak kapni. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek ebben a korban mekkora önfegyelemre képesek, illetve, hogy ki tudják-e előre számítani, hogy melyik esetben járnak kedvezőbben. Egy másik kutatási kérdés volt még, hogy ha megértették az összefüggést, akkor vajon képesek-e késleltetni a cukor megevését a későbbi , de nagyobb jutalom érdekében. Ezután tizennyolc éven keresztül nyomon követték a kísérletben résztvevő gyerekek sorsának alakulását. Az összegyűjtött adatok alapján pedig azt állapították meg, hogy azok a gyerekek, akik elegendő önuralommal rendelkeztek ahhoz, hogy kivárják a második pillecukor megérkezését, később sikeresebbek voltak a tanulmányaik során, magasabb pontszámot értek el az egyetemi felvételin, szilárdabb volt az önbecsülésük és összességében elégedettebbek voltak az életükkel. Eredményeik alapján olyan  következtetéseket vontak le, hogy a gyermekkori akaraterő és késleltetési képesség bejósolhatja az életben való boldogulás alakulását.

Extra info: sok páciensem továbbra is teljes bizonytalanságban van, azt sem tudja, az adott intézmény valóban kinyit-e, s ha igen, mikor. A következő telefonszámon hívhatod az illetékes ügyosztályt, őket érdemes hívogatni információért, ha valaki tudni fogja, az minden bizonnyal először ők lesznek:

Állami Egészségügyi Ellátó Központ: Meddőségkezelési eljárásokért felelős főigazgatóság 061 350 2001 mellék: 2106  ( Egészségügyért Felelős Államtitkárságról irányították ide tovább)

Update: az ezen  a telefonszámon elérhető ügyosztály csak a finanszírozással foglalkozik, nem az ütemezéssel

Kívánom, hogy úgy alakuljon ez a helyzet, ahogy számodra a lehető legkedvezőbb!

Ha most, nehezített körülmények között  veted bele magad, akkor azért, ha pedig vársz és előnyt kovácsolnál a várakozásból, akkor azért,  jelentkezz be biztonságos, online zajló pszichológiai, perinatális szaktanácsadói konzultációra ITT, szeretettel várlak! 

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.