A pszichológiai gyakorlatban sokszor fordultunk a különféle művészetekhez, művészi megnyilvánulásai formákhoz, amikor a megoldást máshol sejtjük, nem az intellektuális beszélgetés szintjén.
A kreatív írással 13 évvel ezelőtt, Abody Rita egy workshopján találkoztam, és meghatározó élmény volt. Azóta rengeteget olvastam, tanultam róla, és ezzel párhuzamosan nem csak az irodalmi, hanem a pszichológiai vonatkozásokban is elmélyültem. Ez utóbbiról Pennebaker írt könyvet Gyógyító írás címmel.
Ez a negyedik cikk az EndoBlog kreatív írás sorozatában.
ITT találd az első részt, az Én hajóm gyakorlatot, ITT pedig a második részt, ami a Potyautas novelláról szól. Ahogy ígértem, a Potyautas hívószóra egy másik történetet is megmutatok nektek.
Végtelenül egyszerű: csak kapsz egy szót, ami a novellád, történeted címe lesz, és leírod azt, ami eszedbe jut róla. Bármit. Ne gondolkozz azon, hogy szép-e, jó-e, itt nincs helyes válasz, cak engedd, hogy kiszakadjon belőled a történet.
Fontos, hogy kézzel írj, ne gépelj, ez segít az elmélyülésben.
A következőkben most egy olyan történetet mutatok nektek, amit magam írtam, amikor azt kaptam címként, hogy AZ ELSŐ ÉJSZAKA JOGA.
Ha akarsz, kérhetsz szót, címet egy barátodtól, vagy belelapozhatsz csukott szemmel egy könyvbe, és ahol az ujjad landol, az a szó lesz a te történeted címe… ahogy jólesik!
Most tehát következzen az én második írásom az Első éjszaka joga hívószóra.
Az első éjszaka joga
Milyen kicsike! Milyen édes! Ártatlan kis lélek,hat hete sincs még a világon.
Ellenállhatatlan vágyat érez magához szorítani, és csak ölelni. Olyan régóta várt rá! Az utolsó pár hétben már mindennap érezte a hiányát, már hozzá tartozott. Mindent alaposan eltervezett, felkészült, hónapok óta rendületlenül bújta a szakkönyveket. Mindent megvett számára, amire valaha szüksége lehet, és mindent , ami egészen biztosan soha nem kell majd.
Úgy fogta a kezébe, gyengéden és félve, mint egy újszülött kisbabát. Óvón körülöleli ujjaival, puha plédbe bugyolálja, s ügyetlenül egyensúlyozva elindul. A terepszín ruhás férfi pénzét számolgatja, nem figyel rájuk, de bajsza alól azért utánuk morrant. –„ Az első éjszaka ám lehet még baj vele.”
De a nő nem hallotta meg, ő már máshol járt, mit járt, lebegett. A világ tompán morajlott körülötte, minta álmodna.
Az autó ütemes ringatása álomba ringatta ölében a kiskutyát. Óráknak tetszett, mire hazaért, s boldog –büszkén mutatta férjének az új jövevényt.” Ő Ormonát Üvöltő Fatime”-mosolygott, és ünnepélyes mozdulattal nyakába csatolta magenta színű, swarowski kristályos nyakörvét.
Körülállta, csodálta a család a dús, ragyogó bundáját, fekete gombszemeit, elegáns járását, kecses mozdulatait. A kis állat magától értetődő természetességgel fogadta az őt illető hódolatot, s örömmel vette birtokba márkás játékait, puha fekhelyét, a finom falatokat. Amikor elfáradt és ráunt sikerére, édes álomba merült.
Éjfél körül panaszos nyüszítésre ébredtek. Először csak egy finom, értetlenkedő jelzés, majd egyre sürgetőbb, dühös vinnyogás. A nő sietve magára kapta köntösét, a sötétben tapogatózva kereste a vadonatúj luxuskennel kulcsait. „Mi a baj kiskutyám?” Talán éhes, talán pisilni kell, talán rosszat álmodott… két óra múlva már minden elképzelhető lehetséges gondját orvosolták, de a szívettépő kölyöksírás csak nem maradt abba.
Bár a férfi ezeddig makacsul ellenállt, most karjaiban vitte be szobájukba az ebet, s felesége könyörgő tekintete még arra is rábírta, hogy szó nélkül tűrje, amikor a jószág feltornázta magát az ágyukra, és jólesően összeggömbölyödött köztük. A mutatvány után elégedetten szusszantott egyet.
A nő mozdulni sem mert, nehogy megzavarja álmát. Ahogy rápillantott, elérzékenyült: ott piheg mellette a kiskutya, teljes nyugalomban, pofáján éteri boldogság, mint egy kicsi angyal. A férfi szintén nem moccant, tagjait akarattal feszítette mozdulatlanságba, nehogy elárulja magát. Ahogy a kutyára pillantott, a düh hullámokban lepte el agyát. Ott liheg mellette az a büdös dög, pofáján kaján vigyor, és elégedetten nyújtózik. Ma még…-gondolta-ma még elnézem neki, hogy itt legyen…az első éjszaka joga. Na, de majd holnap.
A kutya valóban megnyugodott, békésen szuszogott gazdasszonya oldalán. Érezte jól, hogy a férfit nem sikerült megnyernie magának, de cseppet sem bánta. Ma még-gondolta-, ma még elnézem, neki, hogy itt legyen…az első éjszaka joga. Na, de majd holnap.
Ha szeretnél jobban elmélyedni a kreatív írásban vagy más, önimsreeti, önfejlesztő gyakorlatban, akkor szeretettel várlak online pszichológiai konzultációmon!
Leave a Reply