A csapból is az folyik, hogy ne add fel, nézd a dolgok pozitív oldalát, mosolyogj, akarj meggyógyulni…Érezted már úgy, hogy szívesen ráborítanád az asztalt a kéretlen tanácsadókra, akik szerint nem akarod eléggé a gyógyulást, vagy nem is akarod igazán azt a gyereket, vagy épp ellenkezőleg, túlzottan akarod azt  a gyereket és ne görcsölj rá, illetve próbáld ki még ezt a krémet vagy azt a cérnabeültetést és ráolvasást, és tudom, hogy már ezer helyen voltál de van ez a látó aki…

Ha egy ideje már együtt élsz az endometriózissal, akkor nagyon valószínű, hogy te is találkoztál már hasonlóval. Az áldozathibáztatás nagyon gyakori jelenség, hiszen ha úgy gondoljuk, hogy az az ember, aki beteg, biztosan nem figyelt oda magára,  rosszul evett, dohányzott, ivott,  és az a lány, akit megerőszakoltak, biztosan kihívóan öltözött, akkor abba a boldog és biztonságos érzésbe ringathatjuk magunkat, hogy a világ, amiben élünk, igazságos, csak a rossz emberekkel történnek rossz dolgok, ergo, ha mi jó emberek vagyunk, biztosan minden rendben lesz velünk. Az igazságos világba vetett hit elemi emberi igényünk, extrém példája Beni egyik tanára, aki szerint aki a padján hagyja a tollát és nem a padjában, az ne csodálkozzon, ha a toll ellopódik.

Többek között miatt az áldozathibáztató magatartás miatt olyan nehéz néha kiadni a feszültségét annak, hogy tele a hócipőd a cisztákkal, a műtétekkel, az orvosokkal, a hormonbogyókkal, a főzőcskézéssel, a  mellékhatásokkal, pedig lehetsz a világ legoptimistább és legcélratörőbb embere, akkor is elő fog fordulni, hogy néha elfáradsz és elkeseredsz a gyógyulásig vezető úton. Ez pusztán annyit jelent, hogy érző emberi lény vagy, és teljesen rendben van.

Vannak úgynevezett alap érzelmek, mint az öröm, undor, szomorúság, félelem, düh, meglepetés- ezek biológiailag megalapozottak, tehát minden embernél veleszületetten megjelennek. Viszont az, hogy Az, hogy mennyire mered, tudod, akarod kifejezésre juttatni az érzéseidet, egy nagyon fontos tulajdonság, és mint oly sok minden, ennek a gyökere is a gyerekkorhoz nyúlik vissza. Egyrészt szabályozza a kultúra, amelyben élünk, másrészt a szülői minta és neveltetés. John Gottmann pszichológus írta le, hogy milyen hatalmas különbségek vannak az érzelmek kimutatására adott reakciókban a családoknál. Négy szülői hozzáállást különítttek el:

  • Érezlmi fejlesztő
  • Elutasító
  • Helytelenítő
  • Laissez-faire (be nem avatkozó)

Az érzelmi fejlesztő szülő már egészen kicsi kortól segít felismerni, elkülöníteni és megérteni az érzéseket a gyermeknek. Bátorítja a gyermeket az érzések kifejezésére, legyen az düh vagy szomorúság, s az az elfogadás által érvényesíti, “legalizálja” a gyermek érzéseit. Jogod van ezt érezni, teljesen rendben van, érezni nem bűn, hanem természetes emberi működés- ezt az üzenetet közvetíti a gyermek felé, aki emiatt később sem igyekszik eltitkolni vagy elnyomni az azokat. A szülők az érzések elfogadása mellett azt is megtanítják a gyermeknek, hogy az érzések átmenetiek,viselhetők, kibírhatóak, és a legfájdalmasabb élményekből is van kiút. Az ilyen szülők által nevelt gyermek érzelmi intelligenciája magas, képes saját maga és mások érzéseinek a felismerésére, megértésére, szabályozására.

Az elutasító szülő elbagatellizálja, érvényteleníti, semmibe veszi a gyermek érzéseit. A “kisfiúk nem sírnak”, “ne butáskodj”, “katonadolog” típusú megnyilatkozásokkal  a szülők azt üzenik, az érzések nem helyénvalók, terhesek, ezek a szülők nem tudnak a gyermek érzéseivel mit kezdeni.

A lasissez-faire szülő nem avatkozik bele semmibe, a gyermek szabadon kiélheti és megélheti az érzéseit, de a szülő nem segít megérteni és feldolgozni, szabályozni azokat.

A helytelenítő szülő nem egyszerűen semmibe veszi, hanem határozottan bünteti az érzelmek kifejezésre juttatását, szidással éri el, hogy a gyermek “leszokjon” az érzések kimutatásáról. “Nem megmondtam, hogy ne hisztizz, fejezd már be, hallgass, indulj a szobádba!”

Legközelebb, amikor elkeseredsz, figyeld meg, kinek és hogyan beszélsz az érzéseidről. Gondolkodj el azon, nálatok, a ti családotokban mi történt, ha sírtál, ha szomorú vagy dühös voltál. Az érzelem kifejezés képessége felnőttkorban is fejleszthető, gyakorolható, érdemes figyelmet szentelni neki, mert egészen új dimenziók nyílhatnak meg előtted, ha elfogadod és ki is mered fejezni az érzéseidet, legyenek azok pozitívak vagy negatívak.

Bejelentkezés konzultációra ITT

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.