Ma egy nagyon személyes dolgot szeretnék veletek megosztani. Egy kedves volt páciensem meglepett engem, és jelölt egy pályázatra, amelynek ugyan díjazottjai között nem szerepelek, de ha elolvasod ezt a levelet, amit küldött nekem, megérted- ennél nagyobb nyereményre én nem vágyom. Számomra ez mindent visz, könnyezve olvasom és osztom most meg veletek.

“Ezúton szeretném jelölni a pályázatra Árvai Nórát, krónikus női betegeket segítő pszichológust. Közel 10 éve dolgozik pszichológusként, azért döntött a krónikus nőbetegek támogatása mellett, mert kisfia születése után maga is megjárta saját kálváriáját, és megtalálta a belőle kivezető utat. Azt mondja, hogy ő egy évben két születésnapot ünnepel, egyiket, a szeptemberit, amikor a világra jött, és a tavaszit, amikor úgy döntött, meggyógyul.

Azóta 8 könyvet írt, 501 hálás édesanya küldött neki újszülöttfotót, blogján több mint 1000 segítő és figyelemfelhívó cikket írt, Facebook oldalát több ezren követik, ő mégis ugyanaz a szerény, mosolygós, életvidám nő, akit annak idején sok-sok évvel ezelőtt megismertem.  Cikkeiből a szakértelem mellett mély empátia, segíteni akarás ragyog át, inspiráló és bátorító közeg, amely semmire nem akar rávenni, de valahogy mégis azt érzem, akkora tisztelettel beszél rólam és a testemről, hogy nekem is nagyobb kedvem van valóban tisztelettel bánni saját magammal, mozogni, jól enni, hogy segítsem a testemet a munkájában.

 

Az ő történetét itt olvashatjátok:

https://endoblog.hu/bemutatkozom

Első, a mellek szeretetteli önvizsgálatával kapcsolatos cikkét még 2012-ben írta “Nem mellesleg” címmel. Itt található:

https://endoblog.hu/endometriozis-blog/nem-mellesleg

A témában számtalan előadást tartott, szívügye, hogy eloszlassa a tévhitet, hogy a rákbetegek maguk tehetnek a betegségükért, küzd, ahogy ő fogalmazott egyszer a “Titok, mágikus kertek és szeretet fátylak bűntudatkeltő ezo-bullshitje” -ellen, magyarázza, hogy a rák nem úgy működik hogy rákra gondolsz rákos leszel.

Szeretné levenni a terhet a betegek válláról, hogy igenis lehet elkeseredni, lehet rosszra gondolni, lehet vonyítva sírni, aztán pedig fel kell kaparni magad a padlóról és menni kell a gyógyulás felé. Legújabb mániája most a “gyógyulj te is, gyógyuljon a föld is”- kampánya, amelyben egészség- és környezettudatos tippjeit osztja meg a követőivel.

Számomra a legnagyobb segítséget az önbizalmam, női önértékelésem helyrehozásában nyújtotta a műtét után.

 

Blogján eleinte főleg endometriózissal foglalkozott, de írásainak hatására egyre többen keresték meg egyéb női betegségekkel és daganatos betegségekkel is. Eredetileg én is cisztásodás, fura testi tünetek megoldását kerestem nála, de a harmadik ülésünkre már egy friss diagnózissal a kezemben érkeztem hozzá. Máig emlékszem az arcára, a hangjára, a szavaira. Még csak nem is éreztem azt rajta, hogy sajnál, egészen különleges volt a hozzáállása. Elmondtam neki, hogy megjött a szövettan, rákos vagyok. Annyit hallottam a megelőző napokban, hogy ez szörnyű, úristen, jaj te szegény, mi lesz most… ő nem sajnált. Fura dolog ez, mert nagyon velem érzett, de nem sajnált. Magabiztos volt, rám mosolygott, nyújtott egy papírzsepit, és inkább mondta, mint kérdezte:

-Akkor most változatunk egy kicsit a terveken, rendben?

 

Erőt, időt, energiát nem kímélve állt mellettem a betegség ideje alatt, ha éjszaka e-maileztem neki is tíz perc múlva válaszolt, megnyugtatóan, szeretettel. Igazi szövetségesre leltem benne, tartotta bennem a lelket anélkül, hogy észrevettem volna, csak utólag döbbentem rá, mi mindent végigcsináltam, mi fájdalmon, testi és lelki szenvedésem, rettegésen voltam túl! Csak utólag vettem észre, hogy én ezt sosem gondoltam volna magamról, hogy végig tudom csinálni. Én kételkedtem magamban, ő viszont egy percig sem kételkedett bennem. Ez elképesztő erőt adott. Egyszer finoman ki is javított, amikor arról veszéltem, mit akarok majd csinálni, ha meggyógyulok- nem ha, hanem amikor- nevetett.

Sok társamhoz hasonlóan engem is ő tanított meg újra hinni, bízni magamban, a testemben, az orvosaimban, általa tanultam meg elfogadni és szeretni a megváltozott testemet. Miatta nem az érdekel már, hogy csálén áll, hogy fut rajta egy hosszú heg- akkor is szeretem a mellemet, a testemet, mert az enyém, mert él, mert lélegzik, ül, áll, fut, nevet, képessé tesz arra hogy szeressek, hogy alkossak. Élek. Élek, és boldog vagyok. Nem szűnök meg hálásnak lenni Nórinak, mindig emlékezni fogok azokra a mantrákra, amelyeket tanított nekem. Néha még ma is megállok a tükör előtt, és elismétlem őket hangosan.

 

Bízom a testemben.

Tudom, hogy a testem tökéletesen tudja a dolgát.

Bízom magamban és

Bízom a világban, amely körülölel.

 

Ha egy valakit választhattok, akit bemutattok, akinek szócsövei lesztek, akinek gondolatait eljuttatjátok az olvasóitokhoz, Árvai Nórával nem lőttök mellé.  Egy igazi szeretet- és energiabomba, aki nappal a pácienseivel van, este a családjával és az egészséges receptkészítéssel, mozgásanyagokkal , kutyáival tölti az idejét, éjszaka pedig e-mailekre válaszol, blogot és  könyvet ír, hogy üzenete minél többekhez eljuthasson. Nem tudom, hogy csinálja, egyszer megkérdeztem, de láthatóan nem értette, miről beszélek. Ő csak teszi a dolgát. Mi pedig nem lehetünk elég hálásak érte.”

Köszönöm!!!

 

Bejelentkezés konzultációra ITT

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.