Kedves Nóri! Kedves EndoBlog Olvasók!

A mi történetünk 2007-ben kezdődött. Akkor voltam 26 éves és elhatároztuk a férjemmel, hogy gyermeket szeretnénk.
Tini korom óta voltak gondok a menstruációmmal. Összevissza jött meg, barnáztam, erős görcseim voltak. Persze azt gondoltam ez normális, és az orvosok is ezt szajkózták nekem.  Aztán fogamzásgátlót szedtem, de pár év után elkezdtem minden hónap közepén vérezni.
Mivel nem mondhatnám, hogy bejött volna, ezután abba is hagytam,  majd jöhetett a gyerek. Csakhogy nem jött. Akkor azzal magyaráztam, hogy túlvállaltam magam és az a baj. Gondoltam, majd jön az, ha itt az ideje, nem streszeltem rá. Így telt el 2 év.
Közben munkahelyet is váltottam, így tovább tolódott a gyerekvállalás, mert nem akartam az új munkahelyen azzal kezdeni, hogy rögtön elmegyek szülési szabadságra.  Aztán a 30. szülinapom után éreztem, hogy valamit tenni kell, úgy fest, ez a 30. születésnap volt a fordulópont nálam, amikor elkezdtem komolyan venni a történetet.

 

A nőgyógyász hormonokat írt fel, ami sajnos elindított egy rossz folyamatot bennem. Ugyanis akkor még nem tudtam, hogy endometriózisom van és akkor ezt a gyógyszert tilos szedni. Elkezdtem egyre rosszabbul érezni magamat, és a vágyott gyermekáldás sem történt meg.
Mivel a kezelés nem segített, tovább mentünk meddőségi klinikára. Ott derült fény a pajzsmirigy problémámra, amit azóta is kezelnek, karban tartanak. Rendszeresen járok kontrollra, figyelek magamra.
Majd egy “csodadokihoz” is elmentünk, aki szintén a fenti bogyót szedette velem. Emiatt 2 nagy ciszta lett a petefészkeimben, az endometriózis súlyosbodott a hormonális behatásnak köszönhetően. Leálltam a kezeléssel, de akkor már késő volt.
Az akkori nőgyógyászom nem akarta megműteni, hátha elmúlik. Azóta tudom, hogy az ultrahangon egyértelműen látszik, hogy melyik csokoládé ciszta és melyik nem, Nóri is elmagyarázta, hogy a csokicszisztának sűrű bennéke miatt más az ultrahang képe. Végül egy év után közölte, hogy műtsünk, de lehet hogy ki kell venni a petefészkemet.
Wtf????!!!!!
Úgy éreztem, kidobtam megint egy teljes évet az életemből, nem haladtam előre, és csak rosszabbul lettem a félrekezelések, hormonok miatt. Ekkor lett elegem, kerestem egy másik orvost, aki elsőre megmondta, hogy valószínűleg endometriózisom van. Azonnal (!!!) meg kell műteni mert  folyamatosan terjed. Nekem közben egyre iszonyatosabb fájdalmaim voltak. Testileg és lelkileg is rottyon voltam.
2014-ben műtöttek endóval. 2015-ben kezdtük a lombikot. 2016-ban az első majd 2017-ben a második terhességem szakadt meg vetéléssel. Nagyon el voltam keseredve, kezdtem azt hinni, hogy ez nekem nem megy, amikor 2018-ban kiderült, hogy szénhidrát anyagcsere zavarom van. Elkezdtem diétázni és közben felmondtam a munkahelyemen, vállalkozó lettem. Ez bevált. Az 5. lombik megmaradt és Rubennek hívják. Itt alszik az ölemben. 😀
11 év, 5 lombik, 2 vetélés, 3 terhesség és egy csodás kisfiú. Ez a mi sztorink.
Köszönöm, Nóri, hogy a lombik kezelések során és a veszteségek után mindig segítettél kijönni a gödörből. Nélküled lehet, hogy feladtam volna.
Ölellek
Zita

Endomarch 2019 az EndoBlognál: írd meg te is az endometriózis sikersztoridat! Ide várjuk 2019 március 12-én éjfélig: contact@endoblog.hu

Nőnapi kedvezménykuponod az EndoShop-on: noneklennijo

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.