November 17-én Párizsba utaztam az első endometriózis ellen szervezett futóversenyre, az Endorunra. Párizsról írtam már az endometriózis a világ körül sorozatomban, ha akkor lemaradtál volna a cikkről IDE kattintva megtalálod. Ezúttal összekötöttük az utazást a francia fővűroson kívül élő barátok meglátogatásával, így keveredtem a hideg időjárásáról híres észak-franciaországi Lille városába, ahol három napot töltöttem.
A város az ország északi részén, a Deûle folyó mentén helyezkedik el, a belga határ közelében. Lille a Nord-Pas-de-Calais régió, azon belül Nord megye közigazgatási központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Kihagyhatatlan élmény a séta Lille óvárosában a Rihour Palotától a Comtesse-szigetig, bájos kikövezett kis utcácskák, melyeket flamand házak szegélyeznek, aprócska butikok, fűszeresek, galériák, kávézók és éttermek mvárnak bármerre nézel.
A Szépművészeti Palotában egyedülálló gyűjteményt találsz mintegy 22 000 m²-en: Donatello, Rubens, Van Dyck, Goya, Delacroix, Courbet, Rodin, Monet, Chagall és Picasso alkotásait is megtalálod itt. Lill-ben található Charles de Gaulle szülőháza is, amelyhez nekem az idő rövidsége miatt nem volt szerencsém.
No és a lényeg: milyen az élet endometriózissal élve Lille-ben? Hát, mit mondjak, nem egyszerű.
Legalábbis ami az étkezést illeti, a lehetőségek száma igencsak tendál a zéróhoz. A helyi specialitások a kis flamand éttermekben főként húson és halon alapulnak, és nincs divatja a mentes életmódnak, ha cukor- vagy gluténmentes verziót keresel a reggelidhez, csak néznek rád nagy szemekkel. Ezek a kis helyi flamand vendéglők mindegyikében megtalálható a flamand sörös marhapörkölt (carbonade flamand), a waterzoï ragu és a kiejthetetlen nevű és nagyon nem gusztusosan kinéző kocsonyaszerű potjevleesch, és természetesen ezeket a cseppet sem könnyed fogásokat még le kell öblíteni valamelyik helyi sörrel.
Nagyon sok étterem van, léptem nyomon, fel is hívtunk sokat, van-e bármilyen vegán opció, de általában azt sem tudták pontosan, mi az hogy vegán, s ha nagy körülményesen el is tudtuk magyarázni, akkor utána fejüket rázták, nem, nem tudnak összedobni egy salátát, lehetetlen. I
tthon és más európai országokban már tök oké bármelyik étterembe bemenni vegánként, akkor is, ha a menüben nem szerepel kifejezetten csak növényi alapú étel, de ha mást nem is, egy egyszerű zöldsalátát mindenhol fel tudnak turbózni egy kicsit- nem így Lille-ben- „ha nincs a menün, nem lehet.” , vagy „Vegán? Ez itt francia konyha, itt mindennek van szeme.”
Tény, hogy Lille-ben teljesen felesleges hagyományos étteremmel foglalkozni, nem fog találni semmi endometriózis diéta barát opciót az ember. A legjobb mondás pedig: Vegán? Jaaaa, aki csak zöldségeket eszik. Hááát, nem mi vagyunk a legmegfelelőbb étterem erre, de ha nagyon ragaszkodik, talán egy sajttálat össze tudunk dobni.” Szuper:-D
Szóval, ha hagyományos nem lehet, vegán éttermet kellett keresünk, így reggeliztünk egy alkalommal a Pause-ben ahol előttünk szelték, pucolták a finom gyümölcsöket a friss salátákhoz, smoothiekhoz, és egy mennyei finom vegán sütit is ettem. A Le Pain Quotidienben véletlenszerűen bukkantiunk mindenmentes muffinra és egy mandulatejes turmeric latte-ra, nem is volt kiírva, hogy ez vegán opció, de kiderítettük, hogy mégis az.
A turmeric latte igazán különleges élmény, javaslom, hogy próbáld ki, elkértem a receptjét, hamarosan megírom azt is!
A többiek mind Welsh nevű flamand specialitást ettek reggelire, ami nagyon durva, képzelj el egy nagy tányért, aminek az alapja egy édesebb jellegű kenyér, kb. mint nálunk a briós, arra egy kiadós bacon szelet, arra rengeteg olvasztott cheddar sajt, fűszerek, majd a tetejére egy tükörtojás.
Mutattam erről egy fényképet a Facebook oldalunkon, Itt találod. Van egy teóriám, a flamandoknak iszonyú kalóriadúsan kell étkezniük hogy bírják azt a farkasordító, csontig hatoló hideget, ami ott fogadja a gyanútlan látogatót.
A fura öltözet, amit a lenti képen láttok, a bizonyítéka annak, hogy Lille-ben iszonyú hideg van: vittem aláöltözetet, pólót, pulcsit, télikabátot, de olyannyira nem bizonyult elegendőnek az alap téli felszerelésem, hogy be kellett szereznem még egy télikabátot, és egyszerre hordtam a kettőt. így éltem túl.
Ezt a teóriát meg is osztottam a helyi lakosokkal, persze csak azután, miután ők közölték, hogy azt hallották, Magyarországon, Budapesten azért isznak annyi pálinkát az emberek, hogy kibírják a farkasordító, csontig hatoló budapesti hideget:-D
Szóval a reggeliket megoldottuk, de a többi étkezéssel gondban voltunk, vegánként sehol nem tudtak fogadni. Szerencsére egyszer barátoknál ettünk, ahol finom mindenmentes fogásokkal vártak, illetve kétszer is visszamentünk a város népszerű olasz éttermébe, az Il Resto-ba, ahol finom antipasti tálat készítettek nekem annak ellenére, hogy semmi ilyesmi nem szerepelt a menüben.
A „vegán” tálkáról kipöckölgettem a sajtkrémmel töltött uborkát és leszedegettem a tonhal szeletkéket, és végül tényleg kész is volt a finom endometriózis diéta barát fogás:-D
Ami a sportolást illeti, Franciaországban nincs minden sarkon edzőterem, ez Lille-ben sincs másképpen, egyet találtunk van a vasútállomás melletti bevásárlóközpont tetején, az sem pörög full kapacitáson, ahogy elnéztem. Viszont van egy park, a Parc de la Citadelle ahol meglepően sokan futnak, kocognak, ami számomra tényleg hihetetlen, hogy sokan még csak nem is technikai felszerelésben, csak sima joggingnadrágban, vagy rövidnadrágban hosszú zoknival.
Én meg már attól kivoltam, ha le kellett vennem az egyiket a két téli kabátom közül:-D
Végül én kiéltem a sportolási szenvedélyemet a hotelünk taposógépén, és megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy végülis az EndoRunról jövök, szóval nem kell kimennem a jéghidegbe futkározni.
Egészséges kajákat, endometriózis diéta barát dolgokat, magtejeket, szeitánt, mindent, mi szem szájnak ingere meg tudsz vásárolni a Bio C Bon nevű franchaise hálózat boltjaiban, illetve vannak tündéri helyes kis épicerie fine boltokban, ahol kedvünkre válogathattunk olajak, fűszerek és egészséges apróságok között. Vagyis válogathattunk volna, ha nem csak kabinkompatibilis pottyásszal utaztunk volna, így kizárt volt mindennemű folyadék szuvernírként való megvásárlása. Ami nagyon tetszett, hogy minden fűszert, szirupot meg lehetett kóstolni a kis üvegcsékből.
Az biztos, hogy ebben a hideg városban a magyar karácsonyi szezonra biztosan maximálisan felkészültem, mert itt már november közepén minden ünnepi díszben és fényárban pompázott.
Még jó, hogy jól bírom a karácsonyi macerát, mert idén korán kezdődött. Ha te is szereznél egy kis segítséget, szeretettel ajánlom figyelmedbe legújabb kiadványunkat, a Stresszmentes Karácsony Endometriózisban is Recept- és Munkafüzetet, amivel tuti könnyedén veszed majd a kihívásokat.
Ennyit Lille-ről, az endometriózis a világ körül sorozatunk hamarosan új résszel jelentkezik. Addig is, ha van kedved, mutasd be lakhelyed lehetőségeit nekünk, ha távolra szakadtál kis hazánktól, várjuk a beszámolódat sok szeretettel.
Bejelentkezés konzultációra ITT
Leave a Reply