Endometriózis a világ körül sorozatunk előző részében egy kedves páciensem, akivel Skype-os konzultációkat tartunk, már mesélt nekünk arról, milyen az élet Anglia ezen részén endometriózissal. Abban a cikkben a gasztronómia témakörét járta körül, most pedig a sportolási lehetőségekről mesél nekünk.
Világéletemben fontosnak tartottam a mozgást, igyekeztem sportolni és minél aktívabbnak maradni.
Nem csoda, hogy az első Angliában töltött napomon kimentem a helyi parkba futni és sosem felejtem el, jött szemben több körön keresztül egy kis öreg és beszólt valami jófejet, hogy számolja a köreimet, és hajrá.
Szintén ezen a héten volt, hogy be szerettünk volna iratkozni a helyi gym-be. És itt jött az első meglepetés. Olyan komolyan veszik a beiratkozást, hogy addig nincs bérlet, sem alkalmi jegy amíg át nem estünk az úgynevezett „interview”-n.
Én aki aerobic edző tanfolyamra jártam Budapesten és lelkes látogatója voltam fitness termeknek, bérletem is volt többe is, ilyennel sosem találkoztam. (Lehet, hogy ez változott az elmúlt évek alatt- nem változott, továbbra sincs interjú- a szerk. ) Itt komolyan vették a terem bemutatását, a felmérést, kicsit kellett használnom a gépeket is előttük.
Koreografált órákra vagy uszodába simán bemehettünk alkalmi jeggyel interjú nélkül is.
Két dolgot emelnék ki amit imádok itt Angliában ha sportról van szó. Az első az ún. ‘park run’. Anglia szerte több mint 500 helyen szombat reggelenként fut/görkorizik/ sétál az ország apraja-nagyja 5 km-t. Rendszerint parkokban tartják, vagy a város adottságaitól függően folyóparton, tengerparton, promenádon. Friss adatok szerint 1,6 millióan futnak jelenleg. Merthogy itt is regisztrálni kell az első futás előtt, addig nem kezdheted el. 🙂 Viszont cserébe mindig mérik az adataidat, fejlődésedet nyomon követheted.
A másik kedvencem, hogy ugyan tapsztalataim szerint Magyarországon is sokan mozognak, itt viszont tényleg RENGETEGEN. Gym mellett lakom, ahol nagy futópálya van, négy focipálya, távolugró rész és ha nem lennék ennyire zajtoleráns és mozgásszerető biztos már agyamra ment volna hét minden napján – túlzás nélkül – reggel 6 tól este 10-11 ig tartó folyamatos kiabálás a focipályákról, futó csoportoktól és aerobic oktatóktól.
Igen, a vasárnap reggel hatkor hallható ONE-TWO-THREE-YESSSS mikrofonba kiabálás eredményeképp velem együtt szerintem az egész kerület elmond egy miatyánkot.
Se szeri se száma a csoportosulásoknak, úgy mint bicikils csoportok, ‘sétáljunk együtt’, készüljünk a mini-maratonra, a 10K futásra, vitorlás klub, strandröpi csapat, felnőtt, gyerek, nem-professzionális…stb.
Tényleg azt érzed, hogy bármibe bármikor belekezdhetsz és csatlakozhatsz csapatokhoz télen-nyáron, ha göndör a hajad, ha hátrafele mész, ha csak plüssállattal futsz, tutti találsz olyan csoportosulást ahol szivesen látnak.
Volt egy aranyos sztorink pár éve. Egy nagyon jó barátunk aki Magyarországon komoly sportember, fociedző kijött hozzánk látogatóba. Természetesen kellett mennünk a parkba nézni a focisokat, a gyerekek edzésést stb. Ahogy sétálunk a városban, egyszercsak megtorpant egy hírdetés előtt amely szenioroknak ún. ‘walking football’-t hírdetett. Vagyis ha már futni nem tud a kisöreg, de imádja a focit, csatlakozzon a klubhoz és öregesen, séltálva focizhat.Ismerősünk hangos röhögésbe kezdett mert azt gondolta vicc, majd amikor mutattuk neki, hogy nem-nem, itt vannak, hogy hol lehet jelentkezni és, hogy mikor vannak az ‘edzések’ hát olyan sokkot kapott, hogy a maradék pár itt töltött napon repülősóval kezelgettük, hogy magához térjen 😀
Köszönjük a beszámolót!
Bejelentkezés akár személyes, akár online konzultációra (viber, skype, facetime) a világ bármely részéről ITT.
Leave a Reply