Az én történetem 2006-ban kezdődött. Előtte 1 évet Angliában éltem és dolgoztam. Sok éven át szedtem fogamzásgátlót. 2006-ban kezdődtek az alhasi panaszaim, és a folyamatos vérzések. Több orvosnál jártam, akik között volt olyan, aki gyógyszerváltást javasolt (ami 3x is megtörtént, de semmi sem változott), és olyan is, aki petefészek gyulladásra adott antibiotikumot (havonta…).

A panaszaim nem szűntek, sőt, rosszabbodtak. Végül 2009 végén kerültem Dr. Lázárhoz, aki azonnal elmondta, endometriózisra gyanakszik, illetve azt is konstatálta, hogy a szervezetem világosan jelzi, hogy nem kér a gyógyszerből, hagyjam abba azt. Így is lett, és a panaszaim enyhültek, de nem múltak el. Ő volt az egyetlen, aki hitt bennem, aki elhitte, hogy valóban van ott valami, aminek nem kellene ott lennie.

Nagyon fáj, hogy azóta már nincs köztünk. 2010 februárjában a SOTE I. sz. klinikáján végezte el a laparoszkópiát. A húgyhólyag közelében voltak az endometriózisos összenövések, a bal petefészkemben pedig egy dió nagyságú dermoid ciszta éktelenkedett hajjal, szövet darabokkal, csont darabbal a közepén. A doktor úr szerint a kettő együtt okozta az állandó alhasi panaszaimat, és a hólyaghurutra emlékeztető fájdalmat.

A klinikára egyedül mentem be. Ragaszkodtam ehhez. Mert erős vagyok. Utólag már bántam, mert nem éreztem mégsem magam olyan erősnek… de aztán a Jóisten mintha egy angyalt küldött volna. Ő volt Edina. Ott sétálgatott a folyosón, nagyon lassan, hasát fogva és fájlalva. Egy kórterembe kerültünk. Kiderült, hogy ő már túl van rajta, és a legsúlyosabb stádiumú endometriózist diagnosztizálták nála, de sikerült minden szervét megmenteni. Összebarátkoztunk, elmondta, hogy zajlik a műtét, milyen érzés utána, én teljesen megnyugodtam. Elérhetőségeket cseréltünk. A mai napig az egyik legjobb barátnőm! Pedig 9 év telt el azóta.

9 éve vagyunk mindketten tünetmentesek. A műtét után a gyógyszeres kezelést visszautasítottam, semmilyen hormont nem akartam bejuttatni a szervezetembe, mert meggyőződésem, hogy a fogamzásgátló tabletta okozta nálam az endometriózist. Inkább elkezdtem komolyabban sportolni és egészségesebben étkezni. 2013-ban és 2015-ben születtek a kislányaim, mindkettő nagyon hamar, spontán módon fogant.

Azt szoktam mondani, hogy az endometriózis és én már két külön világ. Én már nem vagyok endós. Boldog, egészséges édesanya vagyok. Az endometriózis pedig adott nekem egy életre szóló barátságot.

Azt vallom, hogy minden fejben dől el. Az elengedés nagyon sokat segít. Az endometriózis nem igazán szerepel már az én fogalomtáramban, mert elengedtem, meggyógyultam, amit úgy érzem, az életmódváltás és a lelki elengedés tett lehetővé. Illetve a sportban találtam meg a hitemet. Úgy érzem, ha sportolok, erős leszek testben és lélekben egyaránt. Aki erős, az pedig nem betegszik meg.

Bárány-Szilfai Alida

#endosikersztorim kapmány Történetedet ide várjuk: contact@endoblog.hu

Bejelentkezés konzultációra ITT

Hagyj üzenetet

Az email címedet nem tesszük közzé.