Haptonómia és szomatodráma

 

1.Haptonómia

Egy olyan pszichológiai módszert mutatok be Neked, amelyet hazánkban még csak néhány szakember végez. Büszke vagyok rá, hogy abban a megtiszteltetésben van részem, hogy  a Francia Szomato-Pszichoterápiás egyesület elnöke, Jean-Luc Deconinc szárnyai alatt sajátíthattam el ezta  módszert, ami valójában nem is módszer, hanem egy életmód, attitűd . Jean-Luc még a módszer kidolgozójának, Franz Veldmannak tanítványa volt.

A haptonómia hasznodra válhat, ha akut vagy krónikus fájdalmakkal küzdesz, végezhető a műtéti lábadozás időszakában, várandósság során,  és elősegítheti a gyógyulásodat is. Mindemellett még szerteágazó területeken bizonyított.

 

 

A tested bölcs, elmondja, mire van szükséged.

 

I.Történet

 

A haptoterápia módszerét a holland, élete utolsó éveit Franciaországban töltő Franz Veldman (1921-2010) alkotta meg. Ösztönzői között említhetünk többek között olyan neveket, mint Bernard This és Francoise Dolto. Veldman a zsidóüldözések idején, a koncentrációs táborban figyelte meg, hogy milyen nagy jelentősége van a túlélésben az affektív kontaktusnak. Ebből a felismerésből bontakozott ki a haptonómia, az affektív kontaktus tudománya, amely szociális interakciókban és az érzelmi kapcsolatokban fedezi fel az emberek viselkedését.

A haptonómia szó a klasszikus görög hapsis (érintés, érzékelés, tapintás) és nomos (törvény, szabály, norma) szavak összetételéből származik. A haptein igéből származó hapto jelentése érintek, újra egyesülök, kapcsolatot teremtek, kapcsolódom, átvitt értelemben: tapintással kapcsolatot teremtek, hogy valakit egész-ségessé tegyek, hogy megerősítsem őt létezésében.

 II. A módszer általános bemutatása

A mai orvosi konzultációk, kezelések kultúráját protokollok teszik szakszerűvé, amelyek meghatározzák a kezelés módját. A protokollok megvédenek a reklamációktól és a biztosítási perektől, viszont miattuk nem marad tér és idő a kliens egyedi igényeit figyelembe vevő terápia számára. A haptonómia módszere az egyénre koncentrál, így lehetővé válik annak az ösztönös megértése, hogyan érzékeli az adott személy a világot és milyen motivációk irányítják a viselkedését.

Olyan, mint egy felfedező utazás, amelyet bizalmi légkörben, az intim közelség védelmében tehet meg a kliens, s amelynek során lehetővé válik a belső élmények megosztása. A haptoterápiás folyamat célja az, hogy hogy a páciens megtapasztalhassa az affektív alapbiztonság élményét, biztonságosnak érezze a kapcsolódást, a megosztást, lehetősége legyen szenvedéseinek, érzelmeinek kifejezésére egy gyengéd, finom közegben. A módszer egyaránt alkalmas fájdalmas helyzetek kibontására és új, erőt adó, feltöltő élmények megélésére. Ennek számos áldásos hatása lehet, többek között a fájdalomküszöb emelkedése, a stabilitás fokozódása.

A hiteles haptonómiai megközelítés nagy hangsúlyt helyez a személyes fejlődésre is. A terápiás viszony, amelynek része a pszicho-taktilis kapcsolat, lehetőséget biztosít a személye s növekedésre és fejlődésre. A haptonómia interperszonális, érzelmileg megerősítő attitűddel közelíti meg a klienst. Arra készteti, hogy használja érzelmi képességeit és erre alapozza életútját. A kontaktus haptonómiai fenomenológiája abban különbözik másfajta kontaktusoktól, hogy központi szerepe van benne az érintésnek, amely olyan határozott és kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy e jellegzetességei miatt pszicho-taktilisnak nevezzük. Ez az érintés eltér mindazoktól a tapasztalatoktól, amelyek orvosi rendelőkben, vizsgálatoknál, egyéb szomatoterápiás módszereknél értek bennünket. A haptonómia tulajdonképpen nem módszer, nem technika, hanem az emberi lét művészete, egyfajta életmód, attitűd.

III. Indikációk köre

A megközelítés a perinatális vonatkozáson túl is szerteágazó területeken bizonyult jelentős hatásúnak. A haptonómia szemlélete eredményesnek bizonyult a pszichoterápiában is, a hapto-pszichoterápia törekvése az, hogy a szenvedő vagy egzisztenciális szorongással, frusztrációval, kiteljesedés hiányával küszködő személyeket hozzásegítse ahhoz, hogy rátaláljanak saját belső életerejükre, s ezáltal visszanyerjék egészségüket.

További alkalmazási területe a haptoszintézis, amely a testi komfortérzetet igyekszik elősegíteni az emberi méltóság támogatása révén. A teljesség érzetének helyreállítására törekszik olyan személyeknél, akiknek testi integritása sérült valamilyen pszichés trauma vagy betegség következtében. Poszttraumás stressz esetén az alapbiztonsághoz való visszatalálást segíti. Mind a hapto-pszichoterápia, mind a haptoszintézis eredményesen alkalmazható a palliatív ellátásban, haldoklók és hozzátartozóik támogatásában.

IV. Perinatális hatonómia

Létezik szülészeti, várandós gondozási- úgynevezett perinatális haptonómia, amely  a csecsemő első életéveiben is folytatódik. Célja az apa, az anya, a testvérek és a magzat, majd csecsemő közötti kapcsolat és párbeszéd ápolása, támogatása, az anya biztonság-érzetének erősítése, a baba medencében való tartása, vajúdás- és szülés/szülés támogatás, az újszülött gondozása, tartása, stb. A haptonómia lágy módszere különösen alkalmas magzati, születéskori vagy kora gyermekkori traumákkal való foglalkozásra is.

perinatális haptonómia

IV. Az ülés menete

A haptoterápiás ülés fél-másfél órás, pontos időkeretet nehéz mondani. A páciens és a terapeuta a beszéden túl a PÁCIENS MEGHOSSZABBODÁST BIZTOSÍTÓ ÉRINTÉS-KONTAKTUS RÉVÉN létesít kapcsolatot egymással. A terapeuta feltétel nélküli szeretetet, elfogadást sugároz a páciens felé. viszonyulása nem erotogén, csábító, ugyanakkor nem is agresszív vagy elkerülő jellegű. A terapeuta maga is nagy figyelmet fordít érzéseire, átadja magát a páciens élményének, amely egész lényét áthatja anélkül, hogy elárasztaná. A terapeuta az érintés- kontaktuson és szóbeli megnyilvánulásain keresztül meghívja a pácienst érzései átélésére és kifejezésére, és megerősíti a pácienst abban, amit átél. Nem arról van szó, hogy az ember terapeutaként csinál, ad valamit, hanem csak felhívja a másikat arra, hogy jöjjön, hogy elengedje magát, hogy bátran beszéljen, hiszen ezáltal hallgathatja meg a terapeuta  is, és ezáltal erősítheti meg mindazt, amit bizalmasan közöltek vele.

2. Szomatodráma

A szomatodráma egy testorientált, szomato-pszichoterápiás, tehát a testet alapul vevő önismereti módszer, amely kreatív, játékos módon ad lehetőséget arra, hogy saját testünk rejtett működését jobban megismerjük és befolyásolni tudjuk, ezáltal pedig képesek leszünk magunkat komplex, pszichoszomatikus nézőpontból érzékelni és gyógyítani.

A folyamat során lehetővé válik, hogy találkozzunk testünknek tudatunk elől elrejtett titkaival, és érzelemgazdagabb kapcsolatba kerüljünk – szimbolikusan csakúgy, mint valóságosan – saját testrészeinkkel. A módszer azon az elven alapul, hogy a saját testünkről alkotott elképzeléseink megismerése és átalakítása gyógyító folyamatokat indíthat szervezetünkben, sok esetben egy makacs, tudattalan blokk feloldása révén. Gyakran előfordul, hogy a testi folyamat mögül kibomlik a lélek drámája is, elfelejtett gyermekkori emlékek, családi konfliktusok, el nem gyászolt veszteségek, eltemetett szégyen okozza panaszainkat. A gyógyulás folyamatai meglepő gyorsasággal indulnak el, amint az eddig elrejtettet, elnyomottat megjelenítjük. A találkozók célja a testi és lelki önismeret elmélyítésén kívül a testi folyamataink, tüneteink jobb megértése, és a testi-lelki gyógyulás akadályainak elhárítása.

Hogy zajlik a szomatodráma terápia?

A módszert általában csoportos formában alkalmazzák, a pszichológus dramatikus módszerekkel, érzékenyen irányítja a résztvevőket. A terapeuta értőn vezeti a játékot, de háttérben marad, amennyire csak lehetséges.Amikor dramatikus eszközökkel a színpadra állítjuk valakinek a testrészeit, illetve testi folyamatait, egy új felismeréseket adó és egyben kiválóan formálható felületet hozunk létre, a tüneteket, testrészeket más emberek segítségével jeleníthetjük meg. Mindig a testből indulunk, a testnek a tünetekben és panaszokban megnyilvánuló „beszédét” fordítjuk színpadi nyelvre, majd azt a lélek nyelvére, majd ismét színpadira, hogy aztán egy átalakított mintázatot engedjünk vissza a testbe.A résztvevők szeme előtt kibontakozó drámák lehetőséget adnak számára különböző szerepekbe való belehelyezkedésbe, kipróbálva akár azt is, milyen lehet például egy fájó térdnek, vagy egy vetélés utáni női méhnek lenni. A dramatikus módszer a felvillanó testi témák cselekvéses feldolgozására ad lehetőséget, megadva a résztvevőknek a saját testét, személyét érintő döntések szabadságát és a kreativitás lehetőségét. A hatás egyénfüggő és sokféle lehet, de akár katartikus érzetekkel jár, akár csendes-szemlélődő pozícióba helyezkedik az érintett az ott megtapasztaltak hallatán-láttán, biztosan sok gondolkodni, változtatni valót hagy nekünk a drámát követő napokra.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

Kérem a legfrisebb kutatásokat, legfinomabb recepteket és jó híreket

minden kedden a levelesládámba!