Rák?

Hozzászólások: 0

I.3. Az endometriózis és a rák

 

Az endometriózis szignifikánsan növeli bizonyos petefészekrákok kialakulásának esélyét, ráadásul az endometriózis-asszociált petefészekrák egy teljesen különálló betegségnek tűnik: a betegek fiatalabbak, korai stádiumban diagnosztizálhatóak, alacsonyabb grade-ü (ez nagyjából annyit jelent hogy kevésbé előrehaladott) az elváltozás és jobbak a túlélési esélyek. Ennek a genetikai hátterében az állhat, hogy egy bizonyos molekuláris mechanizmussal az endometriosis sejtekben működésképtelenné válnak olyan daganat ellenes gének (tumorszupresszorok), melyek megakadályoznák a sejtek rákos elfajulását (PTEN, TP53 egyéb tanulmányokban ALID1, MMAC is).
A pontos mechanizmusok, amely az endometriózis rosszindulatú transzformációját elősegítik, máig nem tisztázottak, hiába a több történelmi és genetikai átfogó tanulmány.[1] Egyesek az endometriózis csomók kromoszómáiban megjelenő heterozigótizmus elváltozását (LOH – loss of heterozigozity), mások különböző tumor szupresszor gének, (PTEN, TP53, ALID1, MMAC) mutációját tartják felelősnek a malignus transzformáció korai szakaszában.[2] Sokan azonban úgy vélik, hogy az endometriózis és a rák  együttes előfordulási esélye még így is viszonylag alacsony,  ők az endometriózist nem tekintik a rák kifejezett előjelének.[3]

A retrográd menstruáció nyomán igen gyakran kialakuló csokoládé cisztákban a vérből felhalmozódó hem (a hemoglobin vastartalmú alkotórésze) és szabad vas ionok nagyfokú oxidatív stressznek teszik ki a közvetlen környezetüket, melynek ismert a DNS károsító hatása és ezáltal genetikai változásokat indukálhat.
Az endometrium csomók körül kialakuló gyulladás kifejezetten káros hatású a betegre nézve, egyfelől egy kórokozó nélküli, steril gyulladás alakul ki (melyet gyakran erős antibiotikumokkal kezelnek, értelemszerűen teljesen hatástalanul), továbbá a gyulladási reakcióban felhalmozódó, immunsejtek által termelt vegyületek az endometrium sejtcsoportok beágyazódását, növekedését serkentik és közvetlen kapcsolatot teremtenek a már rosszindulatú elváltozások felé.

Ismert, hogy a szteroid hormonok közé tartozó ösztrogén magas koncentrációban elősegíti a petefészek ciszták rosszindulatú elváltozását. Érdekes módon az ösztrogén előállításában részvevő aromatáz enzim nem található meg az egészséges endometriumban, csak az elváltozásokban, addig az ösztrogén inaktivációját végző enzim éppen ellentétesen viselkedik: jelen van az egészséges szövetben és hiányzik az endometrium szaporulatokból. Összességében ez azt eredményezi, hogy lokálisan hiperösztrogén állapot jön létre az elváltozás területén, ráadásul ezt két további tényező még fokozhatja is: az anti-ösztrogén hatású progeszteron hormonra egy relatív rezisztencia figyelhető meg az endometrium elváltozásokban (a hormon kapcsolódását gátló fehérje jelen van, míg az azt serkentő hiányzik), emellett pedig maga az ösztrogén stimulálóan hat a saját maga előállítására (a COX2 génen és annak a prosztaglandinok közé tartozó PGE2 termékén keresztül tovább növeli az aromatáz enzim szintjét) is. Ennek tükrében érthető, hogy az elterjedten alkalmazott progeszteron alapú terápia miért hatástalan sok esetben. Továbbá itt különösen fontos megemlíteni, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy az elváltozás függ az aromatáz enzim működésétől, így ha ezt az enzimet sikerül gátolni -ne feledjük, az egészséges endometriumban nincs jelen!- akkor a betegség elveszítheti a hiperösztrogén állapotát, mely az elváltozás növekedésének megállását vagy visszafejlődését okozhatja. Ez egy nagyon ígéretes lehetséges terápia lenne a jövőben, hiszen ugyanazokat a pozitív hatásokat érné el, mint a jelenleg használatban levő gyógyszerek, de azok súlyos szisztémás mellékhatásai nélkül. A szervezet szintjén érvényesülne az ösztrogén hatás, de az endometriózis implantátumok sokkal kevésbé jutnának hozzá.

Fontos kiemelni, hogy a kutatási eredmények mindmáig sokszor ellentmondásosak azt illetően,  hogy az endometriózis biztosan petefészek rákot megelőző állapot-e. A legfrissebb eredmények szerint (Wiegand et al .) az endometriózisban szenvedőkben bekövetkező ARID1A génmutáció (elváltozás) valóban vezethet bizonyos petefészekrákokhoz, azonban a vizsgált személyek száma alacsony és nem tudni, hogy magának a génnek a megváltozása pontosan mikor következett be. További vizsgálatokkal ezekre a kérdésekre választ lehet kapni és azoktól függően kell eldönteni, hogy beépítsék-e  az ARID1A gén rutin diagnosztikáját a betegellátásba.

 

A legfrisebb kutatási eredményekről az Endomailből értesülhetsz, feliratkozáshoz katt ide:

http://endoblog.hu/endomail

 



[1] Munksgaard et al, 2011

[2] Munksgaard et al, 2011

[3] Vigano et al, 2007, Wiegand et al, 2010

Szólj hozzá!

HTML használata: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>