2 éve írtam egy cikket, pontosan ezen a napon, anyák napján. Az EndoBlog közel 6 éves történetében ez a bejegyzés kapta a legtöbb reakciót, és erre a cikkre kaptam a legtöbb válasz emailt is.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe, minden változtatás nélkül, mert minden sora, minden szava ma is iszonyúan aktuális. Fogadj egy szeretetteli, együttérző, meleg ölelésként ha anya vagy, de még vagy már csak a szívedben, a lelkedben.
Anyaság. Sokan és sokféleképpen írtak már a témáról, május elején pedig gyakorlatilag minden erről szól. Ebben a bejegyzésben köszöntöm én is az édesanyákat, kívánva sok boldogságot, örömet, szeretetet, sikereket és elismerést. De mi itt az Endoblognál másokra is gondolunk.
Honnan kezdődik az anyaság? Mitől lesz valaki anya? Mikortól számít szülőnek? Ha megfogan a gyermeke? Ha megtudja, hogy várandós? Ha megszüli a babáját? Amikor először kezébe fogja örökbefogadott újszülöttjét? Anyává válni- vajon egyik pillanatról a másikra történik meg, vagy egy folyamat eredménye?
Mi itt az Endoblognál tágabban tekintünk erre a témára.
Abban a pillanatban, hogy egy nő fejében először megszületik a gondolat, a vágy egy kisbaba után, attól a pillanattól anyának számít- olyan anyának, akivel MÉG nincs ott a gyermeke fizikai valójában. Ebben a szellemben gondoljunk most az édesanyák mellett azokra az anyákra is, akik nemrég tudták meg, hogy nem lehet vér szerinti gyermekük.
Azokra, akik ezekben a pillanatokban bámulnak izgatottan néhány sejtecskére a meddőségi centrum számítógépének kivetítőjén. Azokra, akik ma elindítják az örökbefogadási kérelmet.
Azokra, akik remegő kézzel veszik le a terhességi tesztet a drogéria polcáról. Azokra, akik ma telefonálnak a lombikos asszisztensnek, és várnak a vonalban a néma csendben, amíg “megnézem, elindultak-e.” Gondoljunk ma azokra az anyákra, akik abortuszra jelentkezve mégis inkább visszafordulnak a kórház ajtajából. Azokra, akik ezekben a pillanatokban döntenek úgy, hogy gyermeküknek jobb helye lesz máshol, az örökbeadó anyákra.
Ők azok az anyák, akiket leginkább elítél a társadalom, pedig az életet választják. Gondoljunk azokra az anyákra, akiknek ma jön a telefon: lenne itt egy kisfiú, eljönnek megnézni? És gondoljunk azokra is, akik anyák napján a temetőbe kell, hogy menjenek. Azokra, akik elvesztették a gyermeküket.
Gondoljunk azokra az anyákra, akik ma kórházban vannak, vizsgálatokra, műtétekre várnak, hogy végre elháruljanak az akadályok a várandósság útjából. Azokra, akik félve kérdezik meg a testvérüket, vállalja-e a petesejt donor szerepét. Azokra, akik külföldre utaznak egy béranyáért. Azokra, akik hosszú évek sikertelensége után ma hitetlenkedve merednek a két csíkra a teszten.
Ezúton kívánok az Endoblog csapata nevében Boldog Anyák Napját minden édesanyának, örökbefogadó anyának, és azoknak, akik még csak a szívükben anyukák. A leendő anyáknak, a lombikprogramban lévőknek, az örökbefogadást fontolgatóknak, az inszemre váróknak, a hónapról hónapra reménykedőknek. Mindenkinek, aki ha lehunyja a szemét, a gyermekét látja.
Árvai Nóra
szakpszichlógus, perinatális szaktanácsadó, szakíró, táplálkozási tanácsadó, perinatális szaktanácsadó
Bejelentkezés: www.endoblog.hu/eshop/booking
Leave a Reply