A meddőség problémájának megoldása régóta foglalkoztatta az emberiséget, és nem hagyta nyugodni őket.
Az első kísérletek emlősök petesejtének megtermékenyítésére 1878-ban történtek Bécsben, majd 1890-ben végzetek először sikeres embriótranszfert nyulak között.
A klinikai kísérletek 1960 körül kezdődtek el, kiemelendő Edwards és Gononi neve. Edwards az emberi petesejtet vizsgálta, ő állapította meg, hogy a hCg badása után 37 órával következik be a tüszőrepedés. Gononi pedig képes volt vizeletből kinyerni a tüszőérést serkentő hormont. (FSH- follikulus stimuláló hormon)
Az első sikeres IVF-ET emberen 1973 -ban sikerült Ausztráliában, de rövid ideig élő terhesség volt csupán.
A világ első lombikbébi program keretében megfogant babája egy Louise Brown nevű kislány volt, aki 1978.július 25-én született Angliában. Anyukája egy 30 éves nő volt, akinek petevezető elzáródás miatt alakult ki a meddősége. Az USA-ban 1981-ben járt sikerrel a próbálkozás.
1984-ben került sor első ízben petesejt donációra, azaz adományozásra.
Erre akkor van szükség, ha a stimuláció ellenére sem sikerül egészséges petesejtet kinyerni az anya szervezetéből. 1985-ben pedig újabb mérföldkőhöz érkezik a tudomány: ekkor jön létre az első terhesség béranya segítségével. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy van megfelelő petesejt, de nem állnak rendelkezésre a sikeres várandósság feltételei pl. anyai betegség miatt.
Ekkor a leszívott petesejtet egy másik, genetikailag idegen nő méhébe ültetik vissza, aki kihordja a terhességet. Ez az eljárás meglehetősen bonyolult etikai kérdéseket vet fel, jelenleg Magyarországon nem legális lehetőség.
Ebben az időben, 1984-ben jött létre az első sikeres terhesség, amelynél fagyasztott embriót használtak. Az ún. “fagyi-babák” sorsáról és azokról a kérdésekről, amelyeket az embrió fagyasztás mint lehetőség felvet, egy későbbi cikkemben írok majd.
Az első magyar lombik-baba, Zsuzsi a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáján jött világra alig több, mint tíz esztendővel a később. Ő GIFT-módszerrel fogantc. A GIFT-módszer során a megtermékenyítés a petevezetőben történik. Az első magyar IVF (in vitro fertilizacio) baba Bálint, 1989 május 24-én született.
Forradalmi újításnak számított az ICSI és az asszisztált haching eljárás bevezetése a gyakorlatba, ezek a lehetőségek főleg a meddőség férfi eredete esetén nyújtanak jobb kilátásokat a vágyott eredmény elérésére. 1992-ben olasz tudósok jutottak arra a dfelfedezésre, hogy ha közvetlenül a petesejtbe juttatnak egyetlen spermiumot mikromanipulátor segítségével (intracitoplazmatikus spermium injiciálás, ICSI), akkor hasonló terhességi sikerrátát lehet elérni, mint normális spermiumkép esetén a hagyományos IVF eljárást alkalmazva.
A hatching szó magyar megfelelője a kibújás.
Az embrió egy védelmet nyújtó burkon, az úgynevezett üveghártyán belül helyezkedik el. Ebből az üveghártyából ki kell bújnia annak érdekében, hogy a méh nyálkahártyájába be tudjon ágyazódni.
A kibújás általában az embrionális állapot ötödik, hatodik napján következik be. Sajnos ez nem minden esetben következik be magától, bizonyos esetekben segíteni kell a folyamatot. Ennek megoldására hozták létre a speciális eljárást, a „segített kibújás-t”, angolosan asszisztált hatching (AHA), amelyet szigorú előírások alapján lehet alkalmazni. Általában akkor van ilyen segített kibújásra szükség, ha:
- az anya 38 év fölötti,
- a normálisnál jelentősen vastagabb az üveghártya,
- az FSH hormonszint magas,
- mélyhűtött embrió visszahelyezése történik,
- kétszer ültettek már korábban vissza embriót, és az illető mégsem lett terhes korábbi IVF ciklusok során
- ha az embriók minősége nem megfelelő
Az IVF módszer fejlesztése folyamatosan, napjainkban is zajlik. Jelenleg a legnagyobb etikai és filozófiai dilemmát a preimplantációs diagnosztika váltja ki. Már hazánkban is elérhető, hogy a beültetésre várakozó embriókat a transzfer előtt leszűrik a leggyakoribb genetikai rendellenességekre, így nagy eséllyel egészséges embrió kerül az anyaméhbe, ezáltal nő a sikeres lombik esélye.
2016-ban megszületett az első olyan gyerek, akinek három szülője van.
A kisfiú már öt hónapos, genetikai állományának nagy része szüleitől, egy kicsiny töredéke, az úgynevezett mitokondriális DNS pedig donortól származik, így a gyermeknek két biológiai anyja és egy biológiai apja van.Az embrió édesanyjától kapta a sejtmagon belüli DNS, az örökítőanyag túlnyomó részét.
Mivel az anya DNS-ében mitokondriális hiba van, amelyet örökíthet utódjára, a genetikai betegség megelőzése érdekében egy másik, egészséges mitokondriummal élő nő petesejtjét is felhasználták a megtermékenyítéshez. Ennek a petesejtnek eltávolították a sejtmagját, azaz a nő genetikai állományának túlnyomó részét. Így helyettesítették a hibás géneket.
Amerikai orvosok egy jordániai családon segítettek a módszerrel, az anya a Leigh-szindróma nevű mitokondriális betegséget örökítette volna gyermekére. Az anya már négyszer elvetélt korábbi terhességei során és két – egy hatéves és egy nyolc hónapos – gyermekét már elveszítette – olvasható a BBC News honlapján.(A Leigh-szindróma a központi idegrendszer leépülésével járó súlyos neurológiai rendellenesség, amely évente legkevesebb 40 ezer újszülöttet sújt.)
A szülők és a család Mexikóba utazott a megtermékenyítés végrehajtására, ahol nem tiltják a törvények ezen módszer alkalmazását. Az újszülött DNS-ének 0,1 százaléka származik a donoranyától, és minden más az édesanyjától és apjától.
Árvai Nóra
krónikus nőbetegeket segítő pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró
Here, info, program, kutatások, akciók ITT
Leave a Reply