Kerek születésnapot ünneplek ezen a héten. Az első olyat, amelyik egy nőnek igazán oda…öööö…megviselhet:-). A hétvégén csendes-ülős összejövetel keretében ünnepeltünk a barátaimmal, kissé előrehozva a jeles dátumot, hogy a nagyon terhes kedvenc barátné is még biztosan jelen lehessen. Nem tagadom, miután az összes barátomat halába fárasztottam a korommal kapcsolatos viccekkel, rá kellett jöjjek, humorba fojtom a jubilásásom okozta izgatottságomat és feszültségemet. Fogtam magam hát, és másnap este leültem egy tollal és üres papírlappal, hogy átgondoljam, mi minden van mögöttem, és mi vár még rám. Következzen most a pszichológus születésnapi számvetése.
Ezt a gyakorlatot Neked is szeretettel ajánlom figyelmedbe, ha szeretnéd az önismeretedet fejleszteni, elgondolkodni az élet dolgain, rendezni soraidat, elmélyülten figyelni- ezúttal magadra. Légy őszinte, adj magadnak időt, egy óra nyugalmas me-time-ot emlékezni és tervezni, ahogy én is tettem a 30. születésnapom előestéjén. Íme a visszatekintésem az elmúlt 30 évre.
A legelső emlék, amit tudatosan fel tudok idézni: Óvodai emlék, anyukámmal válogattunk a Götz babák között- Tudtam, hogy karácsonyra szeretné majd megvenni nekem, amelyikre azt mondom, hogy a legjobban tetszik. Egy pirospozsgás arcú, törtfehér ruhás, göndör bara hajú baba volt a kiválasztott.
A legszebb emlék gyerekkoromból: Amikor a testvéremmel még közös szobán osztozkodtunk a negyedik emeleti óbudai panellakásban, ahol felnőttem, a falon egyik oldalon autós tapéta volt neki, mackós nekem. Esténként a bátyám az ágyam szélére ült a lábamhoz, és „megsutyorogtuk” az élet dolgait.
Egy meghatározó emlék gyerekkoromból: Lázas beteg voltam, anyu és apu között kuckóztam az ágyon és egy Bud Spencer- Terrence Hill filmet néztünk. Anyu arra lett figyemes, hogy nyúlkálok a számba és nagyokat lehelek, majd leporolom a tenyereimet. Érdeklődésére elmagyaráztam, hogy meguntam a torokfájást, úgyhogy most kiveszem a fájást a manduláimból és meggyógyulok. Anyu nevetett, és azt mondta, orvos leszek vagy pszichológus. A tervezett mandulaműtétem pedig elmaradt:-)
A legviccesebb bulis emlék tinikoromból: A hévről szálltunk le szombat este buliba menet, amikor vérezni kezdett az orrom. Patrícia barátnőm nem bírja a vért, elájult az ijedtségtől, én zsebkendő után kapkodtam, a társaság többi része Pattit próbálta magához téríteni. Odalépett hozzánk egy idős néni: Te jó ég gyerekek, mi történt, ittatok? Ebben a pillanatban varázsütésre magához tért a barátunk, felült, halott sápadtan, de vigyorogva szólalt meg: – Még nem, most fogunk. (Hát, nem tartoztunk a legmenőbbek közé:-)
Az első igazi szerelem: Gimnazista voltam, Zsoltinak hívták, a Morrisonsban ismertem meg ahova személyi nélkül is rendszeresen belógtunk az osztálytársaimmal. 2 hónapig tartott, és nagyon sírós véget ért. 🙂
Amire a legbüszkébb vagyok: Egyértelműen a csodálatos, gyönyörű és okos kisfiam, aki idén már hat éves lesz, jövőre iskolába megy. Képzettségemre, diplomáimra, valamint a hivatásomban elért sikereimre, a gyógyulásomra a gyógyíthatatlanból, a módszeremre, a pácienseim visszajelzéseire és a könyveimre és a körülöttem levő értékes emberekre.
Ami a legnehezebb volt: Akkor kapni még egy pofont, amikor már sínen hittem magam: 9 nőgyógyászati műtét után egy sinus trombózis. Elválni kisgyerekkel. Elveszíteni a nagymamámat.
Amit másképpen csinálnék: Azt hiszem, most nem tudok ilyet mondani. Vagyis, talán egy kicsit kevesebbet költenék idióta női magazinokra.
Amire mindig emlékezni fogok: A kisfiam világra jövetele. Az újjászületésnapom, amikor elhatároztam, meggyógyulok és aminek hatására kidolgoztam a módszeremet, amely mára nők százainak segített megküzdeni a krónikus női betegségükkel.
Úgy volt jó, ahogy volt: Minden. Utólag mindig ez bizonyosodott be. 🙂 (lsd. még: miért nem lettem nyomozó)
Tulajdonság, amit a legjobban szeretek magamban: talpraesettség, empátia,
Tulajdonság, amit nem szeretek magamban: türelmetlenség, kütyü-függés
Amit szeretnék megtanítani a fiamnak: Idén úszni…ezenkívül meg: Számíts a legjobbra, de mindig légy felkészülve a legrosszabbra is. Merj álmodni, és merj cselekedni!
Akiknek örökké hálás leszek: a családomnak, a testvéremnek, és a legközelebbi barátaimnak: Zsófinak, Álmosnak, Andrisnak
Ami mindig feltölt: Karma kutya, egy jó könyv, egy jó beszélgetés a barátokkal, jóga,, futás
Az utolsó huszonéves nyár: pörgős, , kreatív, bátor, határfeszegetős,vidám, szociális
Ami furcsa lesz 30 évesen: A női magazinok „Hogyan ápold a bőrödet/hajadat/stb a huszas-, harmincas-, negyvenes- éveidben?” felosztásban a második hasábot kell most már olvassam.
A jövőre vonatkozó terveim: rengeteg ötletem van, 4 új könyv várható az elkövekezendő egy évben, ezek közül már idén szeptembertől elérhető lesz a Lombikbaba vagyok mesekönyv asszisztált reprodukciós eljárással fogant gyermekek és szüleik számára, és a nagy sikerre való tekintettel újra kiadásra kerül az Endometriózis könyv.
Elkezdtem írni egy Amit ugyanúgy fogok folytatni a harmincasok táborát erősítve is, mind ezidáig- bekezdést is, de azt vettem észre, hogy egyre csak írtam írtam írtam hogy mi az, ami ugyanolyan marad- tánc, futás, jóga, non-stop tanulás, írás, fejlődés, hivatás, barátokkal és családdal töltött idő…- végül abbahagytam, és rájöttem: változás ez a születésnap, nagy dolog, tény, de a Lényeg az ugyanaz marad.
Ebben megnyugodtam. Meghallgattam a kedvenc zenémet. Táncoltam rá a fiammal és a kutyával. Mesét olvastam. Megpusziltam, betakartam. Leheveredtem mellé egy női magazinnal, és búcsúzóul elolvastam a Milyen sportot válassz huszonévesen cikkrészt. Utoljára. 🙂
Egészségedre!
Árvai Nóra pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró, táplálkozási tanácsadó cikke.
Foglald rendszerbe az endometriózis diétád hogy ne macera legyen!
Leave a Reply