A meddőség problémájának megoldása régóta foglalkoztatta az emberiséget, és nem hagyta nyugodni őket. Az első kísérletek emlősök petesejtének megtermékenyítésére 1878-ban történtek Bécsben, majd 1890-ben végzetek először sikeres embriótranszfert nyulak között. A klinikai kísérletek 1960 körül kezdődtek el, kiemelendő Edwards és Gononi neve. Edwards az emberi petesejtet vizsgálta, ő állapította meg, hogy a hCg badása után 37 órával következik be a tüszőrepedés. Gononi pedig képes volt vizeletből kinyerni a tüszőérést serkentő hormont. (FSH- follikulus stimuláló hormon)
Az első sikeres IVF-ET emberen 1973 -ban sikerült Ausztráliában, de rövid ideig élő terhesség volt csupán.
A világ első lombikbébi program keretében megfogant babája egy Louise Brown nevű kislány volt, aki 1978.július 25-én született Angliában. Anyukája egy 30 éves nő volt, akinek petevezető elzáródás miatt alakult ki a meddősége. Az USA-ban 1981-ben járt sikerrel a próbálkozás.
1984-ben került sor első ízben petesejt donációra, azaz adományozásra. Erre akkor van szükség, ha a stimuláció ellenére sem sikerül egészséges petesejtet kinyerni az anya szervezetéből. 1985-ben pedig újabb mérföldkőhöz érkezik a tudomány: ekkor jön létre az első terhesség béranya segítségével. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy van megfelelő petesejt, de nem állnak rendelkezésre a sikeres várandósság feltételei pl. anyai betegség miatt. Ekkor a leszívott petesejtet egy másik, genetikailag idegen nő méhébe ültetik vissza, aki kihordja a terhességet. Ez az eljárás meglehetősen bonyolult etikai kérdéseket vet fel, jelenleg Magyarországon nem legális lehetőség.
Ebben az időben, 1984-ben jött létre az első sikeres terhesség, amelynél fagyasztott embriót használtak. Az ún. “fagyi-babák” sorsáról és azokról a kérdésekről, amelyeket az embrió fagyasztás mint lehetőség felvet, egy későbbi cikkemben írok majd.
Az első magyar lombik-baba, Zsuzsi a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáján jött világra alig több, mint tíz esztendővel a később. Ő GIFT-módszerrel fogantc. A GIFT-módszer során a megtermékenyítés a petevezetőben történik. Az első magyar IVF (in vitro fertilizacio) baba Bálint, 1989 május 24-én született.
Forradalmi újításnak számított az ICSI és az asszisztált haching eljárás bevezetése a gyakorlatba, ezek a lehetőségek főleg a meddőség férfi eredete esetén nyújtanak jobb kilátásokat a vágyott eredmény elérésére. 1992-ben olasz tudósok jutottak arra a dfelfedezésre, hogy ha közvetlenül a petesejtbe juttatnak egyetlen spermiumot mikromanipulátor segítségével (intracitoplazmatikus spermium injiciálás, ICSI), akkor hasonló terhességi sikerrátát lehet elérni, mint normális spermiumkép esetén a hagyományos IVF eljárást alkalmazva.
A hatching szó magyar megfelelője a kibújás. Az embrió egy védelmet nyújtó burkon, az úgynevezett üveghártyán belül helyezkedik el. Ebből az üveghártyából ki kell bújnia annak érdekében, hogy a méh nyálkahártyájába be tudjon ágyazódni. A kibújás általában az embrionális állapot ötödik, hatodik napján következik be. Sajnos ez nem minden esetben következik be magától, bizonyos esetekben segíteni kell a folyamatot. Ennek megoldására hozták létre a speciális eljárást, a „segített kibújás-t”, angolosan asszisztált hatching (AHA), amelyet szigorú előírások alapján lehet alkalmazni. Általában akkor van ilyen segített kibújásra szükség, ha:
- az anya 38 év fölötti,
- a normálisnál jelentősen vastagabb az üveghártya,
- az FSH hormonszint magas,
- mélyhűtött embrió visszahelyezése történik,
- kétszer ültettek már korábban vissza embriót, és az illető mégsem lett terhes korábbi IVF ciklusok során
- ha az embriók minősége nem megfelelő
Az IVF módszer fejlesztése folyamatosan, napjainkban is zajlik. Jelenleg a legnagyobb etikai és filozófiai dilemmát a preimplantációs diagnosztika váltja ki. Már hazánkban is elérhető, hogy a beültetésre várakozó embriókat a transzfer előtt leszűrik a leggyakoribb genetikai rendellenességekre, így nagy eséllyel egészséges embrió kerül az anyaméhbe, ezáltal nő a sikeres lombik esélye.
Árvai Nóra
krónikus nőbetegeket segítő pszichológus, perinatális szaktanácsadó,
Krónikus nőbetegeket segítő pszichológusként, perinatális szaktanácsadóként szívügyemnek tartom az asszisztált reprodukciós eljárásra készülő párok támogatását, hiszen nem kis kihívást jelent ez a folyamat érzelmi szempontból sem. A mai bejegyzésben legújabb, az asszisztált reprodukciós eljárások nyugodt megélését és sikerességét támogató mélyrelaxációs és önszuggesztiós technikákat tartalmazó cd-nket mutatom be.
A stressz egyértelmű velejárója minden asszisztált reprodukciós kezelésnek, ami azért probléma, mert a sikeres lombik folyamat egyik legnagyobb gátja maga a feszültség, a krónikus stressz. Kiemelten fontos a stressz kezelése, a hatékony, de mégis szelíd technikák elsajátítása, amely segít és támogat téged a nyugodt, kiegyensúlyozottan megélt lombik folyamat elérésében, ezáltal növelve a sikeresség esélyét.
A témáról bővebben olvashatsz A stressz és termékenységi zavarok című cikkemben.
Lombikbaba vagyok mesekönyv
Pszichológusként, perinatális szaktanácsadóként praxisomban krónikus női betegséggel élőkkel foglalkozom, így gyakran találkozom olyan párokkal, nőkkel, akiknek az orvostudomány legújabb vívmányai segítettek szülővé, anyává válni.
Számatlan ok vezethet idáig, mind egyedi történet, de valamiben mindegyik hasonlít: az asszisztált reprodukciós eljárások igénybevételéig legtöbbször hosszú, rögös út vezet, hónapok, évek ciklusfigyelésével, menetrendszerű szexuális élettel, orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatig járkálással, a meddőség diagnózisának sokkjával, a feldolgozás gyászával, a párkapcsolat ebből eredő nehézségeivel, a női/férfi önértékelés, önbecsülés csökkenésével és a saját testbe vetett hit megkérdőjelezésével.
Aztán jönnek a kezelések, a stimuláció, a vizsgálatok, az injekciók, a macera, a mellékhatások, az aggodalomteli várakozás, a nehezen múló napok, hetek, a tervezgetés, reménykedés, és jönnek a kudarcok, a három hónap múlva lehet újra próbálkozni. És három hónap múlva újra, és újra, amíg ott nem vírít a terhességi teszten az a bizonyos két csík. És akkor jön az öröm, a földöntúli boldogság, majd általában egy fokozott figyelemmel követett és aggodalommal megélt kilenc hónap.
Ez a szülői oldal. De mi van a babával, az egyre cseperedő gyerekkel?
A modern pszichológia számára ma már nem is kérdés, hogy az emberi élet nem a megszületéssel, hanem a megfoganással kezdődik. és az anyaméhben eltöltött időszak minden ember életében hihetetlen nagy jelentősségel bíró időszak, amely kihatással van a későbbi fejlődésünkre, személyiségünkre. A magzat kompetens, már ebben az időszakban lát, hall, szagol, mozdul, érez, tapasztal, felfedez és a maga eszközeivel interaktívan kommunikál az őt körülvevő környezettel. Megfelelő körülmények között, speciális, módosult tudatállapotot igénylő módszerekkel ezek a korai tapasztalatok felidézhetők, – pl. haptonómia- megtapasztalhatjuk, milyen érzés volt magzatnak lenni az anyaméhben, átélhetjük a saját születésünket, sőt, hozzáértő terapeuta segítségével korrektíven “újrakódohatjuk” az ebből az időszakból elraktározott emlékeinket.
Ebben az olvasatban már érthető, miért kezdtem Ádámtól-Évától: biztosan magad is sejted: ha az élet a fogantatáskor kezdődik, akkor az asszisztált reprodukciós eljárással fogant embriók esetében ez merőben más tapasztalás, minttermészetes úton fogant társaiknál.
Ezek a gyerkőcök sejt szinten érzik, tudják, hogy “velük valami más”, de fogalmuk sincs mi az, s mint ilyen, cseperedve belső bizonytalanságot, bizalmatlanságot élhetnek át. A családban a fejük felett elhangzott mondatokból -következtethetnek erre-arra, de sajnos a gyermeki fantázia gyakran félreértelmez dogokat, más irányba tereli a gondolatokat.
A lombik, labor, injekció szavak jelentését a gyerek nem ismeri, vagy más, már félelemmel asszociálódott kontextusból ismeri, ettől megijedhet, szorongást kelthet benne. Volt olyan lombik gyerkőc, aki hónapokig arról rémálmodott, hogy fagyasztóba zárják testvéreivel együtt- egyke volt akkor még- , és rettegve ébredt meg éjszakánként, mindaddig, amíg nem meséltek neki a szülei a fogantatásának körülményeiről, játékosan, a saját életkorának megfelelően, a kérdéseire választ adva, további kérdések feltevésére bíztatva. Ha jószándékú barát, ismerős száján csúszik ki a egy mondat, a gyermek gyakran a szülőket hibáztatja: Miért nem mondtátok?
És tényleg: miért is nem? Hiszen minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor a kedvenc meséje a saját világra jövetelének története lesz. A titkok, elhallgatások mindig mérgezőek egy családban, és a gyerek pontos kis radarjai abban a pillanatban úgyis megérzik: itt valami bűzlik. Ha pedig szeretnétek kistesót, nagy valószínűséggel úgyis végigasszisztál majd veletek egy újabb lombikot, csak ezúttal már nem főszereplőként, hanem külső szemlélőként. Valamit mondanod kell a felmerülő kérdéseire. Miért van az a rengeteg hozzá-ne-nyúlj-gyógyszer a hűtőben? Mik ezek a szurik, ugye anyu nem vagy beteg?
Érdemes átgondolnod, hogy ha nem szívesen beszélsz a gyermekednek a lombikról, az vajon miért van. Esetleg te magad nem vagy rendben a történtekkel, szégyelled, vagy úgy gondolod, ááá, kicsi még, úgysem értené, aztán valahogy elsikkadnak a dolgok? Ha így van, érdemes eljönnöd egy lombik-konzultációra hogy helyére kerüljenek benned a dolgok.
Ha te magad rendben vagy a lombik történeteddel, és már csak mosolyogsz a fórumos trollok “amit nem ad meg a természet azt nem kell erőltetni” hozzászólásain, sőt!, ha már nem is olvasgatod ezeket a fórumokat- akkor biztosan örömmel mesélsz a gyermekednek arról, hogyan érkezhetett ő is a szívetekbe, az életetekbe, a családotokba.
Fogadd szeretettel legújabb mesekönyvemet, amely ezt a beszélgetést teszi könnyűvé, meghitté, vidámmá és hitelessé!
Árva Nóra pszichológus, perinatális szaktanácsadó szakíró,
Leave a Reply